Rész,  fejezet

 1     I|         diákok egymásután fölmentek hozzá, hogy kezet fogjanak vele.
 2     I|  Franciaországé.~E kilenc szigethez hozzá kellett venni még egy tizediket:
 3     I|            nagy csónakot, megkötjük hozzá a hajót és evezővel fogjuk
 4     I|        vontatógőzöst, - de nem volt hozzá bátorsága. Mert hátha a
 5     I|          tintanyalóktól is, - tette hozzá a vitorlamester megvetően.~-
 6     I|             állat lassanként végkép hozzá szokott a levegőhöz és szárazföldhöz
 7     I|        színlelt részvéttel oda ment hozzá és azt kérdezte:~- Van-e
 8     I|             igen mertek közel menni hozzá, mert a vonagló és végét
 9     I|       mellette elhaladtában átszólt hozzá:~- Minden rendben van a
10     I| kapitányában... De mindegy, - tette hozzá aztán, - mrs Seymour Kethlen
11    II|        kötél-létrán, már lekiáltott hozzá:~- No, cimbora, mi szél
12    II|       Markelnél, mindjárt így szólt hozzá:~- Paxton kapitány, nagyon
13    II|       vízből, kíváncsian oda ugrott hozzá és fölkapta.~Hanem aztán
14    II|             fiúk réműlten szaladtak hozzá, fölemelték és részvéttel
15    II|             nyomozták őket, - tette hozzá Niels Harboe: - ők lemészárolták
16    II|             megmenekültünk, - tette hozzá halkan, szinte magában.~
17    II|         hajót, egyenesen odaeveznek hozzá!... Bizonyos, hogy ebben
18    II|            lehetünk. Ámbár, - tette hozzá elgondolkodva - az ember
19    II|            nagy óvatossággal fogott hozzá a művelethez. Maga vette
20    II|             nem szokott, viharokhoz hozzá nem edzett szervezetük kimerűl?
21    II|            a födélzetre és oda ment hozzá.~- Jó reggelt, Will! - mondta
22    II|   nyilatkozatot, ami szükséges volt hozzá, de titokban megkérte a