Rész,  fejezet

  1     I|                nevek mindegyike után s most már csak az utolsó volt
  2     I|         mindenkit meg tudott hódítani. Most is kis híja, hogy társai
  3     I|              volt nyugodt; tudta, hogy most már nem sürgönyt, hanem
  4     I|        Santa-Lucia szigetén született, most azonban dúsgazdag családjával
  5     I|         visszaköltözött Svédországba s most Göteborgban lakott.~A kilenc
  6     I|              Antillákon ringott s noha most már csak háromnak voltak
  7     I|             egyeztek bele az utazásba. Most még, a tömérdek előkészület
  8     I|                mehetek velük. De éppen most, az év végén, nem hagyhatom
  9     I|               bólogatott a kapitány, - most csak félnyolc, még alig
 10     I|              sűrűen járt a nép s éppen most, hogy a rendőrök ezt a városnegyedet
 11     I|               mutatta Corty az utat; - most balra fordulunk, a világító-torony
 12     I|            matrózt és elvezették őket.~Most mi lesz? A vitorlamester
 13     I|                 Csak annyit mondott:~- Most a kapitányon a sor!~Paxton
 14     I|                  szólt Harry Markel. - Most mindjárt kezdődik a dagály
 15     I|          Markelnek ismét volt hajója s most már nem kellett rettegnie
 16     I| meghányta-vetette magában a teendőket. Most még csak tizenegy óra volt;
 17     I|              apály ideje közeledett.~- Most hányjátok bele a holtakat
 18     I|            kikötő.~A banditák állapota most már válságosabb lett. Ha
 19     I|      csikorgatta elkeseredett dühében. Most már nagyon megbánta, hogy
 20     I|             egész legénységével. Akkor most már biztosságban lehetnének
 21     I|              keríthetnek valami hajót.~Most azonban már késő volt: a
 22     I|                Paxton kapitányt. Pedig most már még akkor se igen szökhettek
 23     I|              jelentette:~- Úgy rémlik, most indúl a partról egy nagy
 24     I|             gyanús csónakot. Csakugyan most indúlt el a parttól s tizen-tizenegyen
 25     I|        valószínű volt, mert az «Alert» most fordúlt meg legelőször Queenstown
 26     I|       feledkezzenek meg arról, hogy ők most az «Alert» matrózai s ehhez
 27     I|              visszaeveztek a kikötőbe.~Most a mindig udvarias és ceremóniás
 28     I|           Erről szó se lehet, - mondta most az egyik matróz a fejét
 29     I|               a száraz földre, - szólt most közbe Clodion Lajos, - hogy
 30     I|             útról ábrándoztak, amelyet most kezdtek meg. Kirándulások,
 31     I|      csikorgatták tehetetlen dühükben. Most már kezükben volt a hajó,
 32     I|      átkutatták a kikötőt és a várost, most már a partokon nyomozták
 33     I|             olvastam ilyesmit, - szólt most Harry Markel, - de ennek
 34     I|            kesergett John Carpenter. - Most ugyan elkerültük a veszedelmet,
 35     I|             hogy az idő megváltozik?~- Most már van, - felelte Harry
 36     I|         leszállta előtt indúlnak, mert most már, a két napi vizen lakás
 37     I|             szél csapott az arcukba: - most már valóban indulhattak!~
 38     I|           járt-kelt a kormány körül: - most csak meg van elégedve? Azt
 39     I|          szelük...~Itt volt a Rubicon. Most még volt idejük megfontolni
 40     I|             ismerhet az Antillákon.~...Most még van idő - mondogatták...
 41     I|            együtt?... S hátha az Essex most azért jött eléjük, hogy
 42     I|                s akkor mindennek vége.~Most a cirkálóhajó egyik csónakját
 43     I|           felelte Harry Markel: - csak most, pár napja, értünk erős
 44     I|                Carpenter, hogy mi lesz most?!... De habozni vagy tétovázni
 45     I|               a mi látogatásunknak, de most, hogy látjuk, hogy minden
 46     I|        Harmadnap reggel pedig - mondta most a hadnagy - egy hullát találtak
 47     I|                Essex hadnagya elmondta most, hogy Barbados hatóságait
 48     I|       kihalászni a boldogtalant.~- Ah, most már értem, miért van csak
 49     I|            áldozat szívét is átszúrta.~Most már mind oda voltak a banditák;
 50     I|           mennek a Csöndes-óceánba.~De most már késő volt ezen keseregni.
 51     I|              késő volt ezen keseregni. Most már Harry Markelnek azon
 52     I|      hivatalosan rehabilitálta őket, s most már Harry Markel egész nyugodtan
 53     I|          egymást!~- Harboe úr, - szólt most Patterson úr, - a legnagyobb
 54     I|        meghallotta az esetet.~- Én még most is azt mondom, hogy legjobb
 55     I|      napköltekor húzzák föl a lobogót, most pedig már jó három órája
 56     I|               s az a francia hadigőzös most vette birtokba a szigetet.~
 57    II|               Antigua.~A sziget, ahová most indúlt az Alert, 1632-ben
 58    II|               maradnak is itt, - szólt most közbe Perkins asszony, -
 59    II|           sincs róla, Henry bátyám, ön most is épp olyan, mint öt év
 60    II|           mondta Barrand úr vidáman. - Most tehát csak készüljenek mindnyájan,
 61    II|               Patterson úr, - kérdezte most az ültetvényes a mentortól, -
 62    II|                az úrfit pajtásaival.~- Most is éppen oda megyek, - mondta
 63    II|               még csak hadnagy volt... Most úgy negyven éves lehet.~-
 64    II|                úgy áll előttem, mintha most is látnám, - köpcös, vörös
 65    II|                hajón szolgált vele. Ha most meglátja Harry Markelt,
 66    II|            Bizony meg is kérdezném, de most nincs a hajón.~- Nincs a
 67    II|               mind ezzel nem törődött; most már ment előre az útján
 68    II|           Megint semmi felelet.~A fiúk most már aggódni kezdtek s az
 69    II|     szakadatlanúl, de eredmény nélkül.~Most már mindnyájan fölötte aggódtak
 70    II|             fiúk.~- Én látom... Ó, még most is itt van! - kiáltott föl
 71    II|           feleségét megkérte, hogy már most jelentse meg az Antilian
 72    II|           bólintott és azt kérdezte:~- Most mit csinál ezzel a matrózzal?~-
 73    II|          juttatta őket!...~- Nekem még most is gyöngyözik homlokomon
 74    II|      törülgetve.~- Harry, - tanácsolta most John Carpenter: - még ma
 75    II|          homlokon csókolta a fiúkat.~- Most pedig, - szólt aztán tréfásan: -
 76    II|            Patterson úr háta mögött.~- Most is épp oly elevennek látszik,
 77    II|                se volt elevenebb, mint most! - súgta Tony Renault a
 78    II|                   Igen derék fiú, csak most múlt huszonöt éves és kitűnően
 79    II|       hajnalban vitorlát is bontott... Most már semmi se állta útját
 80    II| Csöndes-tengeren.~Igaz, hogy az utasok most már - a tegnap jött tengerésszel
 81    II|             fogását mesterien értette. Most huszonöt esztendős volt,
 82    II|              Edinburg kikötőjébe.~- És most melyik hajóra megy?~- Az
 83    II|               Az Elisa Wardenre, amely most jött meg Liverpoolba, Ujkaledóniából,
 84    II|           egész utazás alatt rendesen, most is külön étkezett; mikor
 85    II|         kísérik a hajókat, a horgászás most se volt eredménytelen, s
 86    II|                köszvény ellen, - szólt most Tony Renault.~- Akkor sebaj! -
 87    II|              ugyis gyötört a köszvény: most legalább kigyógyúltam.~Legjobban
 88    II|             azt hitte, hogy a kapitány most már éjszakkeletnek fordúl,
 89    II|             fognak vigyázni ránk, mint most mikor megszöktünk!~- De
 90    II|            nyugodott bele a szakács. - Most pedig igyuk meg a Szent-János-áldást,
 91    II|           megdermedve állt a sötétben. Most már mindent tudott!... Tudta,
 92    II|              nem értette Will Mitz; de most nem volt idő arra, hogy
 93    II|          leeresztett, mikor halásztak, most is a tengeren libegett;
 94    II|             meg is fogadták az ifjak s most Will Mitz hozzáfogott a
 95    II|            volt rá idő. A matróz éppen most ért a középső árbochoz.
 96    II|           tették le a csónak fenekére.~Most Clodion Lajos és utána Will
 97    II|               oly szélcsönd volt, mint most.~- Csak azt nem értem, -
 98    II|            Csak azt nem értem, - szólt most Hubert Perkins, - hogy miért
 99    II|               elhagyták a hajót, amely most már talán a hátuk mögött
100    II|              óra mulva mentve lesznek; most pedig már két órája is elmúlt,
101    II|           ébren és virrasztott. Evezni most már úgy se kellett, mert
102    II|               álmából a legénységet...~Most volt itt a cselekvés pillanata!...
103    II|            légmentesen el is zárták...~Most már ők voltak az urak a
104    II|         ifjakat le akarták mészárolni. Most még csak az volt a kérdés,
105    II|               visszaverjék a támadást.~Most egyelőre fölhúzták a csónakból
106    II|           hajó-üregtől elválasztotta s most a födélzeti terhelő-ajtón
107    II|             megkérdezték, hogy mit fog most tenni, a leghatározottabban
108    II|               csöndes és szótalan volt most. Ő, aki eddig szerette és
109    II|        szerette és dicsérte a tengert, most félni kezdett tőle.~Félkilenc
110    II|             szemközt, nyugatról!~- Már most mindegy, - mondta Will Mitz
111    II|               a vitorlákat. Az «Alert» most éjszakkeletnek fordúlt s
112    II|              tudták, hogy a kísérletük most még csütörtököt mondana,
113    II|            maguk az ifjak se gondoltak most, bár néha-néha összerezzentek,
114    II|             dűlök le egy-két órára; de most még nem érzem, hogy rászorúlnék
115    II|           behúzták a felső vitorlákat.~Most már csak a főárbóc födélzet-vitorlája,
116    II|             vihar borzalmait! Az orkán most már teljes erővel kitört
117    II|           csónakot is magával ragadta.~Most már csak egy csónak maradt:
118    II|          középső vitorlája.~Az «Alert» most már csaknem teljesen a vihar
119    II|          kormánynak engedelmeskedjék s most már a szél és hullámok ragadták
120    II|       megfordúlt, hogy délről fújt. Ha most meg lett volna a vitorlájuk,
121    II|              Az utolsó megpróbáltatás.~Most már nem arról volt szó,
122    II|               mértföldnyire van tőlük. Most menekűlniök kellett a hajóról,
123    II|                kíméljen, Will, - szólt most Clodion Lajos. - Ha csökken
124    II|            szerencsésen megmenekülünk. Most csak feküdjenek le szépen
125    II|             odafordult Will Mitzhez:~- Most már le kell feküdnie. Egész
126    II|         vitorlái petyhűdten lógtak le. Most az evezőkhöz kellett nyúlni.
127    II|            tette a terhét Dominikában, most üresen ment vissza Liverpoolba.
128    II|           derék Will Mitz számára, aki most már Liverpoolban maradt
129    II|                fölkelt és így szólt:~- Most már nincs más hátra, mint
130    II|              válópört. Ezért ismételte most mosolyogva:~- Nem, kedves