Rész,  fejezet

  1     I|               őket illető hegemóniát, de azért a többi nemzetiségek
  2     I|               ünnepély alkalmából is, de a tanárok igazságossága,
  3     I|             az utazási ösztöndíjakat, de azt nem írta meg, hogy mely
  4     I|              is nyomtatják a nevüket. De mivel a karibok valamikor
  5     I|          utazásból.~Hát ez igaz volt; de mivel a galamb-posta még
  6     I|         tengerentúli szülőföldjeikre, de éppen ezért sokkalta jobban
  7     I|    Szent-Bertalan szigetén született, de családja visszaköltözött
  8     I|             szintén angol volt ugyan, de korántsem oly fönhéjázó,
  9     I|              is el nem mehetek velük. De éppen most, az év végén,
 10     I|            Egyenesen a szalónba ment, de a felesége még nem volt
 11     I|           Patterson a szobába lépett. De a derék asszony azonnal
 12     I|               szándékáról is beszélt, de csak célozgatva, nem elég
 13     I|               számadásokat utódjának.~De azért amit föltett magában,
 14     I|               a végrendelkezés napja; de Mr. Patterson Horatio még
 15     I|             School növendékeit várja, de az indúlás nem szenved késedelmet,
 16     I|               szökik meg cimboráival.~De hogyan?~Bizonyos, hogy Paxton
 17     I|            kell eltennünk láb alól.~- De hol késik hát Corty? - nyugtalankodott
 18     I|           Markel némi habozás után, - de vigyázz magadra és siess!~
 19     I|              ajtón.~Félkilencre járt, de még elég világos volt. Az
 20     I|            Leűlt, hogy kifújja magát, de közben egyre nyugtalanúl
 21     I|          mindig az öbölben vesztegel, de már az utasokat várja.~-
 22     I|               hátúlsó csapóajtó felé, de Harry Markel és társai mindnyájukat
 23     I|              Öt-hatszáz lépésnyire.~- De nem látom se Carpentert,
 24     I|             Öt-hat perc telhetett el, de se a szakács, se a vitorlamester
 25     I|             hagyni őket nem lehetett; de hogyan szabadítsák meg őket,
 26     I|          csónakba s az evezők halkan, de nagy erővel röpítették a
 27     I|            nagyon alkalmas volt erre, de segített nekik az apály
 28     I|         matróz lépéseinek a kongását, de a kalózok már egészen a
 29     I|        rohantak föl a födélzetközből, de Corty és cimborái ott álltak
 30     I|             kibontatnia a vitorlákat.~De mi lesz holnap, ha az Antilian
 31     I|      indúlásra az apály segítségével, de ez csak pár mértföldnyire
 32     I|             majd velük is elbánunk.~- De hát az a csónak, amelyik
 33     I|           matróz maradt a födélzeten. De Harry Markelnek nem jutott
 34     I|          Antilian School növendékeit.~De Paxton kapitány nem volt
 35     I|          ebben a ködös, borús időben.~De kilenc óra tájban a nap
 36     I|          álltak ott, mint az «Alert», de a gőzösök lassankint mozogni
 37     I|       indúlásukat vagy megérkeztüket. De, mivel e gőzösök egyike
 38     I|            mit se felelt e kiáltásra. De midőn a matróz másodszor
 39     I|               fölismeri a banditákat.~De nem ez volt az egyedüli
 40     I|               akkor minden elveszett; de lehet, hogy nem ismerik,
 41     I|              nekik a hajót a partról, de ezzel be is kellett érniök,
 42     I|               30-ára vár bennünket.~- De hátha a kapitány mindjárt
 43     I|            kapitánynyal beszélgetett. De se az udvariasságával, se
 44     I|               magában Patterson úr, - de az bizonyos, hogy igazi
 45     I|             csak bólintott a fejével, de nem felelt.~Mire gondolhatott
 46     I|                Megbocsátanak az urak, de én nem ebédelek önökkel,
 47     I|              ezen a furcsa feleleten, de csakhamar el is feledték
 48     I|         szelet?~- Lehet, hogy estére, de előbb aligha.~- Akkor hát
 49     I|               el is fogunk indúlni.~- De hátha nem lesz szél? - kérdezte
 50     I|              kapitány elhatározásába, de azért tovább beszélgettek,
 51     I|     mindegyiket az Indiai-óceánban.~- De ön, kapitány úr, bizonyára
 52     I|                  Behúnyt szemmel nem, de nyitott szemmel igen, -
 53     I|               egy-egy Kolumbus, Vasco de Gama, Cook, Livingstone,
 54     I|       Antillákat, ősi szülőföldjüket.~De ez a szél csak nem akart
 55     I|             már kedvező szélre talál: de hogy jusson oda?~Az «Alert»
 56     I|             ugyan nem volt valószinű, de mégis megtörténhetett, s
 57     I|               utolsó intézkedésemmel. De hát mégis csak meg kellett
 58     I|           Patterson úrral egyetemben. De előbb megkérték Cortyt,
 59     I|           gyanús nyomatékkal a kalóz.~De erre nem kerűlt a sor. Midőn
 60     I|              is feljött a födélzetre, de senkihez se szólt, s még
 61     I|   vitorlamester.~- Nézz oda jobbra... de el ne áruld magad! - folytatta
 62     I|            vizsgálják az Alert hajót.~De nem igen volt valószinű,
 63     I|               felelte Harry Markel, - de azt már nem tudom, hogy
 64     I|             felelte John Carpenter, - de mi se tegnapelőtt, se azelőtt
 65     I|             nem jártunk a városban.~- De azt csak hallották, hogy
 66     I|            szólt most Harry Markel, - de ennek már néhány hónapja
 67     I|             elkerültük a veszedelmet, de ha sokáig tart ez a szélcsönd,
 68     I|            egyúttal szelet is jelent.~De hátha nem?...~A kikötőből
 69     I|            egy ilyen vontatógőzöst, - de nem volt hozzá bátorsága.
 70     I|      hét-nyolcezer tonna tartalommal, de roppant tömege mellett is
 71     I|               hogy ha ma este nem is, de holnap reggelre már bizonyosan
 72     I|               úrnak, hogy egy «rövid, de csattanós» példával bizonyítsa
 73     I|        valóban ez is volt a szándéka: de a véletlen egyszerre keresztül
 74     I|               valamelyik matrózát?...~De Harry Markel sietett megnyugtatni
 75     I|   kellemetlenségek nélkül megy végbe.~De csakhamar keservesen kellett
 76     I|              levegő majd helyrehozza, de nem úgy lett. Lassanként
 77     I|          födélzetre és sétálni akart. De nem igen lehetett, mert
 78     I|           feje.~- Könnyű ezt mondani, de nehéz ám megtenni! - felelte
 79     I|        igyekeztek könnyíteni a baján.~De ez, persze, sehogy se ment.
 80     I|             hozott melisszacsöppeket, de már ez se használt. Patterson
 81     I|               odalent megkönnyebbült, de azért az állapota éppen
 82     I|             koplalást és a jóllakást: de mindez semmit se használt.~
 83     I|   elszántsággal nagyot húzott belőle. De csak az első kortyig mehetett:
 84     I|               tartott ez az állapota; de mikor fölocsúdott, megjött
 85     I|             Gyönge volt még, az igaz: de a betegségen már átesett,
 86     I|          egy-egy futó, nyári zivatar, de ez is oly jelentéktelen
 87     I|              nagyon vigyázott reájuk.~De hogy is ne vigyázott volna...
 88     I|            hogy megszigonyozzák őket, de eredménytelenül. A fürge
 89     I|              fegyver beléjük furódik.~De nem csak delfineket láttak,
 90     I|             borzadálylyal vizsgáltak, de John Carpenter figyelmeztetésére
 91     I|             húsa ugyan élvezhetetlen, de az úszóiból kitűnő kocsonyát
 92     I|       vitorlásokkal és gőzösökkel is, de ezek sokkal messzebbre voltak
 93     I|     szigetcsoport legkeletibb pontja.~De ez napon hirtelen heves
 94     I|           tengert és elmegy mellette: de ő nem merte ezt tenni.~Bermuda
 95     I|           mennek: sokat kockáztatnak, de sokat is nyernek; ha visszafordúlnak:
 96     I|               nagyon csábította őket; de viszont a hátuk is borsózott
 97     I|            fordúl s megy az útjára...~De Harry Markel hallani se
 98     I|               Az «Essex» cirkálóhajó.~De, még mielőtt a földet megpillantották
 99     I|      villantak át Harry Markel agyán, de a ravasz gonosztevő csakhamar
100     I|              Harry Markel megdöbbent; de még nála is jobban megdöbbent
101     I|                hogy mi lesz most?!... De habozni vagy tétovázni nem
102     I|             oka a mi látogatásunknak, de most, hogy látjuk, hogy
103     I|               felelte Harry Markel. - De még jóformán ki se értünk
104     I|                  Egészen természetes!~De Patterson úr nem találta
105     I|            ügyes és talpraesett volt, de azért a banditákban másodszor
106     I|      magyarázat is eléggé ügyes volt, de a hadnagy fejét rázva mondta:~-
107     I|             mennek a Csöndes-óceánba.~De most már késő volt ezen
108     I|               Renault fölháborodva. - De azóta csak elfogták őket?~-
109     I|              jön ki a sodrából, mi?~- De nem ám! - felelte Corty
110     I|          rettenetes ütközet folyt le. De a dánok szívós kitartással
111     I|        mondtuk, a rakodó-parton volt, de lakóháza a városon kívül
112     I|           hogy az ebéd fölséges volt. De még fölségesebb volt a pihenés -
113     I|             vidám csevegés, a pajzán, de ártatlan tréfálkozás!~Mindjárt
114     I|              az utasok nehéz szívvel, de pontosan megjelentek a hajón,
115     I|               spanyolok foglalták el, de ezeket meg a franciák űzték
116     I|           megfuthatta volna az Alert; de mivel a szél szemben fújt,
117     I|           ebben a városban született, de már semmiféle rokona se
118     I|              aki, nem szívesen ugyan, de mégis beleegyezett a két
119     I|              kapitányt se feledve ki.~De Harry Markel ezúttal is
120     I|               mint Harboe Krisztiánt. De aztán ő se törődött vele,
121     I|              az Alert kapitányában... De mindegy, - tette hozzá aztán, -
122     I|           félni, - legalább egyelőre.~De, ha csak egy nappal később
123     I|                toldotta a szót Corty.~De Harry Markel hallani se
124     I|           kissé erősebben hullámzott, de az ifjak már föl se vették,
125     I|               köszönteni a lobogóval, de mivel Corty úgy elkormányozta
126     I|            esztendővel Anders Magnus, de már négy éves korában Göteborgba
127     I|            lehetett látni a szigetet; de mivel már csak húsz mérföldnyire
128     I|               hivatalos ceremóniával?~De az ifjak figyelmét csakhamar
129     I|        Clodion Lajos megörültek neki: de annál jobban boszankodott
130     I|             felszökkent az árbocra... De nem a svéd lobogó volt!~-
131     I|         idegen lett a szülőföldjén... De aztán, közel hajolván Clodion
132    II|              alatt odaérhetett volna, de ebben az évszakban, midőn
133    II|              meghívta a kapitányt is, de Harry Markel, a kötelességeivel
134    II|        kirándulást tettek a szigeten, de bármerre mentek, mindenütt
135    II|              veszedelmes!~- Az lehet, de a jutalom megéri a kockázatot.
136    II|            derék legény lett belőled, de én bizony már vénülök, öcsém!~-
137    II|              partra, kis csónakjában, de, mielőtt elment, figyelmeztette
138    II|             perckor délelőtt megállt.~De pár év elég volt a város
139    II|            tréfálkozott Barrand úr, - de ahelyett, hogy Martiniqueban
140    II|                  mondta Barrand úr, - de legalább vigyázzanak magukra
141    II|          ügyes és tapasztalt ember... De miért?~- Hát azért, - felelte
142    II|             kivitorlázott az öbölből. De a szél megint nem volt kedvező,
143    II|               keleti partján fekszik. De a kikötője nem eléggé védett
144    II|          köztük és az európaiak közt, de a jó egyetértésnek csakhamar
145    II|               Manchesterbe, Angliába; de a szigeten már semmiféle
146    II|             már ott álltak a szerény, de tiszta külsejű ház előtt,
147    II|             vagy tizenöt esztendővel, de akkor még csak hadnagy volt...
148    II|              Bizony meg is kérdezném, de most nincs a hajón.~- Nincs
149    II|             És föl akart kapaszkodni, de Corty ennek is útját vágta.~-
150    II|          Corty a gyanútlan matrózt. - De aztán eljőjj ám reggel!~-
151    II|               felelte Harry Markel, - de éppen akkor nem voltam a
152    II|             Magam is nagyon sajnálom, de igazán nem tehetek róla.~-
153    II|            tömeges gyilkosságot is... de kérdés, nem vesztenek-e
154    II|              is ismertem egy Virgilt, de az nem isteni volt, hanem
155    II|          viszontláthatja szülőföldét.~De a szél, mintha csak bosszantani
156    II|              a karib-indiánok laktak, de ekkor a francia d’Esnambue,
157    II|     Martini-quebe két kakaó-palántát. De a hosszú úton csaknem az
158    II|              kiabáltak szakadatlanúl, de eredmény nélkül.~Most már
159    II|            Anders.~Belökték az ajtót, de a kunyhó üres volt; egy
160    II|    ijedtségtől és izgatottságtól...~- De hol az a kígyó? - kiabáltak
161    II|                  csak ugyan ott volt, de élettelenűl lógott le az
162    II|           semlegesnek nyilvánították, de ugyanakkor megengedték,
163    II|            elárulja szörnyű titkukat.~De, mivel minden kikötőben
164    II|     visszahozza a hajóra a kikötőből.~De a csónak nem tért vissza.
165    II|               mely lassan közeledett. De, még mielőtt odaért volna
166    II|               Valóban úgy is történt. De, hogy Morden hová lett,
167    II|              is tért több csapszékbe, de Morden sehol se volt; úgy
168    II|              kimondani, amit gondolt. De Harry Markel érezte, hogy
169    II|               felelte Harry Markel.~- De némi magyarázatot is kell
170    II|              mindig velem hajózott!~- De hát akkor, hogy beszélhetett
171    II|           gazembert Santa Luciában... De a szükség törvényt ront...
172    II|             akasztófára jutni, ám jó! De nekem nincsen ám... s azért
173    II|            mint egykori kapitányával.~De még ezek az óvóintézkedések
174    II|             hogy terhére leszünk...~- De mit szólna Patterson asszony, -
175    II|            éjszakára Nording-Houseba; de, mint mrs Seymour Kethlen
176    II|            egyszer se voltak a hajón, de mrs Seymour Kethlen ezen
177    II|            míg a banditák csak tizen; de amazok mit se gyanítottak,
178    II|           Will Mitz, közepes termetű, de széles vállú és erős ifjú
179    II|              huszonöt esztendős volt, de már több mint tizenkét éve
180    II|           bandita-pofát egy csomóban. De a kalózok se jó szemmel
181    II|             hogy lefekszik és alszik, de az ifjak megállították és
182    II|             az ágyú, ha elsütik!...~- De többet hajózott kereskedelmi
183    II|           Louis Clodion kíváncsian.~- De nagy ám!... Negyedfélezer
184    II|               nem kellemes az utazás; de ha a tenger megharagszik
185    II|          eleinte boszantotta a dolog, de aztán nem sokat törődött
186    II|              hogy nem történt-e baja, de beletelt jó néhány perc,
187    II|            nagy veszedelmekkel jár.~- De legalább sok hasznot hajt? -
188    II|         ügyesség, persze, sokat tesz: de a szerencse még többet ér,
189    II|              közelebb érhet hozzájuk.~De a cetek rohamosan távolodtak,
190    II|               Will Mitz meglepetését, de úgy tett, mintha nem is
191    II|             tetszik ez az irány... No de ma éjszaka majd erről is
192    II|             nap a fellegek mögé bújt, de még nem áldozott le, s jó
193    II|           ugyan a messzelátójukat is, de mivel már sötét volt, s
194    II|         jelentette ki Patterson úr: - de én megyek, mert már alig
195    II|         mindenen mentek keresztül!...~De tizenegy óra tájban ők is
196    II|           hogy az, - felelte Corty, - de bizonyos, hogy igaza van.
197    II|              meg lehetne kisérteni... De hátha egyik-másik fölébred
198    II|      megvetően.~- Ebben igazad van... De hátha védelmezik magukat,
199    II|             most mikor megszöktünk!~- De hát meddig várunk még? -
200    II|             mondta Corty bosszúsan. - De holnap majd csak megszabadulunk
201    II|               Mitz pedig kormányzott, de jóformán maga se tudta,
202    II|             és nem értette Will Mitz; de most nem volt idő arra,
203    II|             itt van a szomszédjukban; de ha kis szél támad és szétveri
204    II|               menekülésnek: a szökés, de ezzel is sietni kellett.
205    II|           volt tőlük félmérföldnyire.~De sietni kellett, mert az
206    II|          szökni, lehetőleg csöndesen, de mégis gyorsan.~Megállapodván
207    II|            ifjak bizonyosan kiférnek, de hát Patterson úr? Talán
208    II|           fölébresztem a többieket.~- De hogyan menekülünk? - kérdezte
209    II|            Markelhez, hogy megfojtsa. De Will Mitz visszatartotta:~-
210    II|              akkor nem láthat le ide.~De már nem volt rá idő. A matróz
211    II|                gépiesen arra tartott. De mivel közben ismét csöndes
212    II|         kapitány, hanem Harry Markel, de azt már megértette, hogy
213    II|       bátorságának ezt a diadaljelét, de vígasztalásúl ő is zsebre
214    II|              fölébreszti a kalózokat.~De Patterson úr erősen megkapaszkodott
215    II|           Mitz kúsztak le a csónakba, de ez csak egy pillanatig tartott.
216    II|           távolabb másfél mérföldnél.~De a koromsötétben semmi sem
217    II|         akasztófára kerültök ezért.~- De hát miért nem szökött meg
218    II|               a nyílt tengerre érünk; de aztán, amíg a szélcsönd
219    II|               kormányozta a csónakot. De már több idő óta eveztek,
220    II|              úgy keressék a hajót?... De hátha a balvégzet ismét
221    II|               és elfogja cimboráival.~De hátha viszont szél támad,
222    II|     evező-csapással mellette termünk.~De Will Mitz, noha egyre bátorította
223    II|     végigláthassák a tenger szinét... De csak akkor, ha nem a szél
224    II|           futhatna meg ez a csónak... De nekik nem volt vitorlájuk:
225    II|           Roger birkóztak az álommal, de látszott, hogy már ők se
226    II|     eltávolodnak az amerikai hajótól.~De nemcsak ez aggasztotta Will
227    II|               azonnal megszünt ugyan, de mégis annak a jele volt,
228    II|          lecsüngött a hajó faráról...~De aztán eleresztette, és kétségbeesve
229    II|             törve és néhányan sírtak.~De hát nem volt-e még idejük,
230    II|        mindnyájuk életét kockáztatja, de egyúttal meg is mentheti
231    II|           kapaszkodott föl elsőnek... De alig tolta föl fejét a hajó
232    II|              szorosabbra a köteleket.~De a kalózok mind aludtak és
233    II|              egyedül volt a tengeren: de Will Mitz és társai urak
234    II|           valamelyik terhelő-ajtaján. De, ha megteszik is ezt, Will
235    II|              pedig, ha nem is minden, de bizonyára sok függött ettől.
236    II|           veszedelemnek elejét vegye.~De mi lesz akkor, ha a kalózok
237    II|              az «Alert» elfoglalását.~De jól tudta ezt Will Mitz
238    II|          haragvó oceán szörnyű arcát?~De Will Mitz egyelőre nem gondolt
239    II|        jártak-keltek a hajó fenékben. De félni nem féltek tőlük,
240    II|         hólyagokat tört a tenyerükön, de az «Alert» lassan, szabályosan
241    II|          kitűnő kapitánnyal, mint ön!~De Harry Markel és cimborái
242    II|                hogy elérik a hajót... De hát aztán?~Az is szerencse
243    II|            vigyáznak és virrasztanak.~De mi lesz, ha majd kifáradnak
244    II|            ereje csökkent egy kicsit, de viszont a szemhatáron úszó
245    II|                  felelte Will Mitz, - de azért nem kell búsulni.
246    II|               dűlök le egy-két órára; de most még nem érzem, hogy
247    II|               Mitzre egy kis pihenés, de nem mert lefeküdni. Nem
248    II|        válasszal. Színleg be is érte, de titokban komoly aggodalmak
249    II|            Lajos biztos kezében volt.~De alig aludt két órát, midőn
250    II|              transzatlanti hajó volt, de azt még nem lehetett látni,
251    II|            hogy francia-e vagy angol. De Will Mitz már kiszámította,
252    II|             Ötször-hatszor is lőttek, de mivel a szél a gőzös felől
253    II|   meghallották-e a puskák durranását?~De ha a gőzösön nem is hallották
254    II|               szomorúan fölsóhajtott, de nem csüggedt. Mivel nem
255    II|               folytatta a lavirozást, de magában erősen aggódott,
256    II|           árbocokat is ketté törheti.~De azért is csökkenteni kellett
257    II|             gyorsan vitte volna őket, de egyenesen Afrika keleti
258    II|        először is azt göngyölik be.~- De jól megfogózzanak a kötelekben! -
259    II|            szántotta a tenger színét, de a bátor ifjak azért serényen
260    II|               nézegette a szemhatárt, de az idő nem nagyon nyugtatta
261    II|       növekedett az éjszaka folyamán, de az ég fölötte borúlt volt
262    II| matrózgúnyában voltak tetőtől-talpig, de még így is bőrig átáztak,
263    II|   teljesítették Will Mitz parancsait.~De ez az állapot nem tarthatott
264    II|               hajó egyetlen menedéke, de ez is tele van veszedelmes
265    II|            esetre hívni fogom önöket. De addig jobb lesz, ha lemennek,
266    II|             ifjak nem szívesen ugyan, de mégis lementek a hajószobába,
267    II|       emberfölötti erővel küszködött. De az ifjak se igen ettek:
268    II|          menekűlni akartak a hajóról. De ennek se vehették hasznát:
269    II|            föl az ifjak a födélzetre. De Will Mitz, túlkiabálván
270    II|          táncolva szaladt kelet felé. De a vihar, mintha beérte volna
271    II|             egy nap, míg lecsöndesűl, de a szél már alább hagyott.
272    II|               is egyenesen nyugatnak, de legalább északnyugatnak,
273    II|              eltartott esti öt óráig, de éppen midőn a vitorlát oda
274    II|              és vizet bocsájtanak rá. De akkor Harry Markel és a
275    II|             talán a tűzet is eloltja. De ez csak egy pillanatig tartott
276    II|             is - a menekűlő csónakot. De hiába csikorgatták a fogukat,
277    II|            volna a tizenegy embernek, de mivel teteje, illetőleg
278    II|              félek, hogy ellankadnak. De azt hiszem, hogy nem lesz
279    II|            lesz rá, fölkeltem önöket; de azt hiszem, csöndes és nyugodt
280    II|                csak aludjanak tovább.~De másnap reggel már kora hajnalban
281    II|               fáradt vagyok, az igaz, de négy óra múlva költsenek
282    II|          ledűlt pihenni a ponyva alá. De még el se telt a négy óra
283    II|           tehát mindenesetre jó volt. De viszont szomorú volt az,
284    II|           messzelátóval a szemhatárt, de semmit se látott rajta.
285    II|             is ne lehetne találkozni.~De hátha a vihar úgy kiverte
286    II|           kéményéből szállhatott föl.~De ez a remény nem sokáig tartott.
287    II|             látszottak a szemhatáron, de jó tíz mértföldnyire a csónaktól.
288    II|        keresték tehát a szárazföldet, de még semmi nyomát se látták.
289    II|               vígasztalni az ifjakat, de már ő maga se igen bízott
290    II|             evezőkhöz kellett nyúlni. De micsoda evezés volt az!
291    II|            ünnepelte a derék ifjakat, de legkivált Will Mitzet, akinek
292    II|                mondta Patterson úr.~- De hisz el se váltunk!~Ez a
293    II|             ami szükséges volt hozzá, de titokban megkérte a tiszteletes