Rész,  fejezet

 1     I|            férje mindig oly csinosan, szinte keresett gonddal öltözködött,
 2     I|           volt kapitányánál a nyájas, szinte alázatos és szelíd arcáról
 3     I|       pillanat tehát közeledett, mert szinte kétségtelen volt, hogy ez
 4     I|         csapongó jókedvét, vidámságát szinte leírni se lehet; olyanok
 5     I|             már oly rég történt, hogy szinte alig emlékeztek már reá.
 6     I|      bőbeszédűségével nem sokra ment; szinte harapófogóval is alig bírt
 7     I|   bosszankodva jártak-keltek a hajón. Szinte elkeserítette őket ez a
 8     I|           Derék Patterson asszony!... Szinte sajnálom, ha rágondolok,
 9     I|              gyorsan közeledett, hogy szinte repűlni látszott a vizen.~
10     I|            élni se tudott a vízben.~- Szinte hihetetlen! - álmélkodott
11     I|           John Carpenter és a többiek szinte megdermedtek a rémülettől.
12    II|            egész szigeten, s percekig szinte némán bámúlták az alattuk
13    II|         amelyen, sűrű fák árnyékában, szinte a szem elől rejtve, egy
14    II|            Így múlt az idő, s a napok szinte röpültek, az örökös szórakozás,
15    II|          meghökkenve néztek össze. Ez szinte hihetetlen volt... Akkora
16    II|               a szörnyű beszélgetést, szinte megdermedve állt a sötétben.
17    II| megmenekültünk, - tette hozzá halkan, szinte magában.~Mert a menekülők
18    II|      engedelmeskedett a kormánynak és szinte a maga tengelyén fordúlt
19    II|            vitorlarúd egyik vége néha szinte a felhőket súrolta, mialatt
20    II|            nem feküdt le. Egész éjjel szinte egymaga kormányzott s nem
21    II|             kétségbe nem estek, hanem szinte észre se látszottak venni
22    II|           Aztán az «Alert», reszketve szinte, s minden eresztékében recsegve-ropogva
23    II|             elbágyasztotta őket, hogy szinte félholtak lettek. Axel Wickborn