Rész,  fejezet

 1     I|       úgy fölugrott a székről, mintha rúgó lökte volna föl; meglepetésében
 2     I|     tekintgetett az ajtó felé, mintha minden pillanatban várná
 3     I|   Markelnek néha úgy tetszett, mintha a két káromkodó hangjában
 4     I|      oly biztosan kormányzott, mintha fényes nappal lett volna.~-
 5     I|     sétált a födélzeten, majd, mintha lépései meglassúltak volna,
 6     I|  France!~A nagy gőzösön pedig, mintha meghallották és megértették
 7     I|         melyek olyanok voltak, mintha óriási cetek pihentek volna
 8    II|       puszta és lakatlan volt, mintha sohase járt volna rajta
 9    II|      megnőtt a Johnny úrfi!... Mintha csak nem is ő lenne!~S igazán
10    II|         Pedig úgy áll előttem, mintha most is látnám, - köpcös,
11    II|        szülőföldét.~De a szél, mintha csak bosszantani akarná
12    II|      őt, egyszerre úgy elállt, mintha elvágták volna s csak este
13    II|     sehol se volt; úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el!~-
14    II| elzárkózottan élt matrózaival, mintha börtönben lettek volna.
15    II|     meglepetését, de úgy tett, mintha nem is látta volna a dolgot.
16    II|   hirtelen szétfoszlott a köd, mintha valami láthatatlan kéz lerántotta
17    II|        Félkilenc tájban a szél mintha megerősödött és állandóvá
18    II|      Mitz, a fejét csóválva. - Mintha vihart érzenék, vagy legalább
19    II|        kelet felé. De a vihar, mintha beérte volna azzal, hogy