Rész,  fejezet

  1     I|                nevek mindegyike után s most már csak az utolsó volt hátra,
  2     I|              születtek, ki ezen, ki amazon, már a nemzetisége szerint.~Ezt
  3     I|                 angol lett s ez a körülmény már magában kizárta a két nemzet
  4     I|                     nyomdokain járhatunk.~- Már én csak jobb szeretnék az
  5     I|                dánnak alighanem igaza volt, már csak azért is, mert hosszabb
  6     I|                szerencsés növendéknek, hogy már megsürgönyözte a nevüket
  7     I|                 indulással még akkor is, ha már a Mrs. Seymour levele megérkezett;
  8     I|                   nyugodt; tudta, hogy most már nem sürgönyt, hanem levelet
  9     I|             szerencsétlenség történt volna, már rég tele lennének vele a
 10     I|              Antillák és Anglia közt! Akkor már mindent tudnánk s nem kellene
 11     I|                     az a szoknyás Maecenás, már mint Mrs. Seymour, voltaképen
 12     I|                  Igaz, hogy soknak a szülei már elköltöztek onnan s néhányan
 13     I|                elköltöztek onnan s néhányan már csak homályosan emlékeztek
 14     I|                     édes anyaföldet, melyet már csaknem teljesen elfeledtek.~
 15     I|                   és tanulmányai végeztével már készen várta a hivatal apja
 16     I|                     apja, se anyja nem volt már, csak a bátyja élt még,
 17     I|              Antillákon ringott s noha most már csak háromnak voltak rokonai
 18     I|                 készült; Wickborn Axel, aki már alig várta, hogy fölcsaphasson
 19     I|                  példaszó mondja.~- Bárcsak már az Alert födélzetén lennénk! -
 20     I|                klasszikus műveltsége s noha már esztendők óta csak az intézet
 21     I|                gazda ünnepélyesen.~- Ah, ez már megéri azt a kis fáradtságot! -
 22     I|                    illetőleg mához öt napra már Corkban kell lennünk, az
 23     I|              lehessenek. Ardagh igazgató úr már kora reggel hosszasan tanácskozott
 24     I|                  kis társaság kilenc órakor már a bristoli gyorsvonaton
 25     I|                  késő éjszaka érkeztek meg, már nem volt rá idejük, hogy
 26     I|                    hurokra kerülünk.~- Csak már Will Corty jönne! - nyugtalankodott
 27     I|                 gazdátlan csónakot!~- Eddig már bizonyára talált is, - felelte
 28     I|                    kapitány. - S ha egyszer már bent ülünk...~- Hát a többi
 29     I|                        Bizonyos, hogy Corty már beleültette őket a csónakba.~-
 30     I|                  aggódott a szakács. - Hisz már több mint egy órája, hogy
 31     I|                    hogy a hajó nem indúlt-e már el?~- Szó sincs róla, -
 32     I|                    az öbölben vesztegel, de már az utasokat várja.~- S a
 33     I|           rakodópartra, ahol hat cimborájuk már várta őket a csónakban.~-
 34     I|                    szakácsot.~- Lehet, hogy már ott is vannak, - felelte
 35     I|                       Még nem jöttek meg.~- Már nem lehetnek messze, - biztatta
 36     I|                szánnia magát, mert reggelig már nem nagy útat tehetnek a
 37     I|                    a kongását, de a kalózok már egészen a hajó tatja alatt
 38     I|                     alatt voltak s a matróz már akkor se láthatta volna
 39     I|                    mire fölrezzent álmából, már késő volt: a kalóz kése
 40     I|            sejthette volna, hogy mi készűl, már öt-hat késszúrástól vérzett.
 41     I|                    ismét volt hajója s most már nem kellett rettegnie a
 42     I|                 vacsorát. A mesztic ezalatt már megvizsgálta a hajó éléskamráját,
 43     I|                     elindúlhatott volna, ma már kívűl járna a Szent-György-csatornán
 44     I|                    A banditák állapota most már válságosabb lett. Ha véletlenűl
 45     I|                   jött az «Alert»-hez, hogy már alig volt tőle két kődobásnyira
 46     I|                  elkeseredett dühében. Most már nagyon megbánta, hogy még
 47     I|                   legénységével. Akkor most már biztosságban lehetnének
 48     I|                  valami hajót.~Most azonban már késő volt: a veszedelem
 49     I|                    volt a nyakukon.~A gőzös már egész közel volt az «Alert»-
 50     I|                Paxton kapitányt. Pedig most már még akkor se igen szökhettek
 51     I|                    az embereket a hajóra.~- Már mint a matrózokat? - kérdezte
 52     I|                      E pillanatban a csónak már alig volt kétszáz lépésnyire
 53     I|                     találtak.~Ezalatt Corty már lehajított egy kötelet a
 54     I|                    Patterson úr a vitelbért már előre megfizette, sőt ráadásúl
 55     I|       következésképpen mindnyájan megjárták már az oceánt: ez már oly rég
 56     I|                 megjárták már az oceánt: ez már oly rég történt, hogy szinte
 57     I|                 hogy szinte alig emlékeztek már reá. A legidősebb is csak
 58     I|               mindnyájuknak. Maga a mentor, már mint Patterson úr, sohase
 59     I|            Queenstownba érkezett. Ily későn már nem mehettek föl az «Alert»
 60     I|                   is megvizsgálhassák.~- Ma már későn van, - mondta az érdemes
 61     I|                     úgy is cselekedtek s mi már láttuk is, hogy a Paxton
 62     I|                     mivel a hajó építésénél már számot vetnek azzal, hogy
 63     I|                  nem ebédelek önökkel, mert már megszoktam, hogy mindig
 64     I|             Markeltől, hogy az Alert volt-e már az Antillákon?~- Még nem
 65     I|               kapitány úr, bizonyára ismeri már az Antillákat? - kérdezte
 66     I|                   ily távolságban a parttól már megszünt s a hajó csaknem
 67     I|               lehetséges, mondjuk, hogy itt már kedvező szélre talál: de
 68     I|                   tehetetlen dühükben. Most már kezükben volt a hajó, és
 69     I|                    Azt hiszem, jó lenne, ha már ma éjjel végeznénk velük.
 70     I|                   végünk lenne, ha a fickók már eltüntek volna.~Ez ugyan
 71     I|                lemészárlását, amikor a hajó már kint lesz a sík tengeren,
 72     I|                  mire a sík tengerre érnek, már úgy hozzászokik a hajós-élethez,
 73     I|                     a parthoz. Ezért, mikor már alig voltak messzebb másfél
 74     I|                   kikötőt és a várost, most már a partokon nyomozták a szökevényeket
 75     I|                  azt nézik, hogy elindúlt-e már az Alert, hogy a nagy eseményt
 76     I|              felelte Harry Markel, - de azt már nem tudom, hogy mi dolguk
 77     I|               folytatta Leuwen Albert.~- No már azt alig hiszem, - felelte
 78     I|                    Harry Markel, - de ennek már néhány hónapja lehet.~-
 79     I|                    magas sziklákról.~- Csak már szelünk is lenne! - kesergett
 80     I|                     folytatta Corty, - ahol már nem fenyeget annyi veszedelem...~-
 81     I|                  gőzös volt, s félóra alatt már jól meg lehetett látni,
 82     I|                  nem is, de holnap reggelre már bizonyosan megváltozik az
 83     I|               megváltozik az idő.~- Meglesz már a szél, Harry! - dörzsölte
 84     I|              elégedetten, - holnap ilyenkor már aligha leszünk itt!~- Minden
 85     I|             indúlhatunk.~- Akkor ma éjfélre már megkerüljük a hegyfokot
 86     I|                  vitorlamester megvetően.~- Már az igaz, hogy mindenütt
 87     I|             dörmögte Corty boszúsan. - Lám, már megint jön kettő... Ugyan
 88     I|                     idő megváltozik?~- Most már van, - felelte Harry Markel, -
 89     I|                   urakat, hogy éjfél tájban már nem leszünk itt.~- Eszerint
 90     I|                   előtt indúlnak, mert most már, a két napi vizen lakás
 91     I|            természettudós, a kinek a nevére már nem emlékszem, a halakon
 92     I|                  szárazföldhöz s úgyszólván már élni se tudott a vízben.~-
 93     I|                  csapott az arcukba: - most már valóban indulhattak!~Négy
 94     I|                    indulhattak!~Négy matróz már beledugta a hosszu rúdakat
 95     I|                     Alert utasai fölkeltek, már nyoma se volt a szárazföldnek.~
 96     I|                    ahol mrs Seymour Kethlen már várja őket.~E megszabott
 97     I|                hozott melisszacsöppeket, de már ez se használt. Patterson
 98     I|                 étvágya is, és 48 óra múlva már ismét fönt járkált a födélzeten.
 99     I|                    az igaz: de a betegségen már átesett, s mivel legyőzte,
100     I|                  abban a pillanatban, midőn már azt hitték, hogy a gyilkos
101     I|                 zászlójával s pár óra múlva már el is tűnt a szemhatárról.~
102     I|                    ikén kiszámították, hogy már csak 50-60 mérföldnyire
103     I|                 szeme volt, mint a hiúznak, már délelőtt figyelmeztette
104     I|                     a nap nyugovóra szállt, már jól lehetett látni a hatalmas
105     I|               szenvedett.~Patterson úr, aki már túl volt ezen a nyavalyán,
106     I|                    Így aztán július 25-ikén már csak hatvan mérföldnyire
107     I|                 lehetett, mert félóra múlva már egészen jól látható volt,
108     I|                       mondta az egyik.~- Én már a zászlaját is látom...
109     I|                 képzelmükben, s egyik-másik már látni vélte magát az akasztófán!~
110     I|                   közeledett: kitérni előle már nem lehetett. Még ha az
111     I|                     elébe, mert Barbadosban már nyugtalankodtak az Alert
112     I|                    az öbölből, mikor a szél már elállt s az «Alert» másnap
113     I|                    boldogtalant.~- Ah, most már értem, miért van csak kilenc
114     I|                    szívét is átszúrta.~Most már mind oda voltak a banditák;
115     I|                    Csöndes-óceánba.~De most már késő volt ezen keseregni.
116     I|                   volt ezen keseregni. Most már Harry Markelnek azon kellett
117     I|             kapitány: az Alert holnap estig már bizonyára elér Szent-Tamás
118     I|                        Sőt azt hiszem, hogy már déltájban ott leszünk.~-
119     I|                  rehabilitálta őket, s most már Harry Markel egész nyugodtan
120     I|                     lakott, s a két testvér már több év óta nem látta egymást.
121     I|                  Krisztián úr irodája, mint már mondtuk, a rakodó-parton
122     I|                       milyen kedvesek!...~- Már hogy ne lennének azok? -
123     I|                    megjelentek a hajón, hol már minden kész volt az indulásra.
124     I|                     sziget: Anguilla, amely már angol birtok. A két szigetet
125     I|                    a városban született, de már semmiféle rokona se volt
126     I|             kereskedelmi piaca.~A kikötőben már várta őket Guillon úr, a
127     I|                      Szerencsére a Fire-Fly már messzire járt a várostól
128     I|                     hullámzott, de az ifjak már föl se vették, sőt Patterson
129     I|                     gyarmata az Antillákon; már több gazdát cserélt. 1648-
130     I|               esztendővel Anders Magnus, de már négy éves korában Göteborgba
131     I|                  látni a szigetet; de mivel már csak húsz mérföldnyire voltak
132     I|                  meglátja a földet, s ezért már virradás előtt fölmászott
133     I|                      Valamivel hét óra után már alig voltak egy mérföldnyire
134     I|                   föl a lobogót, most pedig már jó három órája fönt jár
135     I|                 halkan ezt súgta neki:~- Ha már így történt, mégis jobb,
136    II|                     angol rendőrség nincs-e már a nyomukban, hogy lesújtson
137    II|                 Apja, anyja és két kis huga már nem birták megvárni, míg
138    II|                  több óra óta lesték-várták már a hajót, s mihelyt az Alert
139    II|                  azt, hogy a négerek, mivel már nem kényszerűségből, hanem
140    II|                      a sziget védelmére. Ma már mind erre nincsen szükség,
141    II|                  John Forster.~Harry Markel már tudta, mit feleljen. Vállat
142    II|                vonva mondta:~- John Forster már nincs a hajómon.~- Nincsen? -
143    II|                    vissza a csónakba. Mikor már oly messzire volt az Alert-től,
144    II|                kockázatot. Aztán meg holnap már úgyis tovább megyünk...~-
145    II|                    Clodion Lajos alig várta már a napot, mikor a francia
146    II|                  lett belőled, de én bizony már vénülök, öcsém!~- Szó sincs
147    II|            növendékeimet, akik...~- Ó, ezen már túlestünk, Patterson úr, -
148    II|                  megviselt egy kissé, hanem már kihevertem a bajt.~- Akkor
149    II|                   földrengés előtt volt. Ma már vasutak ágaznak szét Pointe-à-Pitréből
150    II|                gonoszságot elkövethettek.~- Már pedig úgy van, Patterson
151    II|                     se igen törődtek vele s már a XVII. század elején francia
152    II|              termelését s a számuk 1622-ben már negyedfélszáz volt, körülbelül
153    II|            megkezdődött az indián-irtás; ma már alig lakik 30 indián-család
154    II|                Azóta egyre emelkedett, s ma már egyik legfontosabb gyarmata
155    II|                     Angliába; de a szigeten már semmiféle rokona se volt.
156    II|                     tehette volna. Dominica már angol gyarmat volt, s a
157    II|                 gyarmat volt, s a kalóz itt már joggal félhetett, hogy akad
158    II|                     s rövid negyedóra múlva már ott álltak a szerény, de
159    II|                     mert holnap indulunk.~- Már holnap?... És merre?~- Először
160    II|    fölkapaszkodhatott volna a kötél-létrán, már lekiáltott hozzá:~- No,
161    II|                   aztán eljőjj ám reggel!~- Már napköltekor itt leszek...~-
162    II|                     Corty, mikor Ned Butlar már oly messze volt a hajótól,
163    II|                    fiúk fölkeltek, az Alert már nyolc-tíz mérföldnyire volt
164    II|                    ezzel nem törődött; most már ment előre az útján hajthatatlanúl, -
165    II|                     hogy Patterson úr, akit már nem bántott a tengeri betegség,
166    II|                       Másnap reggel azonban már öt órakor mind a hajóhidon
167    II|                    hajdan gyönyörű város ma már rom. Akkor azonban még gyönyörködhettek
168    II|                  semmi felelet.~A fiúk most már aggódni kezdtek s az eltévedt
169    II|                    de eredmény nélkül.~Most már mindnyájan fölötte aggódtak
170    II|                  maga ájultan... vagy talán már holtan is?...~A fiúk már
171    II|                    már holtan is?...~A fiúk már rémülten állták körül mentorukat,
172    II|                    valószínűtlen. A kígyók, már akár az angolok hurcolták
173    II|                 később, este kilenc órakor, már mindnyájan otthon voltak
174    II|                  előtt, amikor Patterson úr már fáradtan és öndicsőségével
175    II|               kígyót voltaképpen ki se kell már tömetni?~- Ugyan miért? -
176    II|                  Renault.~- Hát azért, mert már ki van tömve!...~Tony Renault
177    II|                 szülőföldjére, ahol, - noha már régen Angliába költöztek, -
178    II|                     Eduárd kezelte akkor, s már előzetes utasítást kapott,
179    II|                      Hinsdale Roger azonban már kora hajnalban a födélzeten
180    II|                     európai gyarmatosok, ma már nem tudjuk pontosan, csak
181    II|                  derekán.~A karibok azonban már 1640-ben föllázadtak s úgyszólván
182    II|               sietett Falkes Eduárd úr, aki már várta őket és elvezette
183    II|                    veszedelmesek...~- Nekem már nincs mit félnem tőlük! -
184    II|             titokban megsúgta, hogy a kígyó már régen ki van tömve, mindjárt
185    II|                    feleségét megkérte, hogy már most jelentse meg az Antilian
186    II|                  állt minden hajuk szála és már látták magukat a bitófán
187    II|                   tudakozódik Morden felől. Már éppen le akart menni szobájába,
188    II|                    egyetlen tagját se bírta már mozdítani, s csigával, kötéllel
189    II|               embere?~- Valóban az, uram, s már éppen kerestetni akartam,
190    II|               Halifaxon?~- Soha, uram; hisz már több, mint tíz éve mindig
191    II|                     Az utasok másnap reggel már nyolc órakor a födélzeten
192    II|            fejlődött az angol uralom alatt. Már 1674-ben - tehát 50 év múlva -
193    II|                  kivitte őket a partra. Ott már két hintó várta őket, s
194    II|                 következett.~A lépcsőházban már ott várta őket mr Well,
195    II|              haramia, az ifjakra mutatva. - Már alig várom, hogy kint legyünk
196    II|                    mert mrs Seymour Kethlen már elindúlt Paxton kapitánnyal,
197    II|                    melyet az érdemes mentor már kitömetett (holott rég ki
198    II|               Eggyel több vagy kevesebb, az már nem számít... Ha terhedre
199    II|                    mrs Seymour helyet kért, már egy órával előbb megérkezett
200    II|                  órával előbb megérkezett s már jóízűen aludt a kabinjában,
201    II|                 vitorlát is bontott... Most már semmi se állta útját a banditák
202    II|                Délelőtt tíz órakor az Alert már annyira kint járt a sík
203    II|                   Igaz, hogy az utasok most már - a tegnap jött tengerésszel
204    II|                 huszonöt esztendős volt, de már több mint tizenkét éve hajózott,
205    II|                Liverpoolba igyekezett, ahol már várta a hajó, melynek másodkapitánya
206    II|                 voltak-e kalandjai?...~- Én már tizenkét év óta hajózom,
207    II|              tengeren vagyok.~- Ó, akkor ön már többször megjárta az Atlanti-óceánt
208    II|                    Hát hadihajón szolgált-e már? - kérdezte Magnus Anders.~-
209    II|                     az embert, ha beleesik. Már pedig, ha vihar tör ki...~-
210    II|                Uj-Zéland partvidékein.~- Ön már volt ilyen cetvadászaton? -
211    II|                Harry Markel és gaz cinkosai már alig várták az éjszakát,
212    II|                   vihar tör ki, akkor pedig már késő lett volna bevonni
213    II|                 hitte, hogy a kapitány most már éjszakkeletnek fordúl, mert
214    II|                 ebédet. Ranyah Cogh, miután már tudta, hogy ez lesz az «
215    II|                     düh szállta meg. A szél már egészen lecsillapodott;
216    II|                    kell halasztaniuk.~- Hát már sohase szabadulunk meg ezektől
217    II|                messzelátójukat is, de mivel már sötét volt, s a lobogóját,
218    II|            Háromnegyed óra mulva a két hajó már csak két mérföldnyire volt
219    II|                    két hajót: egy óra mulva már alig fél mérföld választotta
220    II|                    lehetett és Patterson úr már oly álmos volt, hogy majd
221    II|                    úr: - de én megyek, mert már alig állok a lábamon.~A
222    II|                    végre gyilkos szándékát, már rég lefeküdt. Aludtak a
223    II|             akasztófára jutnak...~Will Mitz már éppen föl akart menni a
224    II|           türelmetlenkedett a szakács. - Én már alig várom, hogy a Csöndes-tengerben
225    II|           megdermedve állt a sötétben. Most már mindent tudott!... Tudta,
226    II|                   ködös éjszakában.~A hajót már egy negyedórája elvesztették
227    II|                 elvesztették szem elől, sőt már a lámpását se látták, oly
228    II|                   hajóra szálltak, az Alert már a fegyencek és Harry Markel
229    II|                sietni kellett. Harry Markel már aludt. John Carpenter és
230    II|                   Mitz vasmarokkal tartott.~Már mind lent voltak a csónakban,
231    II|                 akkor nem láthat le ide.~De már nem volt rá idő. A matróz
232    II|                  lássa a csónakot, amelyben már nyolcan ültek s akkor mindennek
233    II|                beszélt Patterson úr? Hiszen már nős!~Clodion Lajos még erősebben
234    II|                  hanem Harry Markel, de azt már megértette, hogy mindnyájuk
235    II|                    meghallotta, hogy a fiúk már mind lent vannak a mentőcsónakban
236    II|                   Körülbelül egy órája volt már, hogy a csónak céltalanul
237    II|                  kormányozta a csónakot. De már több idő óta eveztek, mint
238    II|               elhagyták a hajót, amely most már talán a hátuk mögött van.~
239    II|                  mentve lesznek; most pedig már két órája is elmúlt, hogy
240    II|                 eloszlik, elég világos lesz már, hogy két-három mérföldnyire
241    II|                  álommal, de látszott, hogy már ők se sokáig birják.~Patterson
242    II|                    virrasztott. Evezni most már úgy se kellett, mert félő
243    II|              amerikai hajót?... Kelet felől már szürkülni kezdett az ég
244    II|                     óra felé járt az idő... Már a reggeli szellő is fujdogálni
245    II|                    az amerikai hajót, amely már a szemhatár szélén járt
246    II|            légmentesen el is zárták...~Most már ők voltak az urak a hajón!...
247    II|                     kibontatni, mert a szél már elég erős volt, egyszerre
248    II|                  negyedóra múlva az «Alert» már vígan szelte a habokat s
249    II|                éppen szemközt, nyugatról!~- Már most mindegy, - mondta Will
250    II|                  őket.~Félóra múlva a gőzös már csak három mértföldnyire
251    II|                    vagy angol. De Will Mitz már kiszámította, hogy ha nem
252    II|                reménységét is. Félóra múlva már öt-hat mértföldnyire volt
253    II|               magában erősen aggódott, hogy már ezt se bírja soká. A szél
254    II|             vitorlákat, mert a lavirozással már nem boldogultak s ha éjszaka
255    II|                    a felső vitorlákat.~Most már csak a főárbóc födélzet-vitorlája,
256    II|         pusztúlással fenyegeti a hajót s ha már Will Mitz nem tud megbirkózni
257    II|                   borzalmait! Az orkán most már teljes erővel kitört s az
258    II|                    is magával ragadta.~Most már csak egy csónak maradt:
259    II|                  vitorlája.~Az «Alert» most már csaknem teljesen a vihar
260    II|                     engedelmeskedjék s most már a szél és hullámok ragadták
261    II|          csillapodni kezdett és kelet felől már a szemhatár is tisztúlni
262    II|                  míg lecsöndesűl, de a szél már alább hagyott. Az ifjak
263    II|                 igen! - mondta Will Mitz, - már nemsokára vége lesz.~Déltájban
264    II|                 vége lesz.~Déltájban a szél már tűrhető volt és lassankint
265    II|    vigyázatlanságból fölgyújtotta a hajót s már hallani lehetett a födélzetet
266    II|               rátekintett a tengerre, amely már nem hullámzott oly szilajon;
267    II|                   hajón, amelynek fenekéből már kitörtek a lángnyelvek s
268    II|                 utolsó megpróbáltatás.~Most már nem arról volt szó, hogy
269    II|                    kellett a hajóról, amely már lángba borúlt - s menekűlniök
270    II|              fölcsaptak a lángok, az oltást már meg se lehetett kísérteni.~
271    II|                   között s alig várta, hogy már induljon a csónak, amelybe
272    II|                 megtízszereződtek. A lángok már kicsaptak a födélzetre és
273    II|                 Valóban, legfőbb ideje volt már, hogy a menekülők otthagyják
274    II|                 felejtettek el és Will Mitz már éppen be akart szállni,
275    II|                       Lökjétek el!~A csónak már el volt oldva s mivel az
276    II|                     Bermuda-szigetcsoportra már nem is számíthattak. Legfölebb
277    II|           szeptember 26-én este. Az éjszaka már közeledett s pár óra múlva
278    II|                    tovább.~De másnap reggel már kora hajnalban talpon voltak
279    II|             odafordult Will Mitzhez:~- Most már le kell feküdnie. Egész
280    II|              kóborolniok, míg partot érnek. Már pedig két-három hétig az
281    II|                  vígasztalni az ifjakat, de már ő maga se igen bízott a
282    II|                 felé.~Félóra múlva a csónak már ott volt a gőzös mellett.
283    II| Szent-György-csatornába, estére kelve pedig már horgonyt is vetett Liverpool
284    II|                     megérkeztek.~Az újságok már másnap reggel széltében-hosszában
285    II|                 Will Mitz számára, aki most már Liverpoolban maradt és várta
286    II|                      ba. Mivel a szünidőnek már vége volt, az intézet összes
287    II|                fölkelt és így szólt:~- Most már nincs más hátra, mint hogy