bold = Main text
    Rész,  fejezet                                   grey = Comment text

501    II   |              be ezzel a magyarázattal, s a nap folyamán még más egyéb
502    II   |        törődött vele. Pipára gyújtott, s a fiúkkal együtt a hajó
503    II   |      kényelmesen bevethették a horgot, s mivel a hulladékokra éhes
504    II   |            most se volt eredménytelen, s pár óra alatt két napra
505    II   |          ritkák az Antillák környékén, s a cetvadászok nem is járnak
506    II   |                szigonyok, szigonyosok, s a cetvadászat nagy veszedelmekkel
507    II   |               szerencse még többet ér, s minden attól függ, találkozik-e
508    II   |            cetet se látnak a vadászok, s akkor kárba veszett a nagy
509    II   |      mérföldnyire úszkáltak a hajótól, s nem lehetett közelébb férkőzni
510    II   |         mérföldet futott délkelet felé s Will Mitz azt hitte, hogy
511    II   |             föl nem falják őket addig!~S annyira megtetszett neki
512    II   |              hangosan röhögni kezdett, s Harry Markelnek rá kellett
513    II   |              melyeket az ifjak fogtak, s bezzeg buzdította is őket,
514    II   |                de még nem áldozott le, s jó másfél óra bele fog telni,
515    II   |              alkonyat félhomályában, - s csaknem ugyanakkor a hiúz-szemű
516    II   |              közeledett az Alert felé, s a hogy a távolságot megbecsülhették,
517    II   |               marad a szomszédságukban s a tervezett mészárlást el
518    II   |               de mivel már sötét volt, s a lobogóját, mint a hajók
519    II   |         meghallanák az amerikai hajón, s akkor mindennek vége lenne...
520    II   |               voltak fönt a hajóhidon, s az egyik a kormányt fogta,
521    II   |             főnyi legénysége lehetett, s ha ezek meghallják az áldozatok
522    II   |         sietnek, a túlerő lebírja őket s mindnyájan akasztófára jutnak...~
523    II   |         melynek az ajtaja nyitva volt, s onnan hallatszott ki ez
524    II   |              magukat, ha kiabálnak?... S ez az átkozott amerikai
525    II   |            Mindnyájunkat megkötöznének s úgy szállítanának vissza
526    II   |         szállítanának vissza Angliába. S ha még egyszer a fegyházba
527    II   |              csak megszabadulunk tőle, s fogadom, hogy holnapután
528    II   |          Ranyah Cogh bezárta a konyhát s mind a ketten előre ballagtak
529    II   |            hajóval a Csöndes-tengerre; s végül tudta azt is, hogy
530    II   |           Alert mentő-csónakja volt ez s a mi utasaink űltek benne.
531    II   |          eltávoztakor, a nyílt oceánon s miért járta meg velük az
532    II   |             mentek a többi matrózokkal s a hajó orrában csakis az
533    II   |                csak el kellett oldozni s aztán átevezhettek rajta
534    II   |                alatt szél kerekedhetik s akkor a két hajó szétmegy,
535    II   |              menekülés reményének vége s a kalózok talán még ezen
536    II   |             szóval, hogy miről van szó s végre leereszkedni a mentő-csónakba
537    II   |          kabinjai szomszédságában volt s félni lehetett, hogy ha
538    II   |                megrázta Clodion Lajost s mikor a fiú fölébredt, halkan
539    II   |      fölébredhet, ha rányitja az ajtót s akkor mindennek vége. A
540    II   |             hányták melegebb ruhájukat s pár pillanat alatt készen
541    II   |      félmérföldnyire kellett evezniök! S föltéve még azt a legrosszabb
542    II   |                hogy esetleg szél támad s az amerikai hajó folytatja
543    II   |             pedig megy tovább keletnek s a szökevények egyedűl maradnak
544    II   |               meg is fogadták az ifjak s most Will Mitz hozzáfogott
545    II   |        csónakot.~A köd még sűrűbb lett s alig lehetett látni húsz
546    II   |             amelyben már nyolcan ültek s akkor mindennek vége!~Szerencsére
547    II   |               az érdemes mentor vállát s hogy elfojtsa esetleges
548    II   |             föl is ébredt Patterson úr s megismervén az ifjú suttogó
549    II   |              nem menekülnek a hajóról. S mikor azt is meghallotta,
550    II   |             pillanat alatt készen volt s nyugodtan mondta Will Mitznek:~-
551    II   |            puffanással esik a csónakba s a zaj fölébreszti a kalózokat.~
552    II   |             megkapaszkodott a kötélben s míg fönt Will Mitz fogta
553    II   |          megmenekülnek-e a szökevények s megtalálják-e az amerikai
554    II   |          amerikai hajót a sűrű ködben? S vajjon nem támad-e szél,
555    II   |                elhajtja előlük a hajót s megfosztja őket a biztos
556    II   |               nem lett volna oly sötét s a köd oly sűrű, bizonyára
557    II   |            hajtották tehát a csónakot, s egyelőre legalább elérték
558    II   |                a sötét, ködös éjszaka. S ha bizonyosan tudták volna,
559    II   |               mondta Hubert Perkins, - s orozva foglalták el a mi
560    II   |          foglalták el a mi hajónkat!~- S míg a rendőrök a kikötőben
561    II   |                az Alert legénységét!~- S az a boldogtalan, a kinek
562    II   |              két haditengerésztiszt!~- S ez a vakmerő Markel még
563    II   |                a gazember a mai napig, s miért nem ölt meg bennünket
564    II   |              jutalmat kap Barbadosban, s ez a jutalom úgy elcsábította,
565    II   |             ösztönözte a gazembereket, s ez a kapzsiság mentette
566    II   |        tegyenek?... Vissza fordúljanak s úgy keressék a hajót?...
567    II   |               míg a köd szertefoszlik, s akkor, megpillantván az
568    II   |              hátha viszont szél támad, s az amerikai hajó, vitorlát
569    II   |            távol maradni az Alert-től, s a jövendőt a szerencsére
570    II   |       társaikat, hogy ne csüggedjenek, s ebben Will Mitz is segített
571    II   |      mondogatta: - semmi szél nem fúj, s a hajónak még ott kell lennie. -
572    II   |                 amíg a szélcsönd tart, s ő sem mozdúlhat innen...
573    II   |             ered, üldözőbe veszi őket, s akkor mindennek vége.~Will
574    II   |        evező-csapásokat hall távolban, s ilyenkor azonnal abba hagyta
575    II   |             visszafojtva hallgatóztak, s rettegve várták a John Carpenter,
576    II   |        amerikai hajó pedig balra megy, s hajnalhasadáskor a csónak
577    II   |             nekik nem volt vitorlájuk: s mi több, nem volt se eleségük,
578    II   |       visszavezette őket az Alert-hez, s megint mindnyájan a Harry
579    II   |                szürkülni kezdett az ég s a ködön átverődtek a hasadó
580    II   |             akkor jött ki a kabinjából s az időt nézte. Mivel a szél
581    II   |       nesztelenül ugrott a födélzetre, s az ifjak, miután megkötötték
582    II   |              rakták rajt a vas-léceket s az ékekkel mindjárt légmentesen
583    II   |            Harry Markellel egyetemben, s csak akkor fogják kiereszteni
584    II   |                  Lassanként megvirradt s a köd végkép szertefoszlott.
585    II   |                 A szél egyre erősödött s a vitorlák hevesen csapdosták
586    II   |               percig az amerikai hajó, s aztán az is eltünt... Az
587    II   |        legénysége bír-e majd a hajóval s el tud-e jutni az Antillák
588    II   |              elválasztja a hajóüregtől s onnan kísérli meg, hogy
589    II   |               hogy az idő változni fog s a szélcsöndet csakhamar
590    II   |           mikor és hogyan érnek partot s mi lesz a foglyokkal? Nem
591    II   |               leadogatniok az eleséget s örökösen kockáztatni a veszedelmet,
592    II   |             hajó-üregtől elválasztotta s most a födélzeti terhelő-ajtón
593    II   |      terhelő-ajtón át akartak kitörni. S a szándékuk bizonyára sikerűlt
594    II   |                fektették a vas-léceket s ezt az ajtót is úgy leszögezték,
595    II   |             hajó hátulsó részében volt s aztán Will Mitz visszament
596    II   |       mértföldnyire van az Antilláktól s ha csak kicsit kedvez is
597    II   |           vidékét sűrűn járják a hajók s akkor bizonyos, hogy Will
598    II   |            hatalmába keríteni a hajót. S mivel jól tudta ezt, kétségtelen
599    II   |     leggyorsabb és legrövidebb úton.~- S mennyi idő alatt érhetünk
600    II   |               a szél ezen a vidéken.~- S mily irányban megyünk? -
601    II   |               Egyenesen nyugat felé.~- S megtaláljuk az Antillákat?~-
602    II   |           kötünk is ki, mentve leszünk s a rendőrség megszabadít
603    II   |       Angliából az Antillákra hajóztak s a vitorlákkal, hajókötelekkel
604    II   |                ha esetleg vihar tör ki s a szél és a habok közös
605    II   |             elérhetik az első kikötőt. S a remény meg volt rá, hogy
606    II   |           tudják idejében behúzni őket s abból baj lehet. Ellenben
607    II   |              kell megkötni a köteleket s aztán ő maga a kormányhoz
608    II   |               ő maga a kormányhoz állt s onnan parancsolt a fiúknak.~
609    II   |             már vígan szelte a habokat s hosszú, fehéren tajtékzó
610    II   |             találkozunk révkalauzokkal s akkor pár óra alatt beérünk
611    II   |       beteljesedett. A szél megfordúlt s a hajó vitorláin is fordítani
612    II   |            most éjszakkeletnek fordúlt s a jó széllel gyorsan szaladt
613    II   |               szél iránya megváltozott s az «Alert» távolodik az
614    II   |     vitorla-rúdak szél mentén álljanak s mikor a vitorlák csapkodni
615    II   |                vette kezébe a kormányt s miután előbb tüzetesen megmagyarázott
616    II   |       tüzetesen megmagyarázott mindent s mindenkinek megjelölte a
617    II   |       szabályosan fordúlt délnyugatnak s mikor a szél neki feküdt
618    II   |             ifjak gyorsan megebédeltek s aztán Will Mitz kiszabta
619    II   |               fölkeltik alvó társaikat s azután minden négy órában
620    II   |             szélre, egyszóval mindenre s legkivált az eget vizsgálta,
621    II   |                felhők még távol voltak s reggelig nem kellett félni,
622    II   |               emelkedtek a zenith felé s valószínű volt, hogy esni
623    II   |          megváltozhatott a szél iránya s rossz azért, mert heves
624    II   |             lavírozniuk kell egész nap s megint csak tíz-tizenkét
625    II   |             Nem tetszett neki a tenger s a hajósok finom ösztönével
626    II   |      mértföldnyire éjszak felé futott. S mivel nem is felelt a jeladásukra,
627    II   |                szilárd szerkezetű volt s a vaspántok úgy leszorították
628    II   |           hanem csak ment a maga útján s magával vitte az ifjak reménységét
629    II   |               mértföldnyire volt tőlük s a következő negyedórában
630    II   |                ugyanis egyre erősödött s a hullámok járása is folyton
631    II   |       lavirozással már nem boldogultak s ha éjszaka véletlenül vihar
632    II   |           ifjaknak, hogy miről van szó s aztán kiosztotta a szerepeket.
633    II   |             ingadozott a heves szélben s a hullámok szilajon jártak
634    II   |               legyen a hullámok játéka s a szél erejével uralkodhassék
635    II   |        uralkodhassék a tomboló habokon s viszont meg volt az a haszna
636    II   |             szinte egymaga kormányzott s nem egyszer egész erejére
637    II   |         pusztúlással fenyegeti a hajót s ha már Will Mitz nem tud
638    II   |                folyamodnak segítségért s kieresztik őket börtönükből.~
639    II   |         látszottak venni a veszedelmet s épp oly készséggel, ügyességgel,
640    II   |        támadásai is gyakoribbak lettek s az «Alert», hacsak kockáztatni
641    II   |                hátúlról fölrohannak rá s a kormánytól az orráig végig
642    II   |               az ifjakat a hajószobába s megkérte őket, hogy csak
643    II   |         szélmentébe fordította a hajót s a «rókatánc» valóban megkezdődött.~
644    II   |         roppant szökéssel bukott előre s törzsének a fele, az orrától
645    II   |                szögben meredt az égnek s úgy látszott, hogy le se
646    II   |              Alert», reszketve szinte, s minden eresztékében recsegve-ropogva
647    II   |               vízszintes állásba jönni s a következő percben, mint
648    II   |               amely még vitte a hajót! S vajjon lehetetlen volt-e
649    II   |               már teljes erővel kitört s az volt a kérdés, hogy kibírja-e
650    II   |                a főárbóchoz volt kötve s még a második csónakot is
651    II   |             hallatszott a fejük fölött s amint föltekintettek, mint
652    II   |            kormánynak engedelmeskedjék s most már a szél és hullámok
653    II   |              lesz, mire a vihar eláll? S föltéve azt a legjobb esetet,
654    II   |   mértföldnyire lesznek az Antilláktól s eljuthatnak-e oda vitorlák
655    II   |            ugyan még erősen hullámzott s bizonyára beletelik egy
656    II   |              az ifjakkal a födélzetre, s még jóformán le se ért,
657    II   |             fölsikoltott:~- Ég a hajó!~S valóban, a hajófenékből
658    II   | vigyázatlanságból fölgyújtotta a hajót s már hallani lehetett a födélzetet
659    II   |                a bandája is kiszabadúl s bizonyos, hogy a haramiáknak
660    II   |             kezdett a kátrányos szurok s a füst egyre sűrűbben tódúlt
661    II   |           éghetett vagy beroskadhatott s akkor a banditák kitörhetnek.
662    II   |             már kitörtek a lángnyelvek s hirtelen elhatározással
663    II   |              amely már lángba borúlt - s menekűlniök kellett róla
664    II   |                feszegettek a fegyencek s ki tudja, nem sikerűl-e
665    II   |            soknál is több volt odalent s ha egyszer fölcsaptak a
666    II   |           Antillák tengeri térképét se s elővigyázatból néhány horgot
667    II   |       legizgatottabb mindnyájuk között s alig várta, hogy már induljon
668    II   |            viaszos-vászon köpenyegeket s más efféle szükséges dolgokat
669    II   |              és a főárbócot nyaldosták s az ifjak minden pillanatban
670    II   |               csónak már el volt oldva s mivel az ifjak azonnal evezőre
671    II   |           Valami fölrobbanhatott benne s a robbanás ereje oly nagy
672    II   |           főárbocot kiemelte alapjából s derékban ketté törve lefektette
673    II   |         párkánya a víz színéig hajlott s azt lehetett hinni, hogy
674    II   |               hogy a tenger elárasztja s talán a tűzet is eloltja.
675    II   |            csak egy pillanatig tartott s az «Alert» mindjárt aztán
676    II   |            megfordúlt a tengelye körül s aztán eltűnt a habok mélyében.
677    II   |              mert a szomszédjára nézni s titokban mindegyikök kitörölt
678    II   |                mely harminc láb hosszú s a közepén öt láb széles
679    II   |       hullámcsapás megtölthette vízzel s akkor könnyen elmerűlhetett.~
680    II   |              az árboctól a hajó orráig s ez alatt a kis sátor alatt
681    II   |               fölállították a delejtűt s a csónak fenekén szépen
682    II   |              Az éjszaka már közeledett s pár óra múlva koromsötét
683    II   |               ha a szél végkép elállna s csakis az evezők segítségével
684    II   |              négyszáz mértföldnyire.~- S hány mértföldet tehet a
685    II   |           tudom, - felelte Will Mitz - s nem is félek, hogy ellankadnak.
686    II   |               hogy nem lesz rá szükség s minden nagyobb erőfeszítés
687    II   |              tudok bánni a vitorlával. S ha esetleg csökken a szél,
688    II   |                 Az ifjak szót fogadtak s félóra múlva mindenki aludt
689    II   |              az ifjakat egész éjszaka. S ha néha egyik-másik fölébredt
690    II   |            szél ereje még nem csökkent s a kevés éjszakai ködöt csakhamar
691    II   |               szél állandónak látszott s a tenger se hullámzott.
692    II   |              még el se telt a négy óra s máris fölébredt, még csak
693    II   |            vizet. Az idő gyönyörű volt s a szél még mindig nem csökkent,
694    II   |            útjukba?~Délután horgásztak s a néhány hal, amit fogtak,
695    II   |             reggel a szél megerősödött s a csónak futása meggyorsúlt.
696    II   |                bárányfelhő se látszott s mivel ily formán esőt éppen
697    II   |              füstoszlop emelkedett föl s ez a füst csak valami gőzösnek
698    II   |            hogy ennyiről meglássa őket s Will Mitz csakhamar csüggedten
699    II   |             tart.~Egy óra se telt bele s a gőzös csakugyan letűnt
700    II   |        csakugyan letűnt a szemhatárról s nemsokára eltűnt a vékony
701    II   |           órákig elüldögélt egy helyen s valósággal úgy kellett fölrázni
702    II   |              majd elöntötte a forróság s ekkor oly kétségbeesve nyöszörgött
703    II   |          követte Patterson úr példáját s nemsokára mind a hármukat
704    II   |         szomorú sorsuk keresztje alatt s Will Mitz úgyszólván egyedűl
705    II   |               csónakot, szűnni kezdett s félő volt, hogy végképpen
706    II   |               26-án hagyták el a hajót s ma 30-ika volt. Négy nap
707    II   |             minden öt percben kidőltek s nem volt egy csepp vizük
708    II   |               fölvirradt október 4-ike s mikor az égalja szürkűlni
709    II   |               a gőzöst, mert Will Mitz s az a két-három ifjú, aki
710    II   |             kötél-létrát leeresztették s öt perc se telt bele, hogy
711    II   |                 Victoria» kapitányának s aztán mindnyájuk nevében
712    II   |             Victoria» szenes hajó volt s miután partra tette a terhét
713    II   |               gyors és szerencsés volt s a «Victoria» október 22-
714    II   |                födélzetén lejátszódott s a hajó elmerűlésével végződött.~
715    II   |              eset óriási port vert föl s az egész város ünnepelte
716    II   |              ajándékozza a feleségének s egyszersmind el is válik
717    II   |          kedves uram, mi el se váltunk s a házassági szerződésünk