Rész,  fejezet

  1     I|         olvasta hangosan Ardagh Julián úr, az igazgató.~Hangos tapsvihar
  2     I|            kitüntetésén.~Ardagh Julián úr megvárta, míg az örömújjongás
  3     I|               történt. Ardagh igazgató úr magas dobogón állva olvasta
  4     I|      megmondjuk, hogy az Ardagh Julián úr iskolája nemzetközi intézet
  5     I|            segítségével, Ardagh Julián úr igazgatta, aki fölötte derék,
  6     I|       körülményt úgy aknázta ki Ardagh úr, hogy rendeletet adott ki,
  7     I|          tanuló - kezdte Ardagh Julián úr ünnepélyesen - utazási ösztöndíjat
  8     I|              vége, mikor Ardagh Julián úr tudtára adta a kilenc szerencsés
  9     I|                 Hanem a felelet Ardagh úr sürgönyére csak nem érkezett
 10     I|                   nyugtatta meg Ardagh úr aggódó és türelmetlen növendékeit. -
 11     I|          szándékait.~Ezt mondta Ardagh úr a türelmetlen és aggódó
 12     I|               beszélni vele.~Patterson úr éppen az utolsó számot írta
 13     I|               igazgatóhoz.~- Patterson úr, - kezdte az igazgató, miután
 14     I|                 jegyezte meg Patterson úr.~- Magam is reménylem, -
 15     I|                   helyeselte Patterson úr is.~- Mást kell tehát magam
 16     I|             levette.~- Én?... igazgató úr? - kérdezte dadogva.~- Úgy
 17     I|               fogja tartani.~Patterson úr izgatottan törülgette a
 18     I|         asszonyom, - felelte Patterson úr, hirtelen megfordúlva, -
 19     I|             nagy újság.~- Talán Ardagh úr elszánta magát, hogy ő kíséri
 20     I|             lehet, - felelte Patterson úr s levévén a szemüvegét,
 21     I|               én! - bökte ki Patterson úr idegesen.~- Ön, Horatio? -
 22     I|            pedig - folytatta Patterson úr ünnepélyesen - mindjárt
 23     I|               róla tudni, ha Patterson úr véletlenűl elvész az úton.~
 24     I|            lehessenek. Ardagh igazgató úr már kora reggel hosszasan
 25     I|           felűlni a kocsira, Patterson úr nagy pathosszal fölkiáltott:~«(
 26     I|          födélzetére s mivel Patterson úr a vitelbért már előre megfizette,
 27     I|                Harry Markel.~Patterson úr megint bókolt és ünnepélyesen
 28     I|       Veszteglés az öbölben.~Patterson úr és növendékei minden veszedelem
 29     I|             mentor, már mint Patterson úr, sohase utazott még tengeren
 30     I|          mozgását és Patterson Horatio úr túlboldog volt. Azt hitte,
 31     I|                  vágta ketté Patterson úr az okoskodást, - legcélszerűbb
 32     I|            Természetes, hogy Patterson úr nem tartott a fiúkkal, hanem
 33     I|             gondolta magában Patterson úr, - de az bizonyos, hogy
 34     I|                a kapitány és Patterson úr köré, akik a hajóhídon voltak.
 35     I|                kapitánytól:~- Kapitány úr... úgy-e megengedi, hogy
 36     I|                  tiltakozott Patterson úr.~Harry Markel csak bólintott
 37     I|            magányosan eszem.~Patterson úr és növendékei megütődtek
 38     I| farkas-étvágygyal ettek. Még Patterson úr is kétszer annyit evett,
 39     I|               pipált ottan.~- Kapitány úr, - kérdezte Tony Renault, -
 40     I|               kérését, ámbár Patterson úr is támogatta azt.~- Nem
 41     I|          öbölből.~A fiúk is, Patterson úr is belenyugodtak a kapitány
 42     I|     Indiai-óceánban.~- De ön, kapitány úr, bizonyára ismeri már az
 43     I|         szemmel is! - mondta Patterson úr tréfásan.~- Behúnyt szemmel
 44     I|              se szólt, s még Patterson úr udvarias köszöntését is
 45     I|            barátaim, - szólt Patterson úr tréfásan, - hogy ma is elmondhatjuk
 46     I|           Tehát, - folytatta Patterson úr, kényelmesen hátra dőlve
 47     I|        megcáfolni, - felelte Patterson úr komolyan.~- S mi lett ebből
 48     I|               nem! - felelte Patterson úr. - Egy napon véletlenűl
 49     I|          hitelességét s maga Patterson úr is versenyt kacagott tanítványaival
 50     I|                mindegyike és Patterson úr is, megkapják a jutalmat
 51     I|                hajózni, hogy Patterson úr fölvegye mrs. Seymour Kethlentől
 52     I|          betegség. Legjobban Patterson úr örűlt ennek, aki már-már
 53     I|            észrevették, hogy Patterson úr aznap délben sokkal kevesebbet
 54     I|              firtatta tovább Patterson úr nyugtalanul.~- Szerencsére
 55     I|             még erősödik is.~Patterson úr nagyot sóhajtott s magában
 56     I|            ringott, úgy hogy Patterson úr kénytelen volt minden pillanatban
 57     I|            barátom - felelte Patterson úr, megkapaszkodva a főárbocz
 58     I|          megtenni! - felelte Patterson úr, meglehetősen rekedt, töredezett
 59     I|               jótanácsot, és Patterson úr, mint a kezes bárány, minden
 60     I|              ez se használt. Patterson úr bágyadtan, elcsigázva, halálra
 61     I|               sokáig késett. Patterson úr egyszerre csak elsárgult,
 62     I|            ennek megfelelően Patterson úr állapota sem javúlt. Mindent
 63     I|           mulatott a szegény Patterson úr nyomorúságán, színlelt részvéttel
 64     I|             Van-e bátorsága, Patterson úr?~A boldogtalan mentor csak
 65     I|                 Megpróbálja, Patterson úr? - kérdezte Hubert Perkins.~-
 66     I|           tengervízzel tele.~Patterson úr reszkető kezébe fogta a
 67     I|      buzgólkodtak nagyon, és Patterson úr sokszor aggódott is volna
 68     I|       keservesen szenvedett.~Patterson úr, aki már túl volt ezen a
 69     I|                 így szólt:~- Patterson úr?...~Az érdemes mentor előlépett,
 70     I|       kerestesse a hajót s a kegyelmes úr az Essex-et küldte az «Alert»
 71     I|              természetes!~De Patterson úr nem találta oly egészen «
 72     I|           Lajos ijedten, míg Patterson úr a képéből kikelve bambán
 73     I|           akarata ellenére - Patterson úr segített nekik legjobban.~-
 74     I|               láttuk egymást!~- Harboe úr, - szólt most Patterson
 75     I|                   szólt most Patterson úr, - a legnagyobb készséggel
 76     I|                 kiáltott föl Patterson úr őszinte elismeréssel. -
 77     I|              és kapitányt, mint Paxton úr. Mellette és az ő hajóján
 78     I|                órával később Patterson úr és a növendékek mind elmentek
 79     I|           Markel parancsait.~Krisztián úr irodája, mint már mondtuk,
 80     I|                azok? - szólt Patterson úr. - Talis pater... talis
 81     I|                az indulásra. Patterson úr még egyszer megköszönte
 82     I|                kikötőben is.~Patterson úr, méltányolván e hazafias
 83     I|       kikötőben már várta őket Guillon úr, a város egyik legtehetősebb
 84     I|    tulajdonságok, - fejezte be Guillon úr a fejét csóválva, - amelyeknek
 85     I|                Markel, midőn Patterson úr hazajőve a lakomáról, elmondta
 86     I|               se vették, sőt Patterson úr se igen érezte a tengerjárást.
 87    II|         Antiguában? - kérdezte Perkins úr az érdemes mentortól.~-
 88    II|             napig, - felelte Patterson úr. - Ki van szabva minden
 89    II|               csóválta a fejét Perkins úr.~- Ars longa, vita brevis! -
 90    II|           brevis! - vágta ki Patterson úr, a nem éppen találó idézetet.~-
 91    II|                kikötőben, vagy Perkins úr házában, vagy pedig kirándulásokra
 92    II|             mennek a szigeten. Perkins úr meghívta a kapitányt is,
 93    II|                egymást.~Azután Perkins úr mondott el egyet-mást a
 94    II|              nagybátyja, Barrand Henry úr, Guadeloupe egyik leggazdagabb
 95    II|                  felelte Barrand Henry úr mosolyogva.~Majd, odafordúlván
 96    II|               föl szobájából Patterson úr, s udvariasan bókolva, így
 97    II|               már túlestünk, Patterson úr, - mondta Barrand úr mosolyogva. -
 98    II|         Patterson úr, - mondta Barrand úr mosolyogva. - Ha nem csalódom,
 99    II|             hogy van, kedves Patterson úr?~- Köszönöm a szíves kérdését,
100    II|                sebaj! - mondta Barrand úr vidáman. - Most tehát csak
101    II|        természetesen, ön is, Patterson úr és ön se különben, Paxton
102    II|               mint a többit, s Barrand úr, akinek nem nagyon tetszett
103    II|        villásreggeli, kedves Patterson úr; s ne feledje, hogy: tarde
104    II|                sem, s kivált Patterson úr tett ki magáért klasszikus
105    II|           másnap meglátogatták Barrand úr birtokait, s valósággal
106    II|          Különösen büszke volt Barrand úr a kávé-cserjéire, amelyek,
107    II|                   tréfálkozott Barrand úr, - de ahelyett, hogy Martiniqueban
108    II|            napig.~- Nem lehet, Barrand úr, - felelte Patterson úr
109    II|                úr, - felelte Patterson úr a fejét csóválva. - Mrs
110    II|      Martiniquebe is, - mondta Barrand úr, - de legalább vigyázzanak
111    II|                 kiáltott föl Patterson úr méltatlankodva. - Nem! sohase
112    II|               pedig úgy van, Patterson úr: ez történelem! - felelte
113    II|          történelem! - felelte Barrand úr. - S ha megmarja önöket
114    II|                 Mondja csak, Patterson úr, - kérdezte most az ültetvényes
115    II|               azért, - felelte Barrand úr, - mert ha ügyetlen tengerész
116    II|               a tenger, hogy Patterson úr, akit már nem bántott a
117    II|                   bólogatott Patterson úr, - a franciák derék emberek...
118    II|             környék erdeibe. Patterson úr, aki nem győzte úgy a gyaloglást,
119    II|              nincs köztük.~- Patterson úr!... Patterson úr! - kiáltoztak
120    II|             Patterson úr!... Patterson úr! - kiáltoztak a fiúk.~Semmi
121    II|        torokból kiabáltak:~- Patterson úr!... Patterson úr...~Megint
122    II|             Patterson úr!... Patterson úr...~Megint semmi felelet.~
123    II|            agyonverésében.~- Patterson úr!... Patterson úr!... - kiabáltak
124    II|             Patterson úr!... Patterson úr!... - kiabáltak szakadatlanúl,
125    II|              fa alatt feküdt Patterson úr, egész hosszában elnyújtva,
126    II|            öntött a szájába.~Patterson úr, mihelyt arcába locsolták
127    II|                A kígyó?...~- Patterson úr, - mondta Clodion Lajos
128    II|             férget! - mondta Patterson úr büszkén, - s ezt a diadaljelet
129    II|             födélzetén, ahol Patterson úr mindenkinek eldicsekedett
130    II|                előtt, amikor Patterson úr már fáradtan és öndicsőségével
131    II|        körvonalait. Ott volt Patterson úr is, aki, mint rendesen,
132    II|           elébük sietett Falkes Eduárd úr, aki már várta őket és elvezette
133    II|                jelentette ki Patterson úr nagy hangon; - mialatt itt
134    II|               a diadaljelem.~És Falkes úr, akinek Hinsdale Roger titokban
135    II|             levelet írt haza Patterson úr is és szegről-végre elmondta
136    II|           estét a szárazföldön. Falkes úr meghívta néhány jó barátját
137    II|         azonnal megjelent a hajón Well úr a Seymour Kethlen asszony
138    II|        tizenegy órakor lesz.~Patterson úr megköszönte a szíves meghivást,
139    II|      tizenegykor az ifjak és Patterson úr, kifogástalan szalonruhában,
140    II|                egymást, mert Patterson úr és az ifjak az utolsó percig
141    II|           dolgokon törődött, Patterson úr és növendékei vágtatva mentek
142    II|          rendelt szobákba. Azután Well úr bevezette őket a szalonba.~
143    II|            ezzel, elfogadván Patterson úr odanyújtott karját, átvezette
144    II|         Asszonyom, - felelte Patterson úr udvariasan, - a mi időnk
145    II|                  Ó, - mondta Patterson úr titokzatosan, - erre is
146    II|               hagyta helyben Patterson úr; - sohasem láttam nála derekabb,
147    II|              még táncolt is, Patterson úr pedig leült whistezni, s
148    II|                megelőző nap. Patterson úr és növendékei az egész idő
149    II|              Harry Markel, akinek Well úr előre bejelentette ezt a
150    II|            megnézze a hajót.~Patterson úr kis szobácskájában megrettenve
151    II|         asszonyom, - felelte Patterson úr diadalmasan.~S menten elbeszélte
152    II|          egymást lökdösték a Patterson úr háta mögött.~- Most is épp
153    II|     agyonvertem! - hősködött Patterson úr.~- S akkor se volt elevenebb,
154    II|                  szólt közbe Patterson úr, aki éppen akkor érkezett
155    II|                   okoskodott Patterson úr. - Mert a hajó csak hajó
156    II|               hagyta helyben Patterson úr.~- Hát a legénysége? - kérdezte
157    II|            ütést kapott tőle Patterson úr is, még pedig akkorát, hogy
158    II|             néhány perc, mig Patterson úr egészen fölocsúdott kábultságából.~-
159    II|              észre! - nyögte Patterson úr, az oldalait tapogatva. -
160    II|             sebaj! - felelte Patterson úr filozófusi nyugalommal. -
161    II|            kitett magáért és Patterson úr ki is jelentette, hogy soha
162    II|              óra lehetett és Patterson úr már oly álmos volt, hogy
163    II|                jelentette ki Patterson úr: - de én megyek, mert már
164    II|              fegyencek, mint Patterson úr és növendékei a födélzetre
165    II|             kiférnek, de hát Patterson úr? Talán ő is, mert a tengeri
166    II|             voltak, csak még Patterson úr aludt. Őt hagyták legutoljára,
167    II|           menekülésre.~- Hát Patterson úr? - kérdezte Roger Hinsdale.~-
168    II|            esküvőről beszélt Patterson úr? Hiszen már nős!~Clodion
169    II|            befogta kezével a Patterson úr száját.~Erre aztán föl is
170    II|                föl is ébredt Patterson úr s megismervén az ifjú suttogó
171    II|                kalózokat.~De Patterson úr erősen megkapaszkodott a
172    II|              történik is, ha Patterson úr és növendékei megmenekülnek
173    II|               sokáig birják.~Patterson úr, úgy szólván amióta a csónakba
174    II|                 melyben csak Patterson úr maradt, mind utána...~Nesztelenül
175    II|               lefektették és Patterson úr el is aludt: nem tudni,
176    II|                 Hét óra felé Patterson úr is feljött a födélzetre,
177    II|             föld?~- Még nem, Patterson úr.~- És még mindig nyugat
178    II|                is várhattak.~Patterson úr ismét megkapta a tengeri
179    II|        utazásban.~Legelsőnek Patterson úr szállt le a csónakba. A
180    II|          Gyorsan leszaladt a Patterson úr szobájába, összeszedte a
181    II|             mindannyian, még Patterson úr is, aki szótlanúl odaűlt
182    II|          fekete kávét ittak. Patterson úr, aki kezdett beletörődni
183    II|           másik után követte Patterson úr példáját s nemsokára mind
184    II|        Liverpool dockjaiban.~Patterson úr azonnal sürgönyzött az «
185    II|         amelyre elszegődött.~Patterson úr és tanítványai másnap éjjel
186    II|             sűlyesztettek!~A Patterson úr találkozása kedves élete
187    II|               egymást. Aztán Patterson úr odaadta feleségének a hétszáz
188    II|          bennünket, - mondta Patterson úr.~- De hisz el se váltunk!~
189    II|         magyarázatra szorúl.~Patterson úr ugyanis túlságos elővigyázatból,
190    II|        aeternum! - folytatta Patterson úr, gyöngéden megölelvén a