Rész,  fejezet

 1     I|            folytatta:~- Ön is tudja, uram, hogy micsoda eredménye
 2     I|        Paxton kapitány?~- Én vagyok, uram, - felelte Harry Markel.~
 3     I|           Patterson úrhoz.~- Tudja-e uram - szólt a sipkáját megbillentve, -
 4     I|           kikötőjéből?...~- Úgy van, uram.~- S az «Antilian School»
 5     I|            így szólt:~- Engedje meg, uram, hogy bemutassam önnek fiatal
 6     I|            köszönhetem a szerencsét, uram, hogy a hajómon tisztelhetem
 7     I|          Paxton kapitány?~- Úgy van, uram, - felelte Harry Markel
 8     I|              odáig?~- Minden esetre, uram, - felelte Harry Markel. -
 9     I|           várják önöket.~- Köszönjük uram, - felelte Harry Markel, -
10    II|           Engedje meg, igen tisztelt uram, hogy bemutathassam önnek
11    II|             rossza!~- Nem késünk el, uram, dehogy késünk el! - biztosította
12    II|              kapitány?~- Itt vagyok, uram, - felelte Harry Markel
13    II|             ön embere?~- Valóban az, uram, s már éppen kerestetni
14    II|            Valóban nem mondhatom meg uram, - felelte Harry Markel. -
15    II|        szolgált a Halifaxon?~- Soha, uram; hisz már több, mint tíz
16    II|             esete nagy zajt csapott, uram, - felelte Harry Markel, -
17    II| magyarázatját nem tudnám a dolognak, uram...~Úgy látszott, hogy a
18    II|      révkapitány.~- Holnap reggelre, uram, mert még délelőtt indulunk.~-
19    II|         szerencsés utat!~- Köszönöm, uram.~A révkapitány lement a
20    II|              felé van?~- Még mindig, uram.~Patterson úrnak be kellett
21    II|            mosolyogva:~- Nem, kedves uram, mi el se váltunk s a házassági