Rész,  fejezet

  1     I|           utazási ösztöndíjakat, de azt nem írta meg, hogy mely
  2     I|    Barbadosba s egyúttal megkérdezi azt is, hogy hová indúljanak
  3     I|             egyebet se tettek, csak azt találgatták, hogy merre
  4     I|         meddig tarthat az utazás.~- Azt hiszem, - mondta Hinsdale
  5     I|             részint tréfából, egyre azt hajtogatták, hogy az egész
  6     I|            térképeket bújta s egyre azt találgatta, hogy az Antillák
  7     I|      bólintott az igazgató - s csak azt sajnálom, hogy én is el
  8     I|          ismételte az igazgató, - s azt hiszem, hogy ön nemcsak
  9     I|             meglepte a dolog.~- Még azt is meg kell mondanom, -
 10     I|   ünnepélyesen.~- Ah, ez már megéri azt a kis fáradtságot! - kiáltott
 11     I|         azért amit föltett magában, azt elvégezte. Mindenekelőtt
 12     I|         dolgot is mívelt; hogy mit, azt a legnagyobb titokban tartotta
 13     I|           kibérelt. És Harry Markel azt a pokoli tervet eszelte
 14     I|        azonban lenyomta a székére s azt kérdezte Cortytól:~- No
 15     I|          hajóra - felelte Corty - s azt mondjuk mindenkinek, hogy
 16     I|            kérdezte Harry Markel.~- Azt szeretném tudni, - hangzott
 17     I|             hogy mit tegyenek, - én azt tanácslom, hogy ne eresszük
 18     I|            van: végezzük el először azt.~Ez a «más dolog» az volt,
 19     I|          hogy el kellett tüntetniök azt a csónakot, amit tegnap
 20     I|          Horatio úr túlboldog volt. Azt hitte, hogy miután a Szent-György-csatornában
 21     I|              mert Mr. Patterson még azt se engedte meg nekik, hogy
 22     I|           Patterson úr is támogatta azt.~- Nem lehet, uraim, - mondta
 23     I|          ezeket az ostoba fickókat? Azt hiszem, jó lenne, ha már
 24     I|             Horatio volt elégedett. Azt remélte, hogy a meddig ez
 25     I|            Tony Renault tréfásan, - azt nézik, hogy elindúlt-e már
 26     I|          felelte Harry Markel, - de azt már nem tudom, hogy mi dolguk
 27     I|         hogy mi dolguk van ottan.~- Azt hiszem, hogy a mi hajónkat
 28     I|             Leuwen Albert.~- No már azt alig hiszem, - felelte John
 29     I|            jártunk a városban.~- De azt csak hallották, hogy a «
 30     I|           Clodion Lajos.~- Magam is azt hiszem, - felelte Harry
 31     I|         Ösztöndíjas» históriát, még azt is, hogy mrs. Seymour Kethlen
 32     I|          két napi vizen lakás után, azt hitte, hogy nincs mit félnie
 33     I|            a hajóhidra, ahol leűlt. Azt hitte, hogy a friss levegő
 34     I|         most csak meg van elégedve? Azt hiszem, elegendő szelünk
 35     I|  nyugtalanul.~- Szerencsére az; sőt azt hiszem, még erősödik is.~
 36     I|        részvéttel oda ment hozzá és azt kérdezte:~- Van-e bátorsága,
 37     I|            a pillanatban, midőn már azt hitték, hogy a gyilkos fegyver
 38     I|         zivatar támadt. A józan ész azt tanácsolta volna Harry Markelnek,
 39     I|        senki se tételezné föl róluk azt a hallatlan vakmerőséget,
 40     I|       tudott rá. Hogy időt nyerjen, azt kérdezte:~- Minek köszönhetem
 41     I|       Markel azonban megkockáztatta azt a megjegyzést, hogy - mivel
 42     I|          meg a kitűzött időre.~Majd azt kérdezte:~- Ön hát elvesztette
 43     I|          Queenstownból jött sürgöny azt is jelentette, hogy a hulla
 44     I|            hát gyilkos kéz ölte meg azt a szerencsétlent?~A mire
 45     I|        odafordúlt Harry Markelhez s azt kérdezte:~- Nemde, Paxton
 46     I|         felelte Harry Markel. - Sőt azt hiszem, hogy már déltájban
 47     I|           fölfedezte Kuba szigetét, azt hitte, hogy Ázsia legkeletibb
 48     I|          szívvel megköszönjem önnek azt a gondoskodást, melylyel
 49     I|        Lajos, jó franciákhoz illően azt követelték, hogy nézzék
 50     I|         mondott róla. A többek közt azt is, hogy Paxton kapitány
 51     I|            esetet.~- Én még most is azt mondom, hogy legjobb lenne,
 52     I|            először, hat óra tájban, azt a háromszáz méter magas
 53     I|             ágyut sütnek el.~- Csak azt csodálom, hogy még nem húzták
 54     I|           kikötőben megpillantották azt a francia hadihajót, amelylyel
 55    II|      elhallgatta, sőt nem átallotta azt mondani, hogy a tengeri
 56    II|         megdrágúlt, viszont elérték azt, hogy a négerek, mivel már
 57    II|          kereste.~Nem igen lehetett azt mondani neki, hogy a kapitány
 58    II|           kérdezte bizalmaskodva.~- Azt, cimbora, - felelte a gyanútlan
 59    II|            Markel nyugodtan; - csak azt nem tudod, hogy John Forster
 60    II|    Martinique szigetére érhessen.~- Azt még nem bánnám, hogy Dominicába
 61    II|             Tömérdek ott a kígyó, s azt mondják, hogy mind az angolok
 62    II|          szálas fiú, mikor megkapta azt a szép ajándékot, amit egykori
 63    II|       Howard.~- Tudom, tudom... sőt azt is tudom, hogy ön John Howard...~-
 64    II|         Paxton kapitány?... Ó, hisz azt jól ismerem!... Sokat hajóztam
 65    II|             tünődött John Howard. - Azt beszélte nekem, hogy ön
 66    II|          aki éppen mellette állt.~- Azt, hogy így szállunk az ég
 67    II|        színlelt bambasággal, - mert azt, akiről én beszélek, fölakasztották.~
 68    II|      Ugyanígy hozta Párisba Jussieu azt a hatalmas cédrust, mely
 69    II|               mondta halkan, - hogy azt a kígyót voltaképpen ki
 70    II|            rá, hogy a hajó megfussa azt a nyolcvan és néhány mérföldet,
 71    II|      mialatt itt leszünk, kitömetem azt, amelyet agyonvertem...
 72    II|              hogy Morden hová lett, azt Ranyah Cogh se tudta. A
 73    II|          szintén feljött a hajóra s azt kérdezte:~- Hol van Paxton
 74    II|         helybenhagyóan bólintott és azt kérdezte:~- Most mit csinál
 75    II|            FEJEZET.~Barbados.~Ámbár azt az esztendőt, amelyben a
 76    II| jelentésében különösen hangsúlyozta azt, hogy a sziget fölötte alkalmas
 77    II|          Antilian School növendékei azt hitték, valami nagyobb angol
 78    II|        szigorúan meghagyta Cortynak azt is, hogy semmiféle idegennek
 79    II|     kipótolják, amit a hosszú úton, azt hiszem, többször nélkülöztek;
 80    II|         Kethlen így nyilatkozott:~- Azt hiszem, kedves barátaim,
 81    II|     födélzetre, mrs Seymour Kethlen azt kérdezte Harry Markeltől:~-
 82    II|           ezt a szivességét is, meg azt is, hogy jól vigyázott az
 83    II|              A mit sem sejtő utasok azt hitték, hogy a hajó Európába
 84    II|            meg félév, egy év múlva: azt fogják hinni, hogy a vihar
 85    II|          pedig nincs gerendája. Ami azt jelenti, hogy nem birja
 86    II|            hogy előbb nem tudtam.~- Azt mondják, hogy ezek a villamos
 87    II|           délkelet felé s Will Mitz azt hitte, hogy a kapitány most
 88    II|          Will Mitz, - az építéséről azt hiszem, hogy amerikai.~Háromnegyed
 89    II|            Ranyah Cogh megvetően. - Azt hiszi, hogy a legénység
 90    II|     Csöndes-tengerre; s végül tudta azt is, hogy a tervezett gyilkosságot
 91    II|             azok, akik benne ültek, azt hitték, hogy arra mennek,
 92    II|             értette Will Mitz, csak azt nem értette, hogy miért
 93    II|             evezniök! S föltéve még azt a legrosszabb esetet is,
 94    II|       eleség nélkűl.~Hubert Perkins azt tanácsolta, hogy legalább
 95    II|             Patterson urat. Már-már azt hitték, hogy történt valami
 96    II|           Lajos? Mi az? Mi történt?~Azt ugyan nem igen értette meg
 97    II|              hanem Harry Markel, de azt már megértette, hogy mindnyájuk
 98    II|       menekülnek a hajóról. S mikor azt is meghallotta, hogy a fiúk
 99    II|           egyelőre legalább elérték azt, hogy távolodtak a kalózoktól.
100    II|             ez a vakmerő Markel még azt merte mondani az Essex tisztjeinek,
101    II|           méltatlankodva. - Sőt még azt is mondta, hogy ha seb volt
102    II|             volt, mint most.~- Csak azt nem értem, - szólt most
103    II|           helyes irányban mennek... Azt hihette hát, hogy valamiképpen
104    II|         lesz akkor a csónakból, még azt a legjobb esetet is föltéve,
105    II|             Mitz azonnal megragadta azt a kötelet, amely lecsüngött
106    II|           aludnia kellett, mert még azt se vette észre, hogy a föl-föltámadó
107    II|         félájult volt és úgyszólván azt se tudta, mi történik vele.
108    II|     csakhamar szél váltja föl. Csak azt nem tudta, még, hogy melyik
109    II|      változtatott, bizonyára tudták azt is, hogy ismét közelednek
110    II|          milyen időnk lesz?~- Ha én azt tudnám!~- Nem változik a
111    II|       Mitzhez, kezet fogott vele és azt kérdezte:~- Nos, még nem
112    II|         transzatlanti hajó volt, de azt még nem lehetett látni,
113    II|          tatvitorlára és először is azt göngyölik be.~- De jól megfogózzanak
114    II|         ennek a viharnak. Bizonyára azt remélték, hogy ha az orkán
115    II|       szélroham elszakítsa, letépje azt a három kis vitorlát, amely
116    II|            a vihar eláll? S föltéve azt a legjobb esetet, hogy az
117    II|          sem, amelyről pedig mindig azt hirdette, hogy életének
118    II|              ismételte Will Mitz, - azt ajándékba kaptuk és el kell
119    II|             a víz színéig hajlott s azt lehetett hinni, hogy a tenger
120    II|           eltartania, nem számítván azt, amit esetleg a halászat
121    II|         félek, hogy ellankadnak. De azt hiszem, hogy nem lesz rá
122    II|            rá, fölkeltem önöket; de azt hiszem, csöndes és nyugodt
123    II|    segítségre szüksége, mindig csak azt felelte:~- Nincs semmi baj,
124    II|        habozva felelt:~- Nem tudom. Azt hiszem, százötven mértföldre.~-
125    II|        széltében-hosszában megírták azt a rémséges drámát, mely