Rész,  fejezet

 1     I| igazgató pedig így folytatta:~- Ön is tudja, uram, hogy micsoda
 2     I|   önmagamban. És ez a valaki... ön lesz, kedves Patterson.~
 3     I|    kérdezte dadogva.~- Úgy van, ön, kedves Patterson, - ismételte
 4     I|  igazgató, - s azt hiszem, hogy ön nemcsak a számadásokat,
 5     I|        Patterson úr idegesen.~- Ön, Horatio? - álmélkodott
 6     I|     aztán ő is melléje űlt.~- S ön elfogadta ezt a megbízatást? -
 7     I|   odafordúlt Harry Markelhez:~- Ön Paxton kapitány?~- Én vagyok,
 8     I|        az Indiai-óceánban.~- De ön, kapitány úr, bizonyára
 9     I|        Harry Markel előlépve.~- Ön Paxton kapitány?~- Az vagyok.~-
10     I|     időre.~Majd azt kérdezte:~- Ön hát elvesztette egyik emberét,
11     I|        ellen, hogy az utasok az ön vendégei legyenek, amíg
12    II|       sincs róla, Henry bátyám, ön most is épp olyan, mint
13    II|  mosolyogva. - Ha nem csalódom, ön a fiúk mentora?... Nos,
14    II|         lesznek; természetesen, ön is, Patterson úr és ön se
15    II|          ön is, Patterson úr és ön se különben, Paxton kapitány!~
16    II|          sőt azt is tudom, hogy ön John Howard...~- És honnan
17    II|        Azt beszélte nekem, hogy ön alacsony, köpcös férfi volt,
18    II|           Ez a részeg matróz az ön embere?~- Valóban az, uram,
19    II|   Seymour Kethlen nevetve, - ha ön... nem térne vissza?~- Ó, -
20    II|     tengeren vagyok.~- Ó, akkor ön már többször megjárta az
21    II|      csöndes-tengeri flottát.~- Ön Khinában is volt?!...~-
22    II|       Uj-Zéland partvidékein.~- Ön már volt ilyen cetvadászaton? -
23    II|        kitűnő kapitánnyal, mint ön!~De Harry Markel és cimborái
24    II|     Lajos vállat vonva. - Hanem ön bizonyára álmos lesz. Nem