Rész,  fejezet

  1     I|            hurokra kerülünk.~- Csak már Will Corty jönne! - nyugtalankodott
  2    II|              volt.~A tizenegyedik utas, Will Mitz, közepes termetű, de
  3    II|                 kellemetlenül lepte meg Will Mitzet. Soha életében nem
  4    II|              szemmel nézték őt; s midőn Will Mitz a legelső alkalommal
  5    II|               merjen beszédbe elegyedni Will Mitz-cel, s ha meg is szólítja
  6    II|       neveletlenség nagyon bosszantotta Will Mitzet; le akart menni a
  7    II|               kis klubb támadt, melyben Will Mitz vitte a szót. Az ifjak
  8    II|                hajózom, uraim, - mondta Will Mitz; - tehát körülbelül
  9    II|             Valóban többször, - felelte Will Mitz; - még pedig vitorlásokon
 10    II|                az Antillákra, - felelte Will Mitz mosolyogva.~- És melyik
 11    II|                  Éppen annyi, - felelte Will Mitz; - s a golyója, mely
 12    II|                 Természetesen - felelte Will Mitz. - A haditengerészetben
 13    II|          Liverpoolból semmit, - felelte Will Mitz. - Üresen megy Cardiffba,
 14    II|                ha nem tovább, - felelte Will Mitz mosolyogva.~- Egy esztendeig!... -
 15    II|                 nem szokta, - folytatta Will Mitz nevetve.~- Még annak
 16    II|                     Oh, - nyugtatta meg Will Mitz az érdemes mentort: -
 17    II|                a legénysége? - kérdezte Will Mitz.~- Ugy látszik, - mondta
 18    II|                mogorvák, - jegyezte meg Will Mitz.~- Ez igaz, - felelte
 19    II|              furcsa! - csóválta a fejét Will Mitz. - És miért nem?~-
 20    II|               FEJEZET.~Az első éjszaka.~Will Mitz azonban nem érte be
 21    II|                 villás-reggelit, holott Will Mitz nagyon jól tudta, hogy
 22    II|                 Még furcsábbnak találta Will Mitz, hogy se John Carpenter,
 23    II|                Mi volt ennek az oka?...~Will Mitzet eleinte boszantotta
 24    II|               állatokat! - jegyezte meg Will Mitz.~- Veszem észre! -
 25    II|            vadásszák őket, - magyarázta Will Mitz, - éjszakon is, Brit-Kolumbia
 26    II|              Lajos.~- Voltam, - felelte Will Mitz. - Egy egész nyáron
 27    II|               dolgoztak derekasan, mert Will Mitz segítségével és felügyelete
 28    II|             Mikor lejöttek az árbócról, Will Mitz puszta kíváncsiságból
 29    II|        mérföldet futott délkelet felé s Will Mitz azt hitte, hogy a kapitány
 30    II|            Markel nagyon jól észrevette Will Mitz meglepetését, de úgy
 31    II|                is látta volna a dolgot. Will Mitz pedig, tudván, hogy
 32    II|          szólnia, hogy hallgasson, mert Will Mitz még gyanút foghatna,
 33    II|                 ugyanakkor a hiúz-szemű Will Mitz is elkiáltotta magát:~-
 34    II|                   Úgy ránézve, - mondta Will Mitz, - az építéséről azt
 35    II|     elálmosodtak, a jó éjszakát kívánva Will Mitznek, aki még a födélzeten
 36    II|             mentek.~Csönd lett a hajón. Will Mitz nem gyújtott rá, hanem
 37    II|        mindnyájan akasztófára jutnak...~Will Mitz már éppen föl akart
 38    II|             Corty! - szólt az egyik: és Will Mitz megismerte a hangjáról,
 39    II|                 hajó orrába, lefeküdni.~Will Mitz pedig, aki végig hallgatta
 40    II|                          VIII. FEJEZET.~Will Mitz.~Valamivel éjfél után,
 41    II|               és Wickborn Axel eveztek, Will Mitz pedig kormányzott,
 42    II|                 a szerencsés menekülés.~Will Mitz, miután véletlenűl
 43    II|                Ezt világosan megértette Will Mitz. És, mivel újságolvasó
 44    II|               lehettek.~Mindezt értette Will Mitz, csak azt nem értette,
 45    II|                nem tudta és nem értette Will Mitz; de most nem volt idő
 46    II|                közelben hajó. És, ámbár Will Mitz tudott a kalózok szörnyű
 47    II|                 végeznek mindnyájukkal.~Will Mitz nem habozott. Mindenekelőtt
 48    II|          Megállapodván ebben a tervben, Will Mitz legelőször is arról
 49    II|               és meghiusítja a szökést.~Will Mitz tehát halkan odalopózott
 50    II|              hangosan hortyogott.~Ekkor Will Mitz a nagy ebédlő kettős
 51    II|                tehát lehetséges volt és Will Mitz hozzáfogott az ifjak
 52    II|               és Clodion Lajos aludtak. Will Mitz gyöngéden megrázta
 53    II|                 barátját, - mondta neki Will Mitz, - én addig fölébresztem
 54    II|        felköltötte Renault Tonyt, addig Will Mitz sorra járta a többi
 55    II|           Markelhez, hogy megfojtsa. De Will Mitz visszatartotta:~- Harry
 56    II|               kétszer annyi embere van.~Will Mitznek igaza volt, ez volt
 57    II|                le a csónakba, - felelte Will Mitz, - aztán majd leeresztjük
 58    II|                fogadták az ifjak s most Will Mitz hozzáfogott a szökés
 59    II|              csónakba a kötélen, melyet Will Mitz vasmarokkal tartott.~
 60    II|            voltak a csónakban, csak még Will Mitz és Clodion Lajos nem.
 61    II|              Mitz és Clodion Lajos nem. Will Mitz éppen be akart nyitni
 62    II|           várjunk, míg elmegy, - mondta Will Mitz.~- Lámpás van a kezében.~-
 63    II|                halkan az ajtót, - súgta Will Mitz, - akkor nem láthat
 64    II|             mindennek vége!~Szerencsére Will Mitz a lámpa ingadozásáról
 65    II|               visszaődöngött a helyére, Will Mitz és Clodion Lajos benyitottak
 66    II|                 volt s nyugodtan mondta Will Mitznek:~- Nos, barátom,
 67    II|                ereszkedés nehezen ment. Will Mitz tolta kifelé Patterson
 68    II|   megkapaszkodott a kötélben s míg fönt Will Mitz fogta az egyik kezét,
 69    II|             Most Clodion Lajos és utána Will Mitz kúsztak le a csónakba,
 70    II|             Aztán elvágták a kötelet és Will Mitz ellökte a csónakot
 71    II|                 és Harry Markeltől, ezt Will Mitznek köszönhetik, akit
 72    II|                 pedig a hajó tömege. És Will Mitz is csak annyit tudott,
 73    II|              történhetett, - helyeselte Will Mitz: - a kapzsiság ösztönözte
 74    II|               volt az amerikai hajónak.~Will Mitz, mivel se delejtűje
 75    II|               Mindezt jól megfontolván, Will Mitz iparkodott lehetőleg
 76    II|                ne csüggedjenek, s ebben Will Mitz is segített nekik.~-
 77    II|    evező-csapással mellette termünk.~De Will Mitz, noha egyre bátorította
 78    II|                 s akkor mindennek vége.~Will Mitz tehát feszülten fülelt
 79    II|               el a menekülők. Az Alert, Will Mitz számítása szerint,
 80    II|         mozdulni is képtelen volt.~Csak Will Mitz volt ébren és virrasztott.
 81    II|               De nemcsak ez aggasztotta Will Mitzet. Hanem az is, hogy
 82    II|                  éppen a kormányánál és Will Mitz azonnal megragadta
 83    II|                     Ez a vakmerő terv a Will Mitz agyában született meg.
 84    II|        födélzetközbe, ahol aludt.~Aztán Will Mitz, az ifjak segítségével,
 85    II|             könnyű volt fölkapaszkodni.~Will Mitz kapaszkodott föl elsőnek...
 86    II|             felelt a kapitánynak. Ekkor Will Mitz, aki egyre leste, látta,
 87    II|                az ajtót, mentve vannak!~Will Mitz, mint a vadmacska,
 88    II|                födélközi lejárathoz, és Will Mitz egyetlen lökéssel rátolta
 89    II|             egyedül volt a tengeren: de Will Mitz és társai urak voltak
 90    II|                FEJEZET.~Urak a hajón!~A Will Mitz vakmerősége tehát rabbá
 91    II|          mindenesetre nagy kérdés volt. Will Mitznek mindenek előtt számolnia
 92    II|                De, ha megteszik is ezt, Will Mitz és az ifjak résen lesznek,
 93    II|      kimerüléstől-e, vagy a rémülettől.~Will Mitz a födélzeten maradt
 94    II|             azonban nem sokáig gyötörte Will Mitzet, mert a kalózok megtalálták
 95    II|               is.~Hét óra tájban, midőn Will Mitz éppen a vitorlákat
 96    II|                   Ide hozzám! Segítség!~Will Mitz és a többiek is mind
 97    II|                veszedelmes kísérletnek.~Will Mitz, Hinsdale Roger és
 98    II|           hátulsó részében volt s aztán Will Mitz visszament a födélközi
 99    II|               Harry Markel, - folytatta Will Mitz, - tehozzád beszélek!~
100    II|               fakadtak felelet helyett.~Will Mitz azonban mit se törődött
101    II|            hajók s akkor bizonyos, hogy Will Mitz segítséget kér. Így
102    II|          elfoglalását.~De jól tudta ezt Will Mitz is; mert, amint az
103    II|                 Mindenesetre, - felelte Will Mitz. - A szigettenger,
104    II|              csak az kell, - fejezte be Will Mitz, - hogy kedvező szelünk
105    II|               legyen nagyon heves, mert Will Mitz különben nem boldogúlhatott
106    II|                 oceán szörnyű arcát?~De Will Mitz egyelőre nem gondolt
107    II|               Ez nagy szerencse volt és Will Mitz elhatározta, hogy azonnal
108    II|      meg-megállt, ami aggasztani kezdte Will Mitzet. Továbbá nyugaton
109    II|               Nem mondhatnám, - felelte Will Mitz, a fejét csóválva. -
110    II|              Már most mindegy, - mondta Will Mitz vállat vonva, - mivel
111    II|                első kikötőbe.~Eközben a Will Mitz jóslata valóban beteljesedett.
112    II|               megfognia a kormányt, míg Will Mitz a többiekkel szerencsésen
113    II|         kitörjenek?~Este hat óra tájban Will Mitz elkezdte a lavirozást.
114    II|             álljanak előbbi állásukkal.~Will Mitz nagy óvatossággal fogott
115    II|                 bátran! - bíztatta őket Will Mitz.~A fiúk nyögtek és
116    II|                   Bravó! - kiáltott föl Will Mitz. - Úgy dolgoztak, mint
117    II|            gyorsan megebédeltek s aztán Will Mitz kiszabta az éjjeli
118    II|                 kitörni szándékoznának.~Will Mitz egész éjjel fönt virrasztott;
119    II|                gondolatokkal tépelődött Will Mitz, midőn Clodion Lajos
120    II|               ment hozzá.~- Jó reggelt, Will! - mondta vidáman. - Nos,
121    II|              ugyan hátráltat, - felelte Will Mitz, - de azért nem kell
122    II|          azonban nagyon is ráfért volna Will Mitzre egy kis pihenés,
123    II|           feljött a födélzetre, odament Will Mitzhez, kezet fogott vele
124    II|                 gondolatokkal vívódott, Will Mitz halálra fáradtan ledőlt
125    II|          kormány felé:~- Hajó!... Hajó!~Will Mitz azonnal fölugrott és
126    II|                francia-e vagy angol. De Will Mitz már kiszámította, hogy
127    II|       érintkezhetnek vele.~Tony Renault Will Mitz parancsára fölhúzta
128    II|             hiábavaló volt. Különben is Will Mitz, aki közvetlenűl az
129    II|           végkép letűnt a szemhatárról.~Will Mitz szomorúan fölsóhajtott,
130    II|              éjszaka nagyon aggasztotta Will Mitzet. A szél ahelyett,
131    II|               talán még azok se laknak?~Will Mitz megmagyarázta az ifjaknak,
132    II|                 a kötelekben! - intette Will Mitz az ifjakat.~A hajó
133    II|              távolodott az Antilláktól.~Will Mitz el is határozta, hogy
134    II|             válthassa föl társait. Csak Will Mitz nem feküdt le. Egész
135    II| Hajnalhasadáskor, mihelyt világosodott, Will Mitz aggódva nézegette a
136    II|              fenyegeti a hajót s ha már Will Mitz nem tud megbirkózni
137    II|              ugyan hiába remélték, mert Will Mitz elszántan dacolt a
138    II|               bátorsággal teljesítették Will Mitz parancsait.~De ez az
139    II|           mindent, amit útjukban érnek.~Will Mitz, aki jól tudta ezt,
140    II|                 lementek a hajószobába, Will Mitz pedig hozzákötözte
141    II|               alá merűlt. A tatja, ahol Will Mitz a kormányt fogta, majdnem
142    II|            vajjon lehetetlen volt-e ez?~Will Mitz úgyszólván étlen-szomjan,
143    II|                ezt a rettenetes harcot?~Will Mitz egyedűl volt a kormánynál
144    II|               az ifjak a födélzetre. De Will Mitz, túlkiabálván a vihar
145    II|           vitorlák híjával?~Ez gyötörte Will Mitzet, mialatt az «Alert»
146    II|               szorongva, kérdően néztek Will Mitzre.~- Igen, igen! -
147    II|                    Igen, igen! - mondta Will Mitz, - már nemsokára vége
148    II|                körűlbelűl mindegy volt.~Will Mitz elhatározta, hogy pótólni
149    II|               árán is ki akarnak törni?~Will Mitz gyorsan leszaladt az
150    II|             rumos és pálinkás hordók!~- Will! Will! - kiabáltak az ifjak
151    II|                pálinkás hordók!~- Will! Will! - kiabáltak az ifjak és
152    II|     elpusztúlnak az égő hajóval együtt.~Will Mitz rátekintett a tengerre,
153    II|             háborgó hullámokon.~Mialatt Will Mitz a legnagyobb sietséggel
154    II|              egyetlen csónakot, amelybe Will Mitz hevenyében berakatott
155    II|              eresztettek le a csónakba. Will Mitz nem felejtette el az
156    II|              induljon a csónak, amelybe Will Mitz még takarókat, meleg
157    II|             Semmit se felejtettek el és Will Mitz már éppen be akart
158    II|                van, a pénz! - ismételte Will Mitz, - azt ajándékba kaptuk
159    II|            állandóan egy irányban fújt, Will Mitz azonnal fölhúzatta
160    II|             elmerűlhetett.~Mindamellett Will Mitz ponyvát feszíttetett
161    II|              szél még elég erős volt és Will Mitz kímélni akarta az ifjak
162    II|      juthatnának előbbre.~- Mit gondol, Will, - kérdezte Hinsdale Roger, -
163    II|            hatvan mértföldet, - felelte Will Mitz.~- Eszerint hát hét-nyolc
164    II|                 Körülbelűl, - bólintott Will Mitz, - kivéve, ha időközben
165    II|                semmiesetre se kíméljen, Will, - szólt most Clodion Lajos. -
166    II|                 Tudom, tudom, - felelte Will Mitz - s nem is félek, hogy
167    II|                ez fölösleges, - felelte Will Mitz, - magam is el tudok
168    II|                 aludt a csónakban, csak Will Mitz virrasztott a kormányon.
169    II|            Mivel a szél állandó maradt, Will Mitz nem keltette föl az
170    II|               Hinsdale Roger odafordult Will Mitzhez:~- Most már le kell
171    II|            ideje hát, hogy pihenjen is.~Will Mitz szétnézett a szemhatáron.
172    II|               hajónak a végtelen vízen.~Will Mitz sokáig nézte messzelátóval
173    II|                 gondolat megdöbbentette Will Mitzet. Mert ha így történt,
174    II|                 farkasétvágyuk volt. És Will Mitz, amint némán hallgatta
175    II|                  az ifjak lefeküdtek és Will Mitz ismét egyedűl virrasztott
176    II|  takarékoskodniok kellett az ivóvízzel. Will Mitz tehát kiszámította,
177    II|                ennyiről meglássa őket s Will Mitz csakhamar csüggedten
178    II|                sorsuk keresztje alatt s Will Mitz úgyszólván egyedűl
179    II|                 lehet még a szárazföld, Will Mitz habozva felelt:~- Nem
180    II|               jajdúlt föl Niels Harboe.~Will Mitz nem tudott felelni.
181    II|                  irgalmazz! - sóhajtott Will Mitz. - Könyörűlj rajtunk,
182    II|                 ötödik a haját tépte és Will Mitz nem tudott rajtuk segíteni,
183    II|                 vetette volna magát, ha Will Mitz nincsen ott és vissza
184    II|              szürkűlni kezdett keleten, Will Mitz szomorúan sóhajtott
185    II|              fordíttatta a gőzöst, mert Will Mitz s az a két-három ifjú,
186    II|          nevében könnyezve köszönte meg Will Mitznek a roppant bátorságot
187    II|             derék ifjakat, de legkivált Will Mitzet, akinek elszántsága
188    II|           összeget raktak össze a derék Will Mitz számára, aki most már