Rész,  fejezet

 1     I|            vagy sem.~Magát Ardagh urat is nyugtalanította a hosszú
 2     I|       ifjakat s a derék Patterson urat.~Mialatt az érdemes mentor
 3     I| értelmében meghódította Patterson urat, aki be nem telt a derék
 4     I|           eltette volna Patterson urat és növendékeit láb alól,
 5     I|          nem hagyták el Patterson urat a nyomorúságában. Ott jártak-keltek
 6     I|   mulattatni igyekeztek Patterson urat. Aztán egyik is, másik is
 7     I|           szerencsétlen Patterson urat levitték a kabinjába.~Pedig
 8     I|      Kethlen megkérte a kormányzó urat, hogy kerestesse a hajót
 9     I|      mélyéig meghatotta Patterson urat, aki menten meg is köszönte
10     I|          a meghivást, ami Guillon urat is épp oly kellemetlenül
11    II|             Megkövetem a kapitány urat, - felelte a matróz tisztességtudóan, -
12    II|          figyelmeztette Patterson urat:~- Pontban tizenegy órakor
13    II|         az érdemes mentor Barrand urat, mikor búcsúzáskor kezet
14    II|         vagy mi érhette Patterson urat?...~Végre, hosszas bolyongás
15    II|           kellett hozni Patterson urat; óvatosan fölültették hát,
16    II|         halálra a derék Patterson urat.~ ~
17    II|          figyelmeztette Patterson urat:~- Itt se árt óvakodni a
18    II|       nevében, meghívta Patterson urat és növendékeit Nording-Houseba,
19    II|        majd leeresztjük Patterson urat is.~Az ifjak gyorsan magukra
20    II|          és alig várták Patterson urat. Már-már azt hitték, hogy
21    II|         erősebben rázta Patterson urat, aki érthetetlenűl motyogott
22    II|       Mitz tolta kifelé Patterson urat az ablakon; tolta is meg
23    II|   fölhúzták a csónakból Patterson urat, aki még mindig félájult
24    II|    erősítőre. Fölhívták Patterson urat is, aki, amily beszédes
25    II|      szívét. Legelőször Patterson urat verte le a lábáról és annyira
26    II|   titokban megkérte a tiszteletes urat, aki jó barátjuk volt, hogy