Rész,  fejezet

  1    II|             tizenegyedik utas, Will Mitz, közepes termetű, de széles
  2    II|             nézték őt; s midőn Will Mitz a legelső alkalommal be
  3    II|          klubb támadt, melyben Will Mitz vitte a szót. Az ifjak mindenek
  4    II|       hajózom, uraim, - mondta Will Mitz; - tehát körülbelül a gyerekkorom
  5    II|            többször, - felelte Will Mitz; - még pedig vitorlásokon
  6    II|          Antillákra, - felelte Will Mitz mosolyogva.~- És melyik
  7    II|         Éppen annyi, - felelte Will Mitz; - s a golyója, mely kúpban
  8    II|        Természetesen - felelte Will Mitz. - A haditengerészetben
  9    II| Liverpoolból semmit, - felelte Will Mitz. - Üresen megy Cardiffba,
 10    II|          nem tovább, - felelte Will Mitz mosolyogva.~- Egy esztendeig!... -
 11    II|            szokta, - folytatta Will Mitz nevetve.~- Még annak se
 12    II|            Oh, - nyugtatta meg Will Mitz az érdemes mentort: - ebben
 13    II|         legénysége? - kérdezte Will Mitz.~- Ugy látszik, - mondta
 14    II|       mogorvák, - jegyezte meg Will Mitz.~- Ez igaz, - felelte Magnus
 15    II|               csóválta a fejét Will Mitz. - És miért nem?~- Bizonyosan
 16    II|      FEJEZET.~Az első éjszaka.~Will Mitz azonban nem érte be ezzel
 17    II|        villás-reggelit, holott Will Mitz nagyon jól tudta, hogy a
 18    II|            furcsábbnak találta Will Mitz, hogy se John Carpenter,
 19    II|      állatokat! - jegyezte meg Will Mitz.~- Veszem észre! - nyögte
 20    II|             őket, - magyarázta Will Mitz, - éjszakon is, Brit-Kolumbia
 21    II|              Voltam, - felelte Will Mitz. - Egy egész nyáron vadásztam
 22    II|      dolgoztak derekasan, mert Will Mitz segítségével és felügyelete
 23    II|          lejöttek az árbócról, Will Mitz puszta kíváncsiságból betekintett
 24    II|         futott délkelet felé s Will Mitz azt hitte, hogy a kapitány
 25    II|          nagyon jól észrevette Will Mitz meglepetését, de úgy tett,
 26    II|          látta volna a dolgot. Will Mitz pedig, tudván, hogy semmi
 27    II|         mondta:~- Úgy látszik, hogy Mitz barátunknak nem tetszik
 28    II|          hogy hallgasson, mert Will Mitz még gyanút foghatna, hogy
 29    II|        ugyanakkor a hiúz-szemű Will Mitz is elkiáltotta magát:~-
 30    II|          Úgy ránézve, - mondta Will Mitz, - az építéséről azt hiszem,
 31    II|            Csönd lett a hajón. Will Mitz nem gyújtott rá, hanem elgondolkozott;
 32    II|          akasztófára jutnak...~Will Mitz már éppen föl akart menni
 33    II|             szólt az egyik: és Will Mitz megismerte a hangjáról,
 34    II|             orrába, lefeküdni.~Will Mitz pedig, aki végig hallgatta
 35    II|                 VIII. FEJEZET.~Will Mitz.~Valamivel éjfél után, a
 36    II|         Wickborn Axel eveztek, Will Mitz pedig kormányzott, de jóformán
 37    II|          szerencsés menekülés.~Will Mitz, miután véletlenűl megleste
 38    II|           világosan megértette Will Mitz. És, mivel újságolvasó ember
 39    II|      lehettek.~Mindezt értette Will Mitz, csak azt nem értette, hogy
 40    II|           tudta és nem értette Will Mitz; de most nem volt idő arra,
 41    II|       közelben hajó. És, ámbár Will Mitz tudott a kalózok szörnyű
 42    II|        végeznek mindnyájukkal.~Will Mitz nem habozott. Mindenekelőtt
 43    II| Megállapodván ebben a tervben, Will Mitz legelőször is arról győződött
 44    II|         meghiusítja a szökést.~Will Mitz tehát halkan odalopózott
 45    II|     hangosan hortyogott.~Ekkor Will Mitz a nagy ebédlő kettős ablakához
 46    II|             lehetséges volt és Will Mitz hozzáfogott az ifjak fölkeltéséhez.~
 47    II|         Clodion Lajos aludtak. Will Mitz gyöngéden megrázta Clodion
 48    II|        barátját, - mondta neki Will Mitz, - én addig fölébresztem
 49    II|           Renault Tonyt, addig Will Mitz sorra járta a többi kabinokat
 50    II|             hogy megfojtsa. De Will Mitz visszatartotta:~- Harry
 51    II|            csónakba, - felelte Will Mitz, - aztán majd leeresztjük
 52    II|       fogadták az ifjak s most Will Mitz hozzáfogott a szökés kiviteléhez.~
 53    II|     csónakba a kötélen, melyet Will Mitz vasmarokkal tartott.~Már
 54    II|            csónakban, csak még Will Mitz és Clodion Lajos nem. Will
 55    II|             Clodion Lajos nem. Will Mitz éppen be akart nyitni Patterson
 56    II|           míg elmegy, - mondta Will Mitz.~- Lámpás van a kezében.~-
 57    II|       halkan az ajtót, - súgta Will Mitz, - akkor nem láthat le ide.~
 58    II|    mindennek vége!~Szerencsére Will Mitz a lámpa ingadozásáról észrevette,
 59    II|      visszaődöngött a helyére, Will Mitz és Clodion Lajos benyitottak
 60    II|       ereszkedés nehezen ment. Will Mitz tolta kifelé Patterson urat
 61    II|            kötélben s míg fönt Will Mitz fogta az egyik kezét, addig
 62    II|         Clodion Lajos és utána Will Mitz kúsztak le a csónakba, de
 63    II|          elvágták a kötelet és Will Mitz ellökte a csónakot a hajótól.~
 64    II|        pedig a hajó tömege. És Will Mitz is csak annyit tudott, hogy
 65    II|     történhetett, - helyeselte Will Mitz: - a kapzsiság ösztönözte
 66    II|           az amerikai hajónak.~Will Mitz, mivel se delejtűje nem
 67    II|      Mindezt jól megfontolván, Will Mitz iparkodott lehetőleg távol
 68    II|          csüggedjenek, s ebben Will Mitz is segített nekik.~- Csak
 69    II|           mellette termünk.~De Will Mitz, noha egyre bátorította
 70    II|          akkor mindennek vége.~Will Mitz tehát feszülten fülelt a
 71    II|           menekülők. Az Alert, Will Mitz számítása szerint, körülbelül
 72    II|            képtelen volt.~Csak Will Mitz volt ébren és virrasztott.
 73    II|         éppen a kormányánál és Will Mitz azonnal megragadta azt a
 74    II|            Ez a vakmerő terv a Will Mitz agyában született meg. És
 75    II|              ahol aludt.~Aztán Will Mitz, az ifjak segítségével,
 76    II|           volt fölkapaszkodni.~Will Mitz kapaszkodott föl elsőnek...
 77    II|             kapitánynak. Ekkor Will Mitz, aki egyre leste, látta,
 78    II|          ajtót, mentve vannak!~Will Mitz, mint a vadmacska, nesztelenül
 79    II|       födélközi lejárathoz, és Will Mitz egyetlen lökéssel rátolta
 80    II|            volt a tengeren: de Will Mitz és társai urak voltak rajta
 81    II|       FEJEZET.~Urak a hajón!~A Will Mitz vakmerősége tehát rabbá
 82    II|           ha megteszik is ezt, Will Mitz és az ifjak résen lesznek,
 83    II|             vagy a rémülettől.~Will Mitz a födélzeten maradt és az
 84    II|          Hét óra tájban, midőn Will Mitz éppen a vitorlákat akarta
 85    II|          Ide hozzám! Segítség!~Will Mitz és a többiek is mind oda
 86    II|       veszedelmes kísérletnek.~Will Mitz, Hinsdale Roger és Vickborne
 87    II|          részében volt s aztán Will Mitz visszament a födélközi csapó-ajtóhoz.~-
 88    II|            Markel, - folytatta Will Mitz, - tehozzád beszélek!~A
 89    II|      fakadtak felelet helyett.~Will Mitz azonban mit se törődött
 90    II|           akkor bizonyos, hogy Will Mitz segítséget kér. Így is,
 91    II| elfoglalását.~De jól tudta ezt Will Mitz is; mert, amint az ifjak
 92    II|        Mindenesetre, - felelte Will Mitz. - A szigettenger, Antiguától
 93    II|             kell, - fejezte be Will Mitz, - hogy kedvező szelünk
 94    II|             nagyon heves, mert Will Mitz különben nem boldogúlhatott
 95    II|        oceán szörnyű arcát?~De Will Mitz egyelőre nem gondolt erre.
 96    II|         nagy szerencse volt és Will Mitz elhatározta, hogy azonnal
 97    II|          mondhatnám, - felelte Will Mitz, a fejét csóválva. - Mintha
 98    II|         most mindegy, - mondta Will Mitz vállat vonva, - mivel úgy
 99    II|            kikötőbe.~Eközben a Will Mitz jóslata valóban beteljesedett.
100    II|      megfognia a kormányt, míg Will Mitz a többiekkel szerencsésen
101    II|            Este hat óra tájban Will Mitz elkezdte a lavirozást. Az «
102    II|             előbbi állásukkal.~Will Mitz nagy óvatossággal fogott
103    II|        bátran! - bíztatta őket Will Mitz.~A fiúk nyögtek és izzadtak,
104    II|          Bravó! - kiáltott föl Will Mitz. - Úgy dolgoztak, mint a
105    II|           megebédeltek s aztán Will Mitz kiszabta az éjjeli őrséget
106    II|        kitörni szándékoznának.~Will Mitz egész éjjel fönt virrasztott;
107    II|       gondolatokkal tépelődött Will Mitz, midőn Clodion Lajos hat
108    II|           hátráltat, - felelte Will Mitz, - de azért nem kell búsulni.
109    II|        gondolatokkal vívódott, Will Mitz halálra fáradtan ledőlt
110    II|         felé:~- Hajó!... Hajó!~Will Mitz azonnal fölugrott és a hajó
111    II|       francia-e vagy angol. De Will Mitz már kiszámította, hogy ha
112    II|             vele.~Tony Renault Will Mitz parancsára fölhúzta a középső
113    II|    hiábavaló volt. Különben is Will Mitz, aki közvetlenűl az ajtó
114    II|         letűnt a szemhatárról.~Will Mitz szomorúan fölsóhajtott,
115    II|            még azok se laknak?~Will Mitz megmagyarázta az ifjaknak,
116    II|          kötelekben! - intette Will Mitz az ifjakat.~A hajó erősen
117    II|     távolodott az Antilláktól.~Will Mitz el is határozta, hogy egész
118    II|    válthassa föl társait. Csak Will Mitz nem feküdt le. Egész éjjel
119    II|          mihelyt világosodott, Will Mitz aggódva nézegette a szemhatárt,
120    II|     fenyegeti a hajót s ha már Will Mitz nem tud megbirkózni az elemek
121    II|           hiába remélték, mert Will Mitz elszántan dacolt a viharral,
122    II|      bátorsággal teljesítették Will Mitz parancsait.~De ez az állapot
123    II|           amit útjukban érnek.~Will Mitz, aki jól tudta ezt, leküldte
124    II|        lementek a hajószobába, Will Mitz pedig hozzákötözte magát
125    II|          merűlt. A tatja, ahol Will Mitz a kormányt fogta, majdnem
126    II|          lehetetlen volt-e ez?~Will Mitz úgyszólván étlen-szomjan,
127    II|             rettenetes harcot?~Will Mitz egyedűl volt a kormánynál
128    II|         ifjak a födélzetre. De Will Mitz, túlkiabálván a vihar szörnyű
129    II|           Igen, igen! - mondta Will Mitz, - már nemsokára vége lesz.~
130    II|       körűlbelűl mindegy volt.~Will Mitz elhatározta, hogy pótólni
131    II|           is ki akarnak törni?~Will Mitz gyorsan leszaladt az ifjakkal
132    II|            égő hajóval együtt.~Will Mitz rátekintett a tengerre,
133    II|            hullámokon.~Mialatt Will Mitz a legnagyobb sietséggel
134    II|     egyetlen csónakot, amelybe Will Mitz hevenyében berakatott mindent,
135    II|     eresztettek le a csónakba. Will Mitz nem felejtette el az Antillák
136    II|     induljon a csónak, amelybe Will Mitz még takarókat, meleg ruhákat,
137    II|           se felejtettek el és Will Mitz már éppen be akart szállni,
138    II|            a pénz! - ismételte Will Mitz, - azt ajándékba kaptuk
139    II|             egy irányban fújt, Will Mitz azonnal fölhúzatta a vitorlákat,
140    II|    elmerűlhetett.~Mindamellett Will Mitz ponyvát feszíttetett ki
141    II|          még elég erős volt és Will Mitz kímélni akarta az ifjak
142    II|          mértföldet, - felelte Will Mitz.~- Eszerint hát hét-nyolc
143    II|        Körülbelűl, - bólintott Will Mitz, - kivéve, ha időközben
144    II|        Tudom, tudom, - felelte Will Mitz - s nem is félek, hogy ellankadnak.
145    II|          fölösleges, - felelte Will Mitz, - magam is el tudok bánni
146    II|        aludt a csónakban, csak Will Mitz virrasztott a kormányon.
147    II|           szél állandó maradt, Will Mitz nem keltette föl az ifjakat
148    II|              hogy pihenjen is.~Will Mitz szétnézett a szemhatáron.
149    II|      hajónak a végtelen vízen.~Will Mitz sokáig nézte messzelátóval
150    II|        farkasétvágyuk volt. És Will Mitz, amint némán hallgatta a
151    II|            ifjak lefeküdtek és Will Mitz ismét egyedűl virrasztott
152    II|          kellett az ivóvízzel. Will Mitz tehát kiszámította, hogy
153    II|       ennyiről meglássa őket s Will Mitz csakhamar csüggedten látta
154    II|       sorsuk keresztje alatt s Will Mitz úgyszólván egyedűl maradt
155    II|        lehet még a szárazföld, Will Mitz habozva felelt:~- Nem tudom.
156    II|      jajdúlt föl Niels Harboe.~Will Mitz nem tudott felelni. Szerette
157    II|         irgalmazz! - sóhajtott Will Mitz. - Könyörűlj rajtunk, mindenható
158    II|        ötödik a haját tépte és Will Mitz nem tudott rajtuk segíteni,
159    II|        vetette volna magát, ha Will Mitz nincsen ott és vissza nem
160    II|     szürkűlni kezdett keleten, Will Mitz szomorúan sóhajtott föl:~-
161    II|     fordíttatta a gőzöst, mert Will Mitz s az a két-három ifjú, aki
162    II|           raktak össze a derék Will Mitz számára, aki most már Liverpoolban