Rész,  fejezet

 1     I|            Lassan és egyszerre!~A banditák szájukba fogták a késeket
 2     I|          hat matrózzal végeztek a banditák. Hat matróz és a kapitány:
 3     I|        került bőven s a jóllakott banditák egyszeriben megfeledkeztek
 4     I|         után pipára gyújtottak.~A banditák lassankint aludni tértek
 5     I|       kapitány nem volt többé s a banditák, akik lemészárolták, a hajót
 6     I|           a queenstowni kikötő.~A banditák állapota most már válságosabb
 7     I|           eredménytelenül, mert a banditák, akiket üldöztek, nem a
 8     I|      kedvükre kalózkodhatnak...~A banditák egy részének éppen nem volt
 9     I|      elszántsággal mondta, hogy a banditák lassanként maguk is bízni
10     I|       tétovázni nem lehetett, s a banditák lassan sorakoztak a főárboc
11     I|        Most már mind oda voltak a banditák; kétségtelennek látszott,
12     I|          Hinsdale Roger. - Ezek a banditák éppen akkor szöktek meg
13     I|        zászlójának köszöntését.~A banditák a kezeiket dörzsölték. Az
14    II|         dicsérte Harry Markelt, a banditák fejét, aki egész bandájával
15    II|        már semmi se állta útját a banditák terveinek, s az Antilian
16    II| kormányozza.~Úgy látszott, hogy a banditák gonosz szándékát mi sem
17    II|          tizenegyen voltak, míg a banditák csak tizen; de amazok mit
18    II|         mint fölébrednének... S a banditák szándéka ez is volt.~A tizenegyedik
19    II|      meghallják a neszt.~- Ezek a banditák tehát a Halifax kalózai, -
20    II|        nagyon aggódott... Hátha a banditák valamelyike észre veszi
21    II|     födélzetet.~Valószínű, hogy a banditák örűltek ennek a viharnak.
22    II|          beroskadhatott s akkor a banditák kitörhetnek. Ezt meg kellett
23    II|       meghagyott, el nem viszik a banditák elől, akkor a kalózok űlnek