Rész,  fejezet

  1     I|              taps és az éljenzés újra meg újra kitört a nevek mindegyike
  2     I|           tréfás jókedvével mindenkit meg tudott hódítani. Most is
  3     I|              első eminens egy francia meg egy angol lett s ez a körülmény
  4     I|        ösztöndíjakat, de azt nem írta meg, hogy mely vidékre óhajtja
  5     I|               Olaszországba.~- No, én meg fogadni mernék, hogy körűl
  6     I|             Én tudom, hogy sohse érem meg a végét!~Valószínű, hogy
  7     I|          sürgönyére csak nem érkezett meg. Elmúlt egy nap, két nap -
  8     I|            azonban e levélre térnénk, meg kell magyaráznunk, miért
  9     I|             Tehát a sürgöny hiányában meg kellett várni a levelet.
 10     I|           ostromolta, hogy nem jött-e meg az Antillákról a várva-várt
 11     I|          levél.~Nem! A levél nem jött meg!~- Mi lehet az oka? - tűnődtek
 12     I|               sincs róla! - nyugtatta meg Ardagh úr aggódó és türelmetlen
 13     I|             galamb-posta még nem volt meg Anglia és az Antillák közt,
 14     I|             növendékeknek, akik talán meg is nyugodtak volna abban,
 15     I|    legközelebbi posta-gőzös nem hozza meg a várt levelet, azonnal
 16     I|              Manchesterben telepedett meg s az apja gyártulajdonos
 17     I|               mely szigeteit láthatja meg. Arról hogy valamennyit
 18     I|           Kethlen, akit minden esetre meg kellett látogatniok, hogy
 19     I|       Patterson úrnak, hogy látogassa meg az irodájában, mert fontos
 20     I|       nagylelkű alapítványa teremtett meg intézetünkben. A hajó, melyen
 21     I|         szórakoztató lesz, - jegyezte meg Patterson úr.~- Magam is
 22     I|        meglepte a dolog.~- Még azt is meg kell mondanom, - folytatta
 23     I|               és irodalmat tanította. Meg volt tehát a kellő klasszikus
 24     I|       elmerűlt e töprenkedésébe, hogy meg se hallotta, mikor az ajtó
 25     I|                 Ugyan minek?! - ijedt meg Patterson asszony. - Hisz
 26     I|           mivel késő éjszaka érkeztek meg, már nem volt rá idejük,
 27     I|            előbb törtek ki és szöktek meg Queenstown börtönéből.~E
 28     I|        hadihajó bilincsbe verve hozta meg a «Halifax» háromárbócos
 29     I|        csillapította őt a kapitány.~- Meg, meg, - felelte a szakács, -
 30     I|   csillapította őt a kapitány.~- Meg, meg, - felelte a szakács, -
 31     I|                Az se baj, - nyugtatta meg a kapitány az aggódó vitorlamestert. -
 32     I|           őket a csónakba.~- Ha ugyan meg nem csípték őket! - aggódott
 33     I|              hogy ezen a hajón szökik meg cimboráival.~De hogyan?~
 34     I|              láttátok John Carpentert meg a szakácsot? - kérdezte
 35     I|           csónakból. - Még nem jöttek meg.~- Már nem lehetnek messze, -
 36     I|          magát Harry Markel. - Várjuk meg őket.~Mivel sötét volt,
 37     I|           lenni. Valjon nem csípték-e meg őket? Cserben hagyni őket
 38     I|       lehetett; de hogyan szabadítsák meg őket, ha csakugyan hurokra
 39     I|             nyolcan, nem kísérthették meg a merész vállalkozást. Legfölebb
 40     I|           közeledett.~A vitorlamester meg a szakács voltak. Az a két
 41     I|          harmadikat s a vitorlamester meg a szakács késedelmét az
 42     I|        meglepniök a hajót, hogy senki meg ne lássa őket egész addig,
 43     I|               akkor se láthatta volna meg őket, ha kihajol a hajó
 44     I|             szívébe nyomúlt.~A matróz meg se nyikkant. Nagyot sóhajtva
 45     I|     elindúltak áldozataikat keresni s meg is találták őket a födélzet-közben.
 46     I|            hajtaná a hullákat. Várjuk meg a hajnali apályt, akkor
 47     I|           pedig Bombayba, Kallkuttába meg Ceylon szigetére, ahonnan
 48     I|               kapitány sohase fordúlt meg az Antillákon s következésképpen
 49     I|          egyre sűrűbb lett s a levegő meg se rezdűlt. Két óra tájban
 50     I|              tartsák készen és rakják meg eleséggel, fegyverekkel.~
 51     I|             ismerte Paxton kapitányt, meg akarta őt látogatni?~Úgy
 52     I|            éjszaka csónakra nem űlt s meg nem szökött egész legénységével.
 53     I|              se igen szökhettek volna meg előlük, ha véletlenűl kedvező
 54     I|           diák-csapatja.~Azon fordúlt meg minden, hogy a matrózok,
 55     I|               az «Alert» most fordúlt meg legelőször Queenstown kikötőjében.~-
 56     I|           pillanatra se feledkezzenek meg arról, hogy ők most az «
 57     I|              Paxton kapitány, engedje meg, hogy bemutassam önnek az
 58     I|            veszedelem nélkűl érkeztek meg Queenstownba. A fiúk csapongó
 59     I|              még a várost se nézhette meg, annyira sietnie kellett,
 60     I|               felől. Egy matróz aztán meg is mutatta nekik a hajót
 61     I|          Patterson még azt se engedte meg nekik, hogy csónakba űlve
 62     I|              Alert» födélzetén teheti meg első tengeri útját, addig
 63     I|            aztán ehhez képest szabjuk meg az utazás irányát.~- S mindezt
 64     I|              méltóságteljesen mozdúlt meg és úszott az öböl vizén.~ ~
 65     I|     ábrándoztak, amelyet most kezdtek meg. Kirándulások, kalandok,
 66     I|             látni mindaddig, míg csak meg nem pillantják az Antillákat,
 67     I|             tengeren, és Harry Markel meg a cimborái a fogaikat csikorgatták
 68     I|    intézkedésemmel. De hát mégis csak meg kellett tennem, s ha visszajövök,
 69     I|              a matróz.~- Hát nem jött meg a szél?~- Annyi szellő sincs,
 70     I|             Corty.~- Az ám! - hökkent meg Harry Markel.~- És mi nagyon
 71     I|             nem volt lehetetlen, hogy meg fogják vizsgálni az Alert-t,
 72     I|          hiszed, hát gyere; kérdezzük meg a kapitánytól.~A víg fickók
 73     I|                S Clodion Lajos kezdte meg a szót:~- Látja-e azokat
 74     I|             Lajos, - hát ezek szöktek meg tegnapelőtt s a rendőrök
 75     I|           keresik.~- S reméljük, hogy meg is találják! - kiáltott
 76     I|                s félóra alatt már jól meg lehetett látni, hogy hadihajó.~
 77     I|               Markelhez, hogy engedje meg, hogy a jelző lobogóval
 78     I|     köszönthessék a hajót. A kapitány meg is engedte, sőt mindjárt
 79     I|           kapnak.~A fiúk nem értették meg ennek a félig gúnyos, félig
 80     I|            értelmét, s örömmel vitték meg a jó hírt pajtásaiknak.~
 81     I|            terveit.~Miért is ne tenné meg az útat Barbadosig, mint
 82     I|               a Paxton sohase fordult meg az Antillákon, - magyarázta
 83     I|            kormány körül: - most csak meg van elégedve? Azt hiszem,
 84     I|            fejével.~- Akkor hát igyék meg egy pohár tengervizet, -
 85     I|            kérdezte Hubert Perkins.~- Meg!... Meg! - nyögte a boldogtalan
 86     I|             Hubert Perkins.~- Meg!... Meg! - nyögte a boldogtalan
 87     I|     orvosságnak, amit Corty ajánlott, meg volt az a hatása, hogy teljesen
 88     I|            kilábol belőle, soha többé meg nem kapja.~ ~
 89     I|              időt csak ritkán zavarta meg egy-egy futó, nyári zivatar,
 90     I|         hidegvérű Leuwen Albertusnak, meg a türelmes Perkins Hubertnek,
 91     I|            fölött, és Hinsdale Roger, meg Clodion Lajos, akik legjobban
 92     I|               sokat lelőttek belőlük.~Meg kell azonban jegyeznünk,
 93     I|             csak a födélzetmesterrel, meg Cortyval és Wagahval érintkeztek.
 94     I|              mihelyt hajót pillantott meg, s messzire elkerűlte, csakhogy
 95     I|        Bermuda, Szent-György, Cooper, meg Sommerset a legnagyobbak
 96     I|              csak jobbra: a vasmacska meg a latin-vitorla közt, egyenesen...~-
 97     I|                mögéje menekülve várja meg, míg az orkán végigsöpri
 98     I|            fogadtak is, hogy ki látja meg először a földet...~ ~
 99     I|           neve pedig «Essex» - toldta meg Tony Renault, aki a kapitány
100     I|          szorongó aggodalmak szállták meg a banditákat!... Egyik rémkép
101     I|             rámutatott Patterson úrra meg az ifjakra, akik egy szót
102     I|             néma főhajtással köszönte meg a jó kívánságot s várta,
103     I|           magát, így szólt:~- Engedje meg, uram, hogy bemutassam önnek
104     I|            Patterson urat, aki menten meg is köszönte a hadnagynak
105     I|               az «Alert» nem érkezett meg a kitűzött időre.~Majd azt
106     I|           valószínűleg akkor sebesűlt meg s ez volt az oka is, hogy
107     I|  szerencsétlen matrózt úgy gyilkolták meg. Csak az volt a kérdés,
108     I|               tisztára moshassa magát meg társait a szörnyű vád alól.~
109     I|                  hát gyilkos kéz ölte meg azt a szerencsétlent?~A
110     I|               legénysége gyilkolhatta meg, - vágott közbe élénken
111     I|          banditák éppen akkor szöktek meg a fegyházból, mikor mi Queenstownba
112     I|         beszélgetett Patterson úrral, meg az Antilian School növendékeivel,
113     I|               halála napjáig se tudta meg, hogy voltaképpen egészen
114     I|          kapitány, s egyúttal engedje meg, hogy hálás szívvel megköszönjem
115     I|            fölé. Az ifjak minden áron meg akarták mászni ezt a szirtet,
116     I|         szirtet, s fáradságukat bőven meg is jutalmazta a gyönyörű
117     I|               foglalták el, de ezeket meg a franciák űzték el onnan,
118     I|                késő este pillantották meg Saint-Martin partjait.~Ez
119     I|               a francia, a hollandus, meg az angol.~Philsburg, a sziget
120     I|               követelték, hogy nézzék meg a francia részt is, és kössenek
121     I|               kereskedője, s mindjárt meg is hivta őket ebédre, természetesen
122     I|               oly kellemetlenül lepte meg, mint Harboe Krisztiánt.
123     I|                S csakugyan ő is látta meg először, hat óra tájban,
124    II|          birtokos, Codington ezredes, meg akarta menteni hazájának
125    II|               udvariassággal hajtotta meg magát s mindjárt aztán elment
126    II|         Alert-től, hogy nem hallhatta meg a szót, Corty elégedetten
127    II|            megéri a kockázatot. Aztán meg holnap már úgyis tovább
128    II|               akkor hát mind a ketten meg lehetünk elégedve, - felelte
129    II|        bókolva, így kezdte:~- Engedje meg, igen tisztelt uram, hogy
130    II|               a szíves kérdését, csak meg vagyok; ámbár a tenger megviselt
131    II|               alatt ötezer embert ölt meg, csaknem teljesen romba
132    II|                Csak a falaiból maradt meg valami, meg egyik templomának
133    II|           falaiból maradt meg valami, meg egyik templomának a homlokzata,
134    II|            leszünk, hogy ne marhasson meg bennünket.~- Mondja csak,
135    II|             gát vagy akadály nem töri meg. Sokkal jobb, sőt valósággal
136    II| megpillantotta John Howardot. Eleinte meg se ismerte, majd meg a szemeinek
137    II|          Eleinte meg se ismerte, majd meg a szemeinek nem akart hinni,
138    II|              az apja, anyja, a bátyja meg a hugai. És John Howard
139    II|         gazdái küldtek számára. Ekkor meg olyan hálálkodási rohamok
140    II|          ígérete szerint, még egyszer meg akarta látogatni az öreg
141    II|              ha ismeri, hát látogassa meg. Bizonyosan örülni fog,
142    II|           hajóztam vele. Kérdezd csak meg tőle, hogy emlékszik-e Ned
143    II|    emlékszik-e Ned Butlarra?~- Bizony meg is kérdezném, de most nincs
144    II|             eljövök, s addig is mondd meg Paxton kapitánynak, hogy
145    II|             hanem a városban szállnak meg s onnan indulnak kirándulásokra.
146    II|            magát Saint-Pierret nézték meg. A hajdan gyönyörű város
147    II|             Mont-Peléet, s nem bánták meg az ezzel járó nagy fáradságot.
148    II|                  Minden esetre nézzük meg, - tanácsolta Magnus Anders.~
149    II|              száraz fű, egy vadászkés meg egy vadásztarisznya és egy
150    II|             fiúk.~- Talán kígyó marta meg? - mondta Tony Renault.~
151    II|           csak ingereltetve, támadják meg az embert.~Mindenek előtt
152    II|          kígyót, ki tudja, mikor ölte meg annak a kis vadász-kunyhónak
153    II|         azonnal lássa vendégül őt is, meg útitársait is.~Harry Markel
154    II|           időt, hogy mikor telepedtek meg rajta az első európai gyarmatosok,
155    II|               feleségül, amivel aztán meg is nyerte a benszülöttek
156    II|            melynek levét a kígyó itta meg, és feleségét megkérte,
157    II|                hogy már most jelentse meg az Antilian School igazgatójának,
158    II|               volna el!~- Minden áron meg kell találnunk - kiáltott
159    II|               s egy révkalauz találta meg az utca közepén, ahol elbukott
160    II|          látja, mily állapotban!...~- Meg fogom őt büntetni, - felelte
161    II|          beszélt a Csöndes-óceánon... meg arról a Halifax nevű kalóz
162    II|               egész bandájával együtt meg szökött Queenstownban...~
163    II|                 Valóban nem mondhatom meg uram, - felelte Harry Markel. -
164    II|          matrózaim... Talán ez maradt meg ennek a részeges fickónak
165    II|             Carpenter: - még ma éjjel meg kellene szöknünk!... Nagyon
166    II|          hajón maradt. Úgy állapodott meg utasaival, hogy ameddig
167    II|              hogy semmiféle idegennek meg ne engedje a közeledést
168    II|         óvóintézkedések se nyugtatták meg teljesen, s leginkább amiatt
169    II|           semmi esetre se történhetik meg, - vágott közbe mrs Seymour
170    II|                minden esetre külön is meg fogom jutalmazni őt ezért.~
171    II|         egyetlen egyszer se fordúltak meg az Alert födélzetén, ahol
172    II|               jöjjön a hajóhoz, arról meg éppen szó se lehetett, hogy
173    II|        bármerre mentek, mindenütt új, meg új szépségeket födöztek
174    II|             födélzetére, mert maga is meg akarta nézni a hajót, s
175    II|           nézni a hajót, s ezen felül meg akarta köszönni Paxton kapitánynak
176    II|              ezt a kígyót?~- Én öltem meg, asszonyom, - felelte Patterson
177    II|             másodkapitánynak fogadták meg egy három árbócos vitorlásra...
178    II|       Markelnek ezt a szivességét is, meg azt is, hogy jól vigyázott
179    II|          szándékát mi sem hiusíthatja meg többé. Ha leszáll az éjszaka,
180    II|            senki. Ha az Alert nem jön meg félév, egy év múlva: azt
181    II|            nagyon kellemetlenül lepte meg Will Mitzet. Soha életében
182    II|             Harry Markel: - még utóbb meg találja hallani!... Nem
183    II|         elegyedni Will Mitz-cel, s ha meg is szólítja valamelyiküket,
184    II|            Magnus Anders környékezték meg, mert egész oda voltak a
185    II|            megjárta az Atlanti-óceánt meg a Csöndes-tengert? - kérdezte
186    II|             Wardenre, amely most jött meg Liverpoolba, Ujkaledóniából,
187    II|               nem kellemes annak, aki meg nem szokta, - folytatta
188    II|            hajó és össze is törhetik, meg el is sülyedhet: a tengernek
189    II|               jelenti, hogy nem birja meg az embert, ha beleesik.
190    II|               ki...~- Oh, - nyugtatta meg Will Mitz az érdemes mentort: -
191    II|           nagyon mogorvák, - jegyezte meg Will Mitz.~- Ez igaz, -
192    II|              az állatokat! - jegyezte meg Will Mitz.~- Veszem észre! -
193    II|             ahol kicsinyeiket szülik, meg délen is, Uj-Zéland partvidékein.~-
194    II|               szavait úgyse hallhatta meg senki, oda fordúlt Harry
195    II|                  Ha belehányjuk őt is meg a többieket is a tengerbe,
196    II|   valamennyiüket féktelen düh szállta meg. A szél már egészen lecsillapodott;
197    II|            Hát már sohase szabadulunk meg ezektől a tintanyalóktól!? -
198    II|            Markelt majd a guta ütötte meg dühében... Meg se kísérelheti
199    II|            guta ütötte meg dühében... Meg se kísérelheti utasainak
200    II|           nagyon meghízik! - toldotta meg a tiltakozást Tony Renault.~-
201    II|                ha rajtuk ütünk, akkor meg lehetne kisérteni... De
202    II|             hajón.~- Akkor hát várjuk meg a holnapi éjszakát, - nyugodott
203    II|           szakács. - Most pedig igyuk meg a Szent-János-áldást, aztán
204    II|               gazemberek mindnyájukat meg akarják gyilkolni, hogy
205    II|        véletlen közelsége akadályozta meg.~ ~
206    II|               vizen, - nem láthatná-e meg a célt, amely felé igyekeznek?...~
207    II|               végig hallgatta a Corty meg a Ranyah Cogh beszélgetését,
208    II|          körülbelül akkortájt szökött meg a queenstowni fegyházból,
209    II|           hogy miért nem gyilkoltatta meg Harry Markel az utasait
210    II|           nyílt oceánon s miért járta meg velük az Antillákat, holott
211    II|               holnap éjjel gyilkolják meg őket, sőt talán nappal is,
212    II|         legelőször is arról győződött meg, hogy Harry Markel alszik-e.
213    II|            volt gyáva, egyik se ijedt meg, sőt Niels Harboe be akart
214    II|             sűrűbb lett, nem találják meg az amerikai hajót, reggel,
215    II|              kerülnek.~Ezt a tanácsot meg is fogadták az ifjak s most
216    II|          matróz erre jön.~- Lapuljunk meg és várjunk, míg elmegy, -
217    II|              farára, lehetetlen, hogy meg ne lássa a csónakot, amelyben
218    II|            Azt ugyan nem igen értette meg félálmában, hogy Paxton
219    II|             urat az ablakon; tolta is meg fogta is egyszerre és valósággal
220    II|            Halifax kalózai gyilkolták meg. Ah, nyomorúltak! - folytatta,
221    II|              De hát miért nem szökött meg az Alert, mielőtt mi a födélzetére
222    II|            mai napig, s miért nem ölt meg bennünket is mindjárt aztán,
223    II|               ez a kapzsiság mentette meg az önök életét... föltéve,
224    II|               bizonyára azért szöktek meg a hajóról, mert mindent
225    II|       legfölebb 48 óra alatt futhatna meg ez a csónak... De nekik
226    II|           Will Mitz agyában született meg. És a derék ifju, aki tudta,
227    II|              kockáztatja, de egyúttal meg is mentheti ha sikerül,
228    II|              ahová akarja! - toldotta meg Clodion Lajos.~Arról volt
229    II|           hajóüregtől s onnan kísérli meg, hogy a szabadba jusson,
230    II|                Harry Markel, jól tudd meg és tudják meg a társaid
231    II|                jól tudd meg és tudják meg a társaid is, hogy mindnyájan
232    II|               az is, hogy minden áron meg fogja kísérteni a kitörést
233    II|           erővel ostromolják a hajót? Meg tudják-e állni a helyüket
234    II|              első kikötőt. S a remény meg volt rá, hogy el is érik:
235    II|              a queenstowni fegyházból meg bírtak szökni, a hajófenékből
236    II|         hajófenékből azonban még csak meg se kísérelhették a szökést.~
237    II|           amit a többiek nagy örömmel meg is fogadtak, mert valóban
238    II|         éjszakkeleti irányban futott, meg kellett hát fordítani, hogy
239    II|           fekhetett beléjük, hirtelen meg kellett fordítani valamennyit,
240    II|       mindenkinek megjelölte a helyét meg a teendőit, szép lassan
241    II|              a maga tengelyén fordúlt meg. Mikor a vitorlák csapdosni
242    II|              Ha megérezték, aminthogy meg kellett érezniök, hogy az «
243    II|              között.~Abban állapodtak meg, hogy öten fönn maradnak
244    II|            pedig még az éjszaka ismét meg kellene fordítani a hajót,
245    II|           hogy Harry Markel és társai meg se kísértették a kitörést
246    II|               fog. Ez lehetett jó is, meg rossz is; jó azért, mert
247    II|         valahogy az Antillákra. Aztán meg valami hajóval is találkozhatunk.~-
248    II|              gőzösön nem is hallották meg a lövéseket, annál jobban
249    II|             meghallották Harry Markel meg a cimborái a hajófenékben.
250    II|        hajófenékben. És kétségtelenűl meg is értették, hogy miről
251    II|           főárbóc födélzet-vitorlája, meg a hajó orrán kifeszített
252    II|             tomboló habokon s viszont meg volt az a haszna is, hogy
253    II|              idő nem nagyon nyugtatta meg. Igaz, hogy a szél nem növekedett
254    II|             hogy délről fújt. Ha most meg lett volna a vitorlájuk,
255    II|            maguk veszedelme rémítette meg őket: szabadúlni, menekűlni
256    II|             banditák kitörhetnek. Ezt meg kellett előzni, mert ha
257    II|               a lángok, az oltást már meg se lehetett kísérteni.~Az
258    II|             puskát, hozzávaló töltést meg minden más egyebet, ami
259    II|               továbbá: két pár evezőt meg kormánylapátot és delejtűt
260    II|    pillanatban roppant dörrenés rázta meg a hajót. Valami fölrobbanhatott
261    II|               hajóból semmi se maradt meg, csak az a néhány árboctöredék,
262    II|               mély szomorúság szállta meg. Egyik se mert a szomszédjára
263    II|             mi lesz belőlük, ha Isten meg nem könyörűl rajtuk és hajót
264    II|             ismét tengervízben főztek meg.~Másnap ismét semmi változás.
265    II|            nevében könnyezve köszönte meg Will Mitznek a roppant bátorságot
266    II|        barátjuk volt, hogy semmisítse meg az okmányokat és ne is indítsa
267    II|           okmányokat és ne is indítsa meg a válópört. Ezért ismételte