Rész,  fejezet

  1     I|                 most már csak az utolsó volt hátra, mert, amint látni
  2     I| következésképpen más és más nemzetiségű volt, ami azonban könnyen érthető
  3     I|             iskolája nemzetközi intézet volt Londonban, az Oxford-utcában
  4     I|                a szülői házba.~Ritkaság volt, hogy a növendékek sorában
  5     I|               és körültekintő úri ember volt, úgy, hogy minden tekintetben
  6     I|            került az intézetbe s köztük volt Anders Magnus is, aki, amint
  7     I|                lett.~Bizonyos, hogy nem volt könnyű dolog kordában tartani
  8     I|              tanulmányútra mehessen.~Ez volt a furcsa ösztöndíj, amelyről
  9     I|          Legkivált a kilenc első kitűnő volt izgatott; egyebet se tettek,
 10     I|          Renault Tony, aki legvérmesebb volt mindnyájuk közt.~- Erről
 11     I|           fiatal dánnak alighanem igaza volt, már csak azért is, mert
 12     I|              Ami egyébként nem nagy baj volt, mert hisz Európában is
 13     I|             Antilian-School» igazgatója volt nyugodt; tudta, hogy most
 14     I|               az utazásból.~Hát ez igaz volt; de mivel a galamb-posta
 15     I|            mivel a galamb-posta még nem volt meg Anglia és az Antillák
 16     I|                 a késedelem természetes volt. Mrs. Seymour ugyanis csak
 17     I|            Seymournak.~Erre azonban nem volt szükség. Június 23-án a
 18     I|                 a foglalatja röviden az volt, hogy a kilenc ösztöndíjas
 19     I|               kilenc szerencsés diák ez volt:~Hinsdale Roger, aki Santa-Lucia
 20     I|                s az apja gyártulajdonos volt;~Perkins Hubert, aki Antigua
 21     I|              voltak. Francia csak kettő volt és pedig:~Clodion Lajos,
 22     I|              akinek apja hajótulajdonos volt s pár évvel ezelőtt visszaköltözött
 23     I|                 Az apja államhivatalnok volt és Párisban lakott.~Volt
 24     I|                volt és Párisban lakott.~Volt aztán két dán is:~Harboe
 25     I|            akinek se apja, se anyja nem volt már, csak a bátyja élt még,
 26     I|               aki hat-hét évvel idősebb volt nála és még mindig az Antillákon
 27     I|                az apja nagy fakereskedő volt Koppenhága városában, Dániában.~
 28     I|            Dániában.~Hollandus csak egy volt: Leuwen Albert, aki Saint-Martin
 29     I|                született s egyetlen fia volt szüleinek, akik Rotterdam
 30     I|               Svéd is csak egyetlen egy volt: Anders Magnus, aki Szent-Bertalan
 31     I|              kissé fönhéjázó természetű volt; Clodion Lajos, komoly,
 32     I|               Ez a három fiú 20-20 éves volt.~Utánuk következett Harboe
 33     I|                 John, aki szintén angol volt ugyan, de korántsem oly
 34     I|              lett volna elég.~Valószínű volt, hogy csak azokra a szigetekre
 35     I|       Porto-Ricót, mivel spanyol egy se volt köztük, továbbá Jamaikát
 36     I|                 bőkezűségét.~És valóban volt is okuk a köszönetre, mert
 37     I|                igazgatónak nehéz gondja volt. Mindenekelőtt értesítenie
 38     I|                 előkészület mellett, az volt hátra, hogy alkalmas kísérőt,
 39     I|              egyikét sem, mert szüksége volt rájuk az évzáró vizsgák
 40     I|                 Csak egyetlen egy ember volt, akiben bízhatott: Mr. Patterson,
 41     I|                rendesen hívták; csak az volt a kérdés, hogy Mr. Patterson
 42     I|            valamikor szintén professzor volt és pedig a latin nyelvet
 43     I|                irodalmat tanította. Meg volt tehát a kellő klasszikus
 44     I|            termetű és meglehetős sovány volt. Mindig kifogástalanúl,
 45     I|          előzékeny, szerény és udvarias volt, úgy, hogy az első tekintetre
 46     I|           nagyon gondos, jó gazdasszony volt. Voltaképpen az ő érdeme
 47     I|                 Voltaképpen az ő érdeme volt az is, hogy a férje mindig
 48     I|             ment, de a felesége még nem volt ott s a derék Mr. Patterson
 49     I|               szemei a sok sírástól. Ez volt a végrendelkezés napja;
 50     I|           éjszaka érkeztek meg, már nem volt rá idejük, hogy megnézzék
 51     I|              ilyen rozzant, régi házban volt a «Kék róka»-csapszék, melynek
 52     I|                veszedelmesen rossz híre volt.~Azon az estén, június 29-
 53     I|           Máskülönben az egész ivó tele volt hasonszőrű jómadarakkal
 54     I|                 Ez a vitorlás kalózhajó volt s fél évig valósággal réme
 55     I|                fél évig valósággal réme volt a békés kalmároknak a Salamon-szigetek,
 56     I|      szigetcsoportjai közt. Kétségtelen volt, hogy a kegyetlen, gaz kalózbandát
 57     I|              erőteljes, vad arcú férfiú volt, akinek marcona képe azonnal
 58     I|          vitorlamester, jóval fiatalabb volt kapitányánál a nyájas, szinte
 59     I|                  a szakács, csak eszköz volt a kapitány kezében, olyan
 60     I|               mert különben is 30-ikára volt kitűzve. Mihelyt az ifjak
 61     I|                   Tehát arról a hajóról volt szó, amelyet Mrs. Seymour
 62     I|         elfoglalni a hajót?~Úgy van: ez volt a szándékuk, amint ez Harry
 63     I|               járt, de még elég világos volt. Az égen azonban felhők
 64     I|             Társa alacsony, zömök fickó volt, sipkáját mélyen a szemére
 65     I|                valami az arcából. Corty volt, akit vártak.~A matrózon
 66     I|             négy bandita, mihelyt kívűl volt a csapszéken, azonnal két
 67     I|            Várjuk meg őket.~Mivel sötét volt, nem igen kockáztatták,
 68     I|               párás köd miatt oly sötét volt, hogy öt-hat lépésnyire
 69     I|          utcából, amelyben a «Kék róka» volt. Harry Markel jól láthatta,
 70     I|                 Erre valóban szükség is volt, mert ha a rendőrök észreveszik
 71     I|                Köröskörűl halálos csönd volt, csak a habok halk locsogása
 72     I|             csak a habok halk locsogása volt hallható, amint a hajó bordáit
 73     I|                 éjszaka nagyon alkalmas volt erre, de segített nekik
 74     I|            fölrezzent álmából, már késő volt: a kalóz kése markolatig
 75     I|          sóhajtva arcára bukott és vége volt. Ekkor ért oda Harry Markel.
 76     I|            Paxton kapitány lakása hátúl volt. Szobájában még égett a
 77     I|          feljajdúlt:~- Segítség! - s ez volt az utolsó szava.~Halálsikoltását
 78     I|         sikerűlt. Harry Markelnek ismét volt hajója s most már nem kellett
 79     I|              Neki csak egy sürgős dolga volt: hogy minél előbb indúlhasson
 80     I|                innen! Csakhogy éppen ez volt a nehéz. A koromsötétben
 81     I|             tenger és az idő is csöndes volt. Szél se rezdült s hiába
 82     I|            ennek pedig semmi értelme se volt. Mert ha az «Alert» holnap
 83     I|              Most még csak tizenegy óra volt; lehet, hogy hajnalig változik
 84     I|             éléskamráját, mely bőven el volt látva minden jóval s jó
 85     I|         összegben hatszáz font sterling volt.~A hajó okmányaiból megtudta,
 86     I|                vissza.~Sokkal fontosabb volt ennél az a fölfedezés, amire
 87     I|         kapitánya a megboldogúlt Paxton volt, nemrégiben készűlt Birkenheadben,
 88     I|                 hajónak épp oly jó híre volt, mint a kapitányának, és
 89     I|                  De Paxton kapitány nem volt többé s a banditák, akik
 90     I|               úgyszólván még egészen új volt s az építői nagyon ügyeltek
 91     I|         üthetnék a nyomát!~Az ég felhős volt és finom köd ült a tengeren,
 92     I|                 mindenesetre legokosabb volt a hajón maradni s megvárni
 93     I|                  felé, a banditáknak se volt mitől tartaniok.~Tíz óra
 94     I|             Hatalmas teherszállító hajó volt, azok közűl való, amelyek
 95     I|             vette az útját. «Concordia» volt a neve.~Mit akart ez a gőzös?
 96     I|               Alert»-hez, hogy már alig volt tőle két kődobásnyira s
 97     I|            hajót.~Most azonban már késő volt: a veszedelem itt volt a
 98     I|             késő volt: a veszedelem itt volt a nyakukon.~A gőzös már
 99     I|                 A gőzös már egész közel volt az «Alert»-hez s a matrózok
100     I|            kérdéséből világosan látható volt, hogy a «Concordia» kapitánya
101     I|                 a banditákat.~De nem ez volt az egyedüli veszedelem.
102     I|               Sokkal nagyobb veszedelem volt ennél az, hogy nemsokára
103     I|                csomó utazótáska és láda volt.~A döntő pillanat tehát
104     I|                 mert szinte kétségtelen volt, hogy ez a kis csapat lesz
105     I|          ismerik, ami szintén valószínű volt, mert az «Alert» most fordúlt
106     I|                azt.~Ez a «más dolog» az volt, hogy el kellett tüntetniök
107     I|           pillanatban a csónak már alig volt kétszáz lépésnyire s az
108     I|            párkányához sietett, ahol le volt bocsátva a kötél-létra.
109     I|             legidősebb is csak tíz éves volt akkor, mikor az oceánon
110     I|           fölötte izgató, érdekes újság volt mindnyájuknak. Maga a mentor,
111     I|            Irország között.~Az idő szép volt; még csak szél se lebbent
112     I|          Patterson Horatio úr túlboldog volt. Azt hitte, hogy miután
113     I|            betegségnek!~Esti kilenc óra volt, mire a kis csapat Queenstownba
114     I|               megvizsgálták a hajót.~Ez volt csak a mulatság! Sorra járták
115     I|               kondított a harangon. Dél volt, az ebéd ideje. Harry Markel
116     I|              szokta, ami természetes is volt, mert a jó tengeri levegő
117     I|                az Antillákon?~- Még nem volt, - felelte a kapitány. -
118     I|                 azonban nem sok kilátás volt egész öt óráig. Olyan szélcsönd
119     I|               öt óráig. Olyan szélcsönd volt, hogy a tenger színe tükörhöz
120     I|             dühükben. Most már kezükben volt a hajó, és nem vehették
121     I|            eltüntek volna.~Ez ugyan nem volt valószinű, de mégis megtörténhetett,
122     I|              Csak Mr. Patterson Horatio volt elégedett. Azt remélte,
123     I|                 akinek éppen szolgálata volt, a többiek pedig gyorsan
124     I|                Alert hajót.~De nem igen volt valószinű, hogy valamit
125     I|           gyanítanak. Mind amellett nem volt lehetetlen, hogy meg fogják
126     I|               ez a hajó még a kikötőben volt, mikor a fegyencek megszöktek,
127     I|                 elrejtőzött a hajón.~Az volt hát a kérdés, hogy a rendőrök
128     I|                ez az élet-halál kérdése volt rájuk nézve!~E közben az
129     I|        kapitányhoz, a kinek sejtelme se volt róla, hogy mit akarhatnak.~
130     I|                 vontatógőzöst, - de nem volt hozzá bátorsága. Mert hátha
131     I|              Nem! ezt a veszedelmet nem volt szabad megkockáztatni; inkább
132     I|               Roppant gyorsjáratu gőzös volt, s félóra alatt már jól
133     I|               kinek a messzelátója jobb volt, mint a többié, csakhamar
134     I|      másodosztályú páncélos cirkálóhajó volt, hét-nyolcezer tonna tartalommal,
135     I|                hajó nevét: a «Jemappes» volt, a francia hajóhad egyik
136     I|              közéjük, s vége-hossza nem volt a tréfának, élcelődésnek
137     I|            vacsora.~Ez a pincér - Wagah volt a neve - a legveszedelmesebb
138     I|         legveszedelmesebb álszenteskedő volt. Színleg alázatos, szolgálatkész
139     I|               hazug, furfangos gazember volt, akinek minden gondolata
140     I|               Ez fontos és érdekes adat volt, amely - mint nemsokára
141     I|           megszokás erejét és hatalmát. Volt egy pontya, melyet szép
142     I|                 fölkeltek, már nyoma se volt a szárazföldnek.~Harry Markel
143     I|        Csöndes-óceánra, s valóban ez is volt a szándéka: de a véletlen
144     I|               melytől a kapitánynak nem volt szabad eltérnie.~Az első
145     I|               széllel. A tenger nyugodt volt, s a hajó utasai közül egyiket
146     I|              gyomra.~Ez kellemetlen ügy volt. S a fiúk, akiknek éles
147     I|             hogy Patterson úr kénytelen volt minden pillanatban a kötelekbe
148     I|               első kortyig mehetett: ez volt a kegyelemdöfés.~A mi ez
149     I|       rángatózott. A gaz Cortynak igaza volt: ennek az «orvosság»-nak
150     I|                amit Corty ajánlott, meg volt az a hatása, hogy teljesen
151     I|            járkált a födélzeten. Gyönge volt még, az igaz: de a betegségen
152     I|                 Az utazás elég kellemes volt. A többnyire szép és derűlt
153     I|                 ez is oly jelentéktelen volt, hogy az Alert föl se vette.~
154     I|                 szórakozása a horgászás volt, s ezt a mulatságot nem
155     I|   eredménytelenül űzték. Legtöbb sikere volt a hidegvérű Leuwen Albertusnak,
156     I|               legalább is két öl hosszú volt. Mikor elnyelte a vashorgot,
157     I|           matrózok, mihelyt a cápa fönt volt a födélzeten, azonnal szekercével
158     I|             rideg, tartózkodó és kimért volt velük szemben, mint az első
159     I|                 a Bermuda-szigetcsoport volt, amely körülbelül négyszáz
160     I|          Carpenter, a kinek olyan szeme volt, mint a hiúznak, már délelőtt
161     I|               Patterson úr, aki már túl volt ezen a nyavalyán, bámulatraméltó
162     I|           növendékeit, s fölötte büszke volt, hogy még csak az étvágyát
163     I|             kedvezőtlen a szelük...~Itt volt a Rubicon. Most még volt
164     I|                volt a Rubicon. Most még volt idejük megfontolni a banditáknak,
165     I|          tengerbe hányják utasaikat: ez volt a fontos kérdés, amelyben
166     I|         banditák egy részének éppen nem volt kedvére a kockázattal járó
167     I|                Antilláktól, s valószínű volt, hogy még estének előtte
168     I|                 már egészen jól látható volt, s a következő félóra alatt
169     I|                 az Alert-hez, hogy alig volt tőle negyedmérföldnyire.~
170     I|                  úgy látszott és úgy is volt.~Az Essex 5-600 tonnás cirkáló-gőzös
171     I|                600 tonnás cirkáló-gőzös volt, s miután fölhúzta hadi
172     I|                mihelyt a csónak a vízen volt, azonnal két tiszt szállt
173     I|                föl a hajóra.~- Jó útjuk volt - kérdezte a hadnagy: -
174     I|              Alert legénysége tíz ember volt... önt nem számítva, Paxton
175     I|              kérdés annyira természetes volt, hogy a hadnagy habozás
176     I|              napot késett - talán mégse volt elegendő ok a nagy aggodalomra
177     I|            hadnagy - még egyéb okunk is volt az aggodalomra.~John Carpenter
178     I|              amíg élt, az Alert matróza volt.~John Carpenter és a többiek
179     I|             eléggé ügyes és talpraesett volt, de azért a banditákban
180     I|                 akkor sebesűlt meg s ez volt az oka is, hogy eszméletlenűl
181     I|              magyarázat is eléggé ügyes volt, de a hadnagy fejét rázva
182     I|            Kés-ejtette mély, hosszú seb volt az s a gyilkos penge az
183     I|                 gyilkolták meg. Csak az volt a kérdés, hogy miért jött
184     I|                maguk, ahogy a szándékuk volt, kalózkodni mennek a Csöndes-óceánba.~
185     I|       Csöndes-óceánba.~De most már késő volt ezen keseregni. Most már
186     I|           fényesen sikerült s valószínű volt, hogy a jövőben is sikerülni
187     I|                megint csak Tony Renault volt.~- Föld!... Föld! - kiáltotta
188     I|           Krisztián háza a rakodóparton volt, úgy hogy az Alert csaknem
189     I|            betegség is igazán élvezetes volt.~A fiúk mind fölkacagtak
190     I|             mint kereskedőnek, többször volt alkalma érintkezni angol
191     I|              egy idegent se. A bőrükről volt szó: tehát jól vigyáztak
192     I|                mondtuk, a rakodó-parton volt, de lakóháza a városon kívül
193     I|                 úré a legszebbek egyike volt. Harboe Krisztián hét évvel
194     I|             kell, hogy az ebéd fölséges volt. De még fölségesebb volt
195     I|                volt. De még fölségesebb volt a pihenés - a munka után:
196     I|           pompájának közepette oly édes volt a kényelmes semmit-tevés,
197     I|              hajón, hol már minden kész volt az indulásra. Patterson
198     I|                Sainte-Croix szigetecske volt, ahova 36 óra alatt értek
199     I|               véres küzdelmek színhelye volt. Az angol banditáktól 1760-
200     I|              szigeten. Ennyi éppen elég volt, hogy nagyjából megnézhessék,
201     I|                 már semmiféle rokona se volt ottan.~Miután megnézték
202     I|             húzták a kötelet, hogy öröm volt nézni.~Este öt óra felé
203     I|           lobogójáról, francia hadihajó volt. Clodion Lajos és Tony Renault
204     I|                 tőle a hajót, hogy több volt a távolság köztük egy mérföldnél,
205     I|              köztük egy mérföldnél, nem volt szükség a lobogó fölhúzására.~-
206     I|                 tól 1784-ig a franciáké volt, akik ekkor átengedték a
207     I|           voltak tőle, nagyon valószínű volt, hogy még hajnal előtt odaérnek.~
208     I|                 Ez az észrevétel helyes volt, s minden esetre el lehetett
209     I|                    De nem a svéd lobogó volt!~- Francia zászló! - kiáltott
210     I|               Anders Magnus egészen oda volt az első pillanatban, hogy
211    II|               kevés folyó- és forrásvíz volt rajta, az élelmes angoloknak
212    II|                az élelmes angoloknak az volt az első dolguk, hogy nagy
213    II|       esztendeig oly puszta és lakatlan volt, mintha sohase járt volna
214    II|                 munkájukat.~Hogy ez így volt, arról lépten-nyomon meggyőződhettek
215    II|               fekszik, s valamikor tele volt hadihajókkal, kaszárnyákkal,
216    II|                  Mikor már oly messzire volt az Alert-től, hogy nem hallhatta
217    II|                csaknem teljes szélcsönd volt, s még az is gátolta a hajót
218    II|             ahol az apja hajótulajdonos volt, és Pointe-à-Pitreban csak
219    II|          legtekintélyesebb ültetvényese volt. Pointe-à-Pitreban lakott,
220    II|                  Mivel neki magának nem volt családja, képzelhetjük,
221    II|                 megállt.~De pár év elég volt a város szorgalmas, gazdag,
222    II|                 mint a földrengés előtt volt. Ma már vasutak ágaznak
223    II|              gyapot-táblákat, hogy öröm volt nézni a zöldelő ültetvényeket.
224    II|         ültetvényeket. Különösen büszke volt Barrand úr a kávé-cserjéire,
225    II|              azzal, hogy... angol kígyó volt!~- Akár angol, akár francia, -
226    II|           öbölből. De a szél megint nem volt kedvező, azaz, hogy egyáltalában
227    II|                hogy egyáltalában nem is volt szél, úgy hogy az alig száz
228    II|              1622-ben már negyedfélszáz volt, körülbelül ugyanannyi néger
229    II|              ezeren. Kezdetben békesség volt köztük és az európaiak közt,
230    II|                 már semmiféle rokona se volt. Mind amellett mégis volt
231    II|               volt. Mind amellett mégis volt valaki, akit fölötte vágyott
232    II|              Dominica már angol gyarmat volt, s a kalóz itt már joggal
233    II|                ifjak a kertbe értek.~Az volt csak az öröm és a meglepetés!
234    II|               de akkor még csak hadnagy volt... Most úgy negyven éves
235    II|            mindjárt megyek, - felelte a volt matróz, - úgy sincs egyéb
236    II|             magát.~Ez komoly veszedelem volt. Ned Butlar - így hívták
237    II|               Ned Butlar - így hívták a volt matrózt - jól ismerte Paxton
238    II|               óvatos Corty a födélzeten volt, mikor a matróz odaért csónakával
239    II|               Ned Butlar már oly messze volt a hajótól, hogy nem hallhatta.~
240    II|                 a kabinja ajtaja nyitva volt, minden szót hallott. Alighogy
241    II|              már nyolc-tíz mérföldnyire volt Dominicától.~- Micsoda!...
242    II|               ön alacsony, köpcös férfi volt, vörös hajjal...~- Bizonyosan
243    II|               fővárosa.~Az idő gyönyörű volt s az Alert, vígan bukdácsolva
244    II|                kék hullámokat. Oly szép volt a tenger, hogy Patterson
245    II|               Virgilt, de az nem isteni volt, hanem szerecsen, és mosogató-legény
246    II|           szerecsen, és mosogató-legény volt egy gőzösön.~- Az más volt,
247    II|              volt egy gőzösön.~- Az más volt, barátom, nem ez a Virgil.~-
248    II|                 óra tájban Tony Renault volt az első, aki megpillantotta
249    II|                  A párisi füvészkertben volt néhány ilyen kakaó-fa, mit
250    II|                emelt a trónra, kreol nő volt és Martinique szigetén született.~
251    II|       keresésére indúltak.~Az erdő sűrű volt, úgy hogy nem széledhettek
252    II|                pedig azért is, mert nem volt lehetetlen, hogy valami
253    II|            fából összerótt vadászkunyhó volt, ahol a fáradt vadász megszállhat
254    II|                 ajtót, de a kunyhó üres volt; egy csomó száraz fű, egy
255    II|                 egy rozoga asztal, - ez volt az egész bútorzat.~A kívül
256    II|                 Ez a föltevés éppen nem volt valószínűtlen. A kígyók,
257    II|           Miféle kígyó?...~- Ezen a fán volt... az ágról lógott le...~
258    II|            rohanni...~- Csak annyi időm volt, hogy fejbe vághattam a
259    II|               méteres, - csak ugyan ott volt, de élettelenűl lógott le
260    II|               valóban «szerencsés keze» volt: úgy látszott, hogy botjának
261    II|          hangosan kacagott.~Valóban úgy volt! A kígyót, ki tudja, mikor
262    II|             szél fujt, egy nap elegendő volt rá, hogy a hajó megfussa
263    II|             kora hajnalban a födélzeten volt, lesve a percet, amikor
264    II|            szülőföldje körvonalait. Ott volt Patterson úr is, aki, mint
265    II|             bátor és erős akaratú ember volt; hogy megszilárdítsa az
266    II|                és gyilkosságok színtere volt. Az utrechti békében az
267    II|            város szélén állt, elég nagy volt arra, hogy a fiatal vendégek
268    II|              tájban, amikorra valószínű volt, hogy Ranyah Cogh mindent
269    II|          csapszékbe, de Morden sehol se volt; úgy eltűnt, mintha a föld
270    II|           cimborájának igaza van... Nem volt szabad itt hagyniok Mordent;
271    II|                 különben kötelessége is volt a kapitánynak, aki nemcsak
272    II|               Morden csakugyan «köztük» volt: holtrészegen hevert a csónak
273    II|                 többé kelni. Oly részeg volt, hogy egyetlen tagját se
274    II|                 beszél... Bizonyára nem volt az eszén.~- E szerint hát
275    II|                  Hogyne! hisz kis híjja volt, hogy bitófára nem juttatta
276    II|          szigeten. Ez a hajó angol hajó volt, s a kapitánya mindjárt
277    II|           partjaihoz vetődve, kénytelen volt bemenekülni a sziget nyugoti
278    II|          úgyszólván teljesen ismeretlen volt.~A termékeny sziget csodás
279    II|               év múlva - 120,000 lakosa volt, ma pedig az egész Antilla-csoport
280    II|           megállapodás azért is kedvére volt Harry Markelnek, mert így
281    II|                 itt maradnia. Ez nem is volt valószínűtlen, mert ha két
282    II|               éves, igen kedves asszony volt, nyájasan, szeretettel mosolygott
283    II|               kitömetett (holott rég ki volt tömve!) s ijedten kérdezte:~-
284    II|              Patterson úr.~- S akkor se volt elevenebb, mint most! -
285    II|                utóvégre is mrs Seymouré volt... Udvariasan meghajolt
286    II|              este nagyszerű bucsúlakoma volt Nording-Houseban, ahol ismét
287    II|         mindegyiknek a podgyászában ott volt a selyemmel hímzett kis
288    II|            hajóra jöttek. Minden készen volt az indulásra, s az Alert
289    II|       növendékeinek élete Isten kezében volt!~ ~
290    II|                 banditák szándéka ez is volt.~A tizenegyedik utas, Will
291    II|               széles vállú és erős ifjú volt. Gyerekkorában kezdte a
292    II|                 Most huszonöt esztendős volt, de már több mint tizenkét
293    II|                  melynek másodkapitánya volt.~Midőn szeptember 21-ikén
294    II|               flottát.~- Ön Khinában is volt?!...~- Oh, hiszen Khinába
295    II|       mosolyogva.~- És melyik hadihajón volt Khinában? - kérdezte John
296    II|           Harris Walker ellentengernagy volt a parancsnoka.~- Voltak-e
297    II|             össze. Ez szinte hihetetlen volt... Akkora golyó, mint egy
298    II|             szegődtem el...~- Nagy hajó volt? - vágott közbe Louis Clodion
299    II|              sietett odább állni.~...Mi volt ennek az oka?...~Will Mitzet
300    II|            hajókat, a horgászás most se volt eredménytelen, s pár óra
301    II|        Uj-Zéland partvidékein.~- Ön már volt ilyen cetvadászaton? - kérdezte
302    II|               Mivel a tenger is nyugodt volt, semmi szükség se volt rá,
303    II|          nyugodt volt, semmi szükség se volt rá, hogy ismét fölhúzzák
304    II|               csónakot, ami azért is jó volt, hogy másnap, ha az idő
305    II|             úgyszólván teljes szélcsönd volt, ezen a vidéken mindig lehetett
306    II|     éjszakkeletnek fordúl, mert hisz ez volt a helyes irány Anglia felé.~
307    II|  messzelátójukat is, de mivel már sötét volt, s a lobogóját, mint a hajók
308    II|               már csak két mérföldnyire volt egymástól... Harry Markelt
309    II|              Patterson úr már oly álmos volt, hogy majd leragadtak a
310    II|                 ahol a legénység lakása volt. A szíve annyira csordultig
311    II|                szíve annyira csordultig volt szomorúsággal, hogy beszélnie
312    II|          födélzet oly kihalt és csöndes volt, mint nyári éjszakán a temető.
313    II|                    mormogta dühösen.~És volt is miért dühösködnie. Az
314    II|                melynek az ajtaja nyitva volt, s onnan hallatszott ki
315    II|                 Az Alert mentő-csónakja volt ez s a mi utasaink űltek
316    II|           lámpását se látták, oly sötét volt, noha nem igen lehettek
317    II|         fontolgatta a teendőt. Bizonyos volt, hogy Paxton kapitányt és
318    II|                 Harry Markel hatalmában volt.~Ezt világosan megértette
319    II|                 mivel újságolvasó ember volt, tudott arról is, hogy a
320    II|            kikötőből, az is kétségtelen volt, hogy az Alert mostani gazdái
321    II|          értette Will Mitz; de most nem volt idő arra, hogy törje rajta
322    II|                 fejét. Sokkal fontosabb volt ennél, hogy minél hamarabb
323    II|            gondolhatott.~Egyetlen módja volt a menekülésnek: a szökés,
324    II|               csakis az őrt álló matróz volt, aki bizonyára szundikált
325    II|              amerikai hajóra, mely alig volt tőlük félmérföldnyire.~De
326    II|                kabinjai szomszédságában volt s félni lehetett, hogy ha
327    II|                kormány tengelye mellett volt és kinyitotta az egyiket.
328    II|                az ablaktól.~A kérdés az volt: kiférnek-e a szökevények
329    II|                 szökés tehát lehetséges volt és Will Mitz hozzáfogott
330    II|                 ifjaknak, hogy egyik se volt gyáva, egyik se ijedt meg,
331    II|                 van.~Will Mitznek igaza volt, ez volt az egyetlen út
332    II|             Will Mitznek igaza volt, ez volt az egyetlen út a menekülésre.~-
333    II|               láthat le ide.~De már nem volt rá idő. A matróz éppen most
334    II|               Pár pillanat alatt készen volt s nyugodtan mondta Will
335    II|               éjszakában.~Féltizenkettő volt.~Ha nem lett volna oly sötét
336    II|     szomszédságukba került, éjszak felé volt az Alert-től.~Ebben az irányban
337    II|               ebből a legénységből való volt... Hisz emlékeztek rá: Barbadosban
338    II|           tisztjeinek, hogy az ő embere volt az a szerencsétlen! - kiáltott
339    II|              azt is mondta, hogy ha seb volt rajta, bizonyára a Halifax
340    II|              Hubert Perkins.~- Mert nem volt szele, - felelte Clodion
341    II|                 napig épp oly szélcsönd volt, mint most.~- Csak azt nem
342    II|                 hogy Harry Markelnek az volt a szándéka, hogy bennünket
343    II|          menekülők helyzete valóban nem volt rózsás. Körülbelül egy órája
344    II|            rózsás. Körülbelül egy órája volt már, hogy a csónak céltalanul
345    II|               és a sűrű ködben nyoma se volt az amerikai hajónak.~Will
346    II|                  mivel se delejtűje nem volt, se a csillagokat nem láthatta,
347    II|                minden esetre lehetséges volt. Hisz Harry Markelnek az
348    II|                a csónak... De nekik nem volt vitorlájuk: s mi több, nem
349    II|              vitorlájuk: s mi több, nem volt se eleségük, se vizük!...
350    II|               hogy mozdulni is képtelen volt.~Csak Will Mitz volt ébren
351    II|           képtelen volt.~Csak Will Mitz volt ébren és virrasztott. Evezni
352    II|               úgy se kellett, mert félő volt, hogy nagyon eltávolodnak
353    II|            ugyan, de mégis annak a jele volt, hogy virradatra megjön
354    II|                vágódott valaminek... Mi volt ez?...~Bármily gyöngéd volt
355    II|             volt ez?...~Bármily gyöngéd volt is a lökés, a menekülők
356    II|           Megismerte a kötelet: ugyanaz volt, amelyet ő maga vágott el,
357    II|                Alert födélzetén csöndes volt minden. Kétségtelen, hogy
358    II|                meg Clodion Lajos.~Arról volt szó, hogy meglepjék az Alert
359    II|             szintjéig lenyultak, könnyű volt fölkapaszkodni.~Will Mitz
360    II|           álmából a legénységet...~Most volt itt a cselekvés pillanata!...
361    II|              eltünt... Az Alert egyedül volt a tengeren: de Will Mitz
362    II|            mészárolni. Most még csak az volt a kérdés, hogy az «Alert»
363    II|                mindenesetre nagy kérdés volt. Will Mitznek mindenek előtt
364    II|                 aki még mindig félájult volt és úgyszólván azt se tudta,
365    II|               mert a szél már elég erős volt, egyszerre csak Clodion
366    II|                 a hajó hátulsó részében volt s aztán Will Mitz visszament
367    II|                  A kalózoknak ezer okuk volt rá, hogy minden áron megkísértsék
368    II|                 Továbbá az is valószínű volt, hogy az «Alert» más hajókkal
369    II|              Így is, úgy is kétségtelen volt, hogy a «Halifax» kalózai
370    II|              jól tudta ezt, kétségtelen volt az is, hogy minden áron
371    II|                 szél egymagában még nem volt elegendő. Szükséges volt,
372    II|                volt elegendő. Szükséges volt, hogy ne is legyen nagyon
373    II|          legfeljebb negyvennyolc óráról volt szó, mert ennyi idő alatt
374    II|                 kikötőt. S a remény meg volt rá, hogy el is érik: a szél
375    II|              látszott, a tenger csöndes volt.~Nyolc óra lehetett. Az
376    II|                 is, aki, amily beszédes volt máskor, épp oly csöndes
377    II|                 oly csöndes és szótalan volt most. Ő, aki eddig szerette
378    II|                felől. Ez nagy szerencse volt és Will Mitz elhatározta,
379    II|             fölötte nehéz és fáradságos volt. Mindenekelőtt a kormány
380    II|              segíteni.~Az első őrség ez volt: Magnus Anders állt a kormánynál,
381    II|                járt-kelt a hajón és ott volt mindenütt. Vigyázott a kormányra,
382    II|              hát aztán?~Az is szerencse volt, hogy Harry Markel és társai
383    II|                 szilaj kurjongatása.~És volt is rá okuk, hogy összerezzenjenek,
384    II|                 zenith felé s valószínű volt, hogy esni fog. Ez lehetett
385    II|            Clodion Lajos biztos kezében volt.~De alig aludt két órát,
386    II|                jelzett hajó valóban ott volt, illetőleg látszott a füstje,
387    II|           látszott a füstje, mert gőzös volt. A gyors járású posta- vagy
388    II|             Hatalmas transzatlanti hajó volt, de azt még nem lehetett
389    II|             hajó oly szilárd szerkezetű volt s a vaspántok úgy leszorították
390    II|           minden erőfeszítése hiábavaló volt. Különben is Will Mitz,
391    II|             fejét kidugnia.~Nagyobb baj volt ennél, hogy a gőzös nem
392    II|                már öt-hat mértföldnyire volt tőlük s a következő negyedórában
393    II|           vitték a hajót. Ez éppen elég volt arra, hogy az «Alert» ne
394    II|           tomboló habokon s viszont meg volt az a haszna is, hogy nem
395    II|          egyszer egész erejére szüksége volt, hogy megtarthassa kellő
396    II|                 de az ég fölötte borúlt volt és záport, sőt orkánt is
397    II|               mert mindnyájukra szükség volt a födélzeten. Valamennyien
398    II|                oldalt dőljön, kénytelen volt megváltoztatni az irányát
399    II|            néhány kétszersült és hering volt az eledelük ezen a szomorú
400    II|               teljes erővel kitört s az volt a kérdés, hogy kibírja-e
401    II|               harcot?~Will Mitz egyedűl volt a kormánynál és minden erejét
402    II|               hordót, mely a főárbóchoz volt kötve s még a második csónakot
403    II|    latin-vitorla, mely még az elején ki volt feszítve, nem volt elegendő
404    II|            elején ki volt feszítve, nem volt elegendő arra, hogy a kormánynak
405    II|            Déltájban a szél már tűrhető volt és lassankint úgy megfordúlt,
406    II|                  ami körűlbelűl mindegy volt.~Will Mitz elhatározta,
407    II|  kétségbeesetten döngették az ajtót.~Mi volt ez? Talán Harry Markel és
408    II|                hajóról.~Valóban, nem is volt idő a habozásra. A födélzet
409    II|      megpróbáltatás.~Most már nem arról volt szó, hogy átevezzenek valami
410    II|              tűz a hajófenékben, könnyű volt megfelelni. Elég volt, hogy
411    II|            könnyű volt megfelelni. Elég volt, hogy akármelyik részeg
412    II|        gyúlékony anyag a soknál is több volt odalent s ha egyszer fölcsaptak
413    II|                  mivel nagyon valószínű volt, hogy a halászatra is rászorúlnak
414    II|         életének legszebb diadaljele. Ő volt a legtürelmetlenebb, a legizgatottabb
415    II|                  Valóban, legfőbb ideje volt már, hogy a menekülők otthagyják
416    II|            Lökjétek el!~A csónak már el volt oldva s mivel az ifjak azonnal
417    II|                 robbanás ereje oly nagy volt, hogy a főárbocot kiemelte
418    II|              lehetett. Mivel a szél nem volt erős és állandóan egy irányban
419    II|               lecsillapodott, éppen nem volt veszélytelen. A csónak,
420    II|                 a közepén öt láb széles volt, elegendő nagy lett volna
421    II|                 illetőleg födélzete nem volt, az eső vagy az első hullámcsapás
422    II|                 hétig lehetett elég.~Az volt a kérdés, hogy ennyi idő
423    II|                  bár sokkal valószínűbb volt, hogy csak Brazília, Venezuela
424    II|           fölveszi és megmenti őket.~Ez volt az állapotuk szeptember
425    II|               Napnyugtakor elég biztató volt a szemhatár; fellegek nem
426    II|               széllel.~Mivel holdújulás volt, nem számíthattak arra,
427    II|               mert a szél még elég erős volt és Will Mitz kímélni akarta
428    II|                szemhatárt.~Gyönyörű idő volt. A friss szél ereje még
429    II|            Köröskörűl egyetlen felhő se volt, a szél állandónak látszott
430    II|          költeni se kellett.~Első dolga volt, hogy megnézte a delejtűt.
431    II|                a vizet. Az idő gyönyörű volt s a szél még mindig nem
432    II|                ez tehát mindenesetre jó volt. De viszont szomorú volt
433    II|                volt. De viszont szomorú volt az, hogy semerre nyoma se
434    II|               az, hogy semerre nyoma se volt hajónak a végtelen vízen.~
435    II|              pedig igazi farkasétvágyuk volt. És Will Mitz, amint némán
436    II|        tengervízben megfőzve, nagyon jó volt vacsorára. Aztán beesteledett,
437    II|                 a csónaktól. Lehetetlen volt, hogy ennyiről meglássa
438    II|         csónakot, szűnni kezdett s félő volt, hogy végképpen eláll.~Ez
439    II|                hogy végképpen eláll.~Ez volt a legrettenetesebb csapás,
440    II|          hagyták el a hajót s ma 30-ika volt. Négy nap óta keresték tehát
441    II|               nyúlni. De micsoda evezés volt az! A félholt, erőtlen ifjak
442    II|               öt percben kidőltek s nem volt egy csepp vizük se, hogy
443    II|            háromszázötven mértföldnyire volt az Antilláktól délkeletre,
444    II|           Félóra múlva a csónak már ott volt a gőzös mellett. A kötél-létrát
445    II|           tonnás «Victoria» szenes hajó volt s miután partra tette a
446    II|              utazás gyors és szerencsés volt s a «Victoria» október 22-
447    II|             Mivel a szünidőnek már vége volt, az intézet összes növendékei
448    II|               volna, micsoda ovációkban volt részük a hősöknek, akik
449    II|                párjával valóban megható volt. Egymás karjába borúltak
450    II|            nyilatkozatot, ami szükséges volt hozzá, de titokban megkérte
451    II|       tiszteletes urat, aki jó barátjuk volt, hogy semmisítse meg az