Rész,  fejezet

  1     I|          volt, akiben bízhatott: Mr. Patterson, a gazdasági igazgató, avagy
  2     I|              volt a kérdés, hogy Mr. Patterson elvállalja-e a mentor nehéz,
  3     I|         előtt, Ardagh igazgató üzent Patterson úrnak, hogy látogassa meg
  4     I|         dologról akar beszélni vele.~Patterson úr éppen az utolsó számot
  5     I|             indult az igazgatóhoz.~- Patterson úr, - kezdte az igazgató,
  6     I|    szórakoztató lesz, - jegyezte meg Patterson úr.~- Magam is reménylem, -
  7     I|             esetre sem, - helyeselte Patterson úr is.~- Mást kell tehát
  8     I|            valaki... ön lesz, kedves Patterson.~A «kedves Patterson» úgy
  9     I|          kedves Patterson.~A «kedves Patterson» úgy fölugrott a székről,
 10     I|       dadogva.~- Úgy van, ön, kedves Patterson, - ismételte az igazgató, -
 11     I|            is rendben fogja tartani.~Patterson úr izgatottan törülgette
 12     I|              Kérem tehát önt, kedves Patterson, hogy legyen készen az indúlásra,
 13     I|              Patterson-házaspár.~Mr. Patterson Horatio, az Antilian School
 14     I|              is látszott. Neje, Mrs. Patterson, körülbelül harminchét éves
 15     I|             rendben a ruhatárat.~Mr. Patterson Horatio, midőn az igazgató
 16     I|           nem volt ott s a derék Mr. Patterson megállt az ablak előtt,
 17     I|          mikor az ajtó nyílt és Mrs. Patterson a szobába lépett. De a derék
 18     I|              kérdezte:~- Nos, kedves Patterson, mi újság?~- Újság az van,
 19     I|            van, asszonyom, - felelte Patterson úr, hirtelen megfordúlva, -
 20     I|             szó sem lehet, - felelte Patterson úr s levévén a szemüvegét,
 21     I|             fiúkkal? - kérdezte Mrs. Patterson.~- Kicsoda?! Hát én! - bökte
 22     I|         Kicsoda?! Hát én! - bökte ki Patterson úr idegesen.~- Ön, Horatio? -
 23     I|          álmélkodott a felesége.~Mr. Patterson felelet helyett nagy léptekkel
 24     I|     elfogadta, - hagyta helyben Mrs. Patterson. - S engem csak az aggaszt,
 25     I|            valahogy, - sóhajtott Mr. Patterson - s ha kell is egy kicsit
 26     I|     fáradtságot! - kiáltott föl Mrs. Patterson örömmel. - És mikor lesz
 27     I|              Horatio, - felelte Mrs. Patterson, - én mindent rendbe hozok
 28     I|                 Én pedig - folytatta Patterson úr ünnepélyesen - mindjárt
 29     I|            Ugyan minek?! - ijedt meg Patterson asszony. - Hisz ez a két
 30     I|      könyörgött neki a felesége, Mr. Patterson hajthatatlan maradt, sőt
 31     I|             Horatio? - kérdezte Mrs. Patterson aggódva, látván, hogy a
 32     I|             meglátjuk! - felelte Mr. Patterson elgondolkodva.~És többet
 33     I|         végrendelkezés napja; de Mr. Patterson Horatio még egyéb dolgot
 34     I|        esetben fogunk róla tudni, ha Patterson úr véletlenűl elvész az
 35     I|        reggel hosszasan tanácskozott Patterson úrral s megadta neki az
 36     I|           kezdtek felűlni a kocsira, Patterson úr nagy pathosszal fölkiáltott:~«(
 37     I|            csapszék.~Cork, ahová Mr. Patterson iparkodott a gondjaira bízott
 38     I|              legutolsónak maradt Mr. Patterson Horatio, akit John Carpenter
 39     I|             hajó födélzetére s mivel Patterson úr a vitelbért már előre
 40     I|                felelte Harry Markel.~Patterson úr megint bókolt és ünnepélyesen
 41     I|             legalázatosabb szolgája, Patterson Horatio, - súgta Clodion
 42     I|               Veszteglés az öbölben.~Patterson úr és növendékei minden
 43     I|              Maga a mentor, már mint Patterson úr, sohase utazott még tengeren
 44     I|            se lehetett a mozgását és Patterson Horatio úr túlboldog volt.
 45     I|             kellett érniök, mert Mr. Patterson még azt se engedte meg nekik,
 46     I|             Akkor hát, - vágta ketté Patterson úr az okoskodást, - legcélszerűbb
 47     I|          gyanútlan ifjakat s a derék Patterson urat.~Mialatt az érdemes
 48     I|          tartotta.~Természetes, hogy Patterson úr nem tartott a fiúkkal,
 49     I|            lehet, - gondolta magában Patterson úr, - de az bizonyos, hogy
 50     I|             odagyűltek a kapitány és Patterson úr köré, akik a hajóhídon
 51     I|           dolog lenne! - tiltakozott Patterson úr.~Harry Markel csak bólintott
 52     I|        mindig csak magányosan eszem.~Patterson úr és növendékei megütődtek
 53     I|         farkas-étvágygyal ettek. Még Patterson úr is kétszer annyit evett,
 54     I|            hát a fiúk kérését, ámbár Patterson úr is támogatta azt.~- Nem
 55     I|     bennünket az öbölből.~A fiúk is, Patterson úr is belenyugodtak a kapitány
 56     I|         behúnyt szemmel is! - mondta Patterson úr tréfásan.~- Behúnyt szemmel
 57     I|         meddig fog tartani.~Csak Mr. Patterson Horatio volt elégedett.
 58     I|             rajtam a tenger... Derék Patterson asszony!... Szinte sajnálom,
 59     I|             az ifjak mind lefeküdtek Patterson úrral egyetemben. De előbb
 60     I|             senkihez se szólt, s még Patterson úr udvarias köszöntését
 61     I|             fiatal barátaim, - szólt Patterson úr tréfásan, - hogy ma is
 62     I|              értelmében meghódította Patterson urat, aki be nem telt a
 63     I|             minden ifjúnak s magának Patterson úrnak is, hétszáz font jutalmat
 64     I|            végig a fiúk. Még magának Patterson úrnak is jó kedve kerekedett,
 65     I|            alatt, ami alkalmat adott Patterson úrnak, hogy egy «rövid,
 66     I|       tapsolva.~- Tehát, - folytatta Patterson úr, kényelmesen hátra dőlve
 67     I|          lehet megcáfolni, - felelte Patterson úr komolyan.~- S mi lett
 68     I|             Fájdalom, nem! - felelte Patterson úr. - Egy napon véletlenűl
 69     I|      adatainak a hitelességét s maga Patterson úr is versenyt kacagott
 70     I|          Igaz, hogy ha eltette volna Patterson urat és növendékeit láb
 71     I|            ha az ifjak mindegyike és Patterson úr is, megkapják a jutalmat
 72     I|             Barbadosba hajózni, hogy Patterson úr fölvegye mrs. Seymour
 73     I|          tengeri betegség. Legjobban Patterson úr örűlt ennek, aki már-már
 74     I|              erősebben bukdácsolt és Patterson úrnak kóvályogni kezdett
 75     I|        kerülte ki, észrevették, hogy Patterson úr aznap délben sokkal kevesebbet
 76     I|              szél? - firtatta tovább Patterson úr nyugtalanul.~- Szerencsére
 77     I|             hiszem, még erősödik is.~Patterson úr nagyot sóhajtott s magában
 78     I|        bukdácsolt, ringott, úgy hogy Patterson úr kénytelen volt minden
 79     I|      jámborsággal odament a tántorgó Patterson úrhoz.~- Tudja-e uram -
 80     I|             kedves barátom - felelte Patterson úr, megkapaszkodva a főárbocz
 81     I|         nehéz ám megtenni! - felelte Patterson úr, meglehetősen rekedt,
 82     I|            növendékei nem hagyták el Patterson urat a nyomorúságában. Ott
 83     I| szórakoztatni, mulattatni igyekeztek Patterson urat. Aztán egyik is, másik
 84     I|         tudott valami jótanácsot, és Patterson úr, mint a kezes bárány,
 85     I|           kis pohárkával belediktált Patterson úrba, aki kortyonként itta
 86     I|               de már ez se használt. Patterson úr bágyadtan, elcsigázva,
 87     I|              perc nem sokáig késett. Patterson úr egyszerre csak elsárgult,
 88     I|        gyöngült, s ennek megfelelően Patterson úr állapota sem javúlt.
 89     I|        fölségesen mulatott a szegény Patterson úr nyomorúságán, színlelt
 90     I|         kérdezte:~- Van-e bátorsága, Patterson úr?~A boldogtalan mentor
 91     I|             a hatása.~- Megpróbálja, Patterson úr? - kérdezte Hubert Perkins.~-
 92     I|            húzta, tengervízzel tele.~Patterson úr reszkető kezébe fogta
 93     I|     megvetően, mikor a szerencsétlen Patterson urat levitték a kabinjába.~
 94     I|              buzgólkodtak nagyon, és Patterson úr sokszor aggódott is volna
 95     I|     ugyancsak keservesen szenvedett.~Patterson úr, aki már túl volt ezen
 96     I|           Harry Markel, s rámutatott Patterson úrra meg az ifjakra, akik
 97     I|          felé fordúlva, így szólt:~- Patterson úr?...~Az érdemes mentor
 98     I|           alázatos szolgája, Horatio Patterson... - súgta a pajkos Tony
 99     I|             A két tiszt kezet fogott Patterson úrral, majd az idősebbik
100     I|             lelke mélyéig meghatotta Patterson urat, aki menten meg is
101     I|              Egészen természetes!~De Patterson úr nem találta oly egészen «
102     I|           Clodion Lajos ijedten, míg Patterson úr a képéből kikelve bambán
103     I|               bár akarata ellenére - Patterson úr segített nekik legjobban.~-
104     I|           néhány percig beszélgetett Patterson úrral, meg az Antilian School
105     I|       öcscsét, udvariasan odafordúlt Patterson úrhoz:~- Barátaim, kérem
106     I|              Harboe úr, - szólt most Patterson úr, - a legnagyobb készséggel
107     I|        mindnyájunkat! - kiáltott föl Patterson úr őszinte elismeréssel. -
108     I|            köztük.~Fél órával később Patterson úr és a növendékek mind
109     I|            ne lennének azok? - szólt Patterson úr. - Talis pater... talis
110     I|              kész volt az indulásra. Patterson úr még egyszer megköszönte
111     I|             ki Marigot kikötőben is.~Patterson úr, méltányolván e hazafias
112     I|         beszélgetés közben, elmondta Patterson úrnak, hogy éppen tegnap
113     I|       meghökkent Harry Markel, midőn Patterson úr hazajőve a lakomáról,
114     I|         ifjak már föl se vették, sőt Patterson úr se igen érezte a tengerjárást.
115    II|             szüleinek. Természetesen Patterson Horatio úron kezdte, aki
116    II|           csak négy napig, - felelte Patterson úr. - Ki van szabva minden
117    II|              vita brevis! - vágta ki Patterson úr, a nem éppen találó idézetet.~-
118    II|              ették végig a fiúk. Még Patterson úrnak is jókedve kerekedett,
119    II|      pillanatban jött föl szobájából Patterson úr, s udvariasan bókolva,
120    II|               Ó, ezen már túlestünk, Patterson úr, - mondta Barrand úr
121    II|                Nos, hogy van, kedves Patterson úr?~- Köszönöm a szíves
122    II|       lesznek; természetesen, ön is, Patterson úr és ön se különben, Paxton
123    II|       mielőtt elment, figyelmeztette Patterson urat:~- Pontban tizenegy
124    II|              a villásreggeli, kedves Patterson úr; s ne feledje, hogy:
125    II|           felköszöntők sem, s kivált Patterson úr tett ki magáért klasszikus
126    II|         lehet, Barrand úr, - felelte Patterson úr a fejét csóválva. - Mrs
127    II|           Lehetetlen! - kiáltott föl Patterson úr méltatlankodva. - Nem!
128    II|  elkövethettek.~- Már pedig úgy van, Patterson úr: ez történelem! - felelte
129    II|            bennünket.~- Mondja csak, Patterson úr, - kérdezte most az ültetvényes
130    II|             szép volt a tenger, hogy Patterson úr, akit már nem bántott
131    II|           Úgy van, úgy, - bólogatott Patterson úr, - a franciák derék emberek...
132    II|            tettek a környék erdeibe. Patterson úr, aki nem győzte úgy a
133    II|          észre, hogy nincs köztük.~- Patterson úr!... Patterson úr! - kiáltoztak
134    II|           köztük.~- Patterson úr!... Patterson úr! - kiáltoztak a fiúk.~
135    II|           tele torokból kiabáltak:~- Patterson úr!... Patterson úr...~Megint
136    II|        kiabáltak:~- Patterson úr!... Patterson úr...~Megint semmi felelet.~
137    II|              féreg agyonverésében.~- Patterson úr!... Patterson úr!... -
138    II|   agyonverésében.~- Patterson úr!... Patterson úr!... - kiabáltak szakadatlanúl,
139    II|         tévedhetett, vagy mi érhette Patterson urat?...~Végre, hosszas
140    II|           odább, egy fa alatt feküdt Patterson úr, egész hosszában elnyújtva,
141    II|             eszméletre kellett hozni Patterson urat; óvatosan fölültették
142    II|              rumot öntött a szájába.~Patterson úr, mihelyt arcába locsolták
143    II|         fájdalmasan. - A kígyó?...~- Patterson úr, - mondta Clodion Lajos
144    II|      élettelenűl lógott le az ágról.~Patterson úrnak valóban «szerencsés
145    II|        Kitömetjük a férget! - mondta Patterson úr büszkén, - s ezt a diadaljelet
146    II|              Alert» födélzetén, ahol Patterson úr mindenkinek eldicsekedett
147    II|               lefekvés előtt, amikor Patterson úr már fáradtan és öndicsőségével
148    II|            rémítette halálra a derék Patterson urat.~ ~
149    II|    szülőföldje körvonalait. Ott volt Patterson úr is, aki, mint rendesen,
150    II|        Hinsdale Roger figyelmeztette Patterson urat:~- Itt se árt óvakodni
151    II|        félnem tőlük! - jelentette ki Patterson úr nagy hangon; - mialatt
152    II|              hosszú levelet írt haza Patterson úr is és szegről-végre elmondta
153    II|             úrnője nevében, meghívta Patterson urat és növendékeit Nording-Houseba,
154    II|  villásreggeli tizenegy órakor lesz.~Patterson úr megköszönte a szíves
155    II|              tizenegykor az ifjak és Patterson úr, kifogástalan szalonruhában,
156    II|             nem látják egymást, mert Patterson úr és az ifjak az utolsó
157    II|          ezeken a dolgokon törődött, Patterson úr és növendékei vágtatva
158    II|               szeretettel mosolygott Patterson úrra, aki bemutatta neki
159    II|          fiatal.~S ezzel, elfogadván Patterson úr odanyújtott karját, átvezette
160    II|                 Asszonyom, - felelte Patterson úr udvariasan, - a mi időnk
161    II|           leszünk...~- De mit szólna Patterson asszony, - kérdezte mrs
162    II|          térne vissza?~- Ó, - mondta Patterson úr titokzatosan, - erre
163    II|          mondhatom, - hagyta helyben Patterson úr; - sohasem láttam nála
164    II|            fiatalság még táncolt is, Patterson úr pedig leült whistezni,
165    II|            az indúlást megelőző nap. Patterson úr és növendékei az egész
166    II|             ily jól gondját viselték Patterson úrnak és az Antilian School
167    II|               hogy megnézze a hajót.~Patterson úr kis szobácskájában megrettenve
168    II|            meg, asszonyom, - felelte Patterson úr diadalmasan.~S menten
169    II|    nevessenek, s egymást lökdösték a Patterson úr háta mögött.~- Most is
170    II|             agyonvertem! - hősködött Patterson úr.~- S akkor se volt elevenebb,
171    II|        gyönyörűségből! - szólt közbe Patterson úr, aki éppen akkor érkezett
172    II|              megszokta, - okoskodott Patterson úr. - Mert a hajó csak hajó
173    II|       tapasztaltuk, - hagyta helyben Patterson úr.~- Hát a legénysége? -
174    II|              hal annyira megtetszett Patterson úrnak, hogy amidőn Tony
175    II|              Ilyen ütést kapott tőle Patterson úr is, még pedig akkorát,
176    II|         beletelt jó néhány perc, mig Patterson úr egészen fölocsúdott kábultságából.~-
177    II|               Veszem észre! - nyögte Patterson úr, az oldalait tapogatva. -
178    II|               Akkor sebaj! - felelte Patterson úr filozófusi nyugalommal. -
179    II|          ugyancsak kitett magáért és Patterson úr ki is jelentette, hogy
180    II|       Körülbelül tíz óra lehetett és Patterson úr már oly álmos volt, hogy
181    II|         fönmaradhat, - jelentette ki Patterson úr: - de én megyek, mert
182    II|       legyilkolták a fegyencek, mint Patterson úr és növendékei a födélzetre
183    II|          bizonyosan kiférnek, de hát Patterson úr? Talán ő is, mert a tengeri
184    II|              talpon voltak, csak még Patterson úr aludt. Őt hagyták legutoljára,
185    II|              út a menekülésre.~- Hát Patterson úr? - kérdezte Roger Hinsdale.~-
186    II|               aztán majd leeresztjük Patterson urat is.~Az ifjak gyorsan
187    II|           Mitz éppen be akart nyitni Patterson úrhoz, midőn Clodion Lajos
188    II|            Clodion Lajos benyitottak Patterson úrhoz.~Sietniök kellett.
189    II|     izgatottak voltak és alig várták Patterson urat. Már-már azt hitték,
190    II|      gyöngéden, majd erősebben rázta Patterson urat, aki érthetetlenűl
191    II|            álmában:~- A kígyó... Ah, Patterson asszony! Micsoda diadal!
192    II|             Miféle esküvőről beszélt Patterson úr? Hiszen már nős!~Clodion
193    II|         kiáltását, befogta kezével a Patterson úr száját.~Erre aztán föl
194    II|             Erre aztán föl is ébredt Patterson úr s megismervén az ifjú
195    II|               Will Mitz tolta kifelé Patterson urat az ablakon; tolta is
196    II|          fölébreszti a kalózokat.~De Patterson úr erősen megkapaszkodott
197    II|               Akármi történik is, ha Patterson úr és növendékei megmenekülnek
198    II|             már ők se sokáig birják.~Patterson úr, úgy szólván amióta a
199    II|             a csónakot, melyben csak Patterson úr maradt, mind utána...~
200    II|       egyelőre fölhúzták a csónakból Patterson urat, aki még mindig félájult
201    II|            kabinjába, lefektették és Patterson úr el is aludt: nem tudni,
202    II|             kis erősítőre. Fölhívták Patterson urat is, aki, amily beszédes
203    II|            időjárásban.~Hét óra felé Patterson úr is feljött a födélzetre,
204    II|           látszik a föld?~- Még nem, Patterson úr.~- És még mindig nyugat
205    II|             van?~- Még mindig, uram.~Patterson úrnak be kellett érnie ezzel
206    II|             sőt orkánt is várhattak.~Patterson úr ismét megkapta a tengeri
207    II|         hosszú utazásban.~Legelsőnek Patterson úr szállt le a csónakba.
208    II|          együtt!~Gyorsan leszaladt a Patterson úr szobájába, összeszedte
209    II|              voltak mindannyian, még Patterson úr is, aki szótlanúl odaűlt
210    II|          amelyre fekete kávét ittak. Patterson úr, aki kezdett beletörődni
211    II|         menekűlők szívét. Legelőször Patterson urat verte le a lábáról
212    II|           egyik a másik után követte Patterson úr példáját s nemsokára
213    II|         vetett Liverpool dockjaiban.~Patterson úr azonnal sürgönyzött az «
214    II|          hajót, amelyre elszegődött.~Patterson úr és tanítványai másnap
215    II|            tengerbe sűlyesztettek!~A Patterson úr találkozása kedves élete
216    II|     ölelték-csókolták egymást. Aztán Patterson úr odaadta feleségének a
217    II|              az, barátom? - kérdezte Patterson asszony mosolyogva.~- Hogy
218    II|      megeskessen bennünket, - mondta Patterson úr.~- De hisz el se váltunk!~
219    II|       párbeszéd magyarázatra szorúl.~Patterson úr ugyanis túlságos elővigyázatból,
220    II|      Leginkább azért tette ezt, hogy Patterson asszony ne kerűljön gyámság
221    II|           utazásokban vesznek el. És Patterson asszony színleg bele is
222    II|             in aeternum! - folytatta Patterson úr, gyöngéden megölelvén