Rész,  fejezet

  1     I|         országot járhatnók be, - felelte Leuwen Albert, aki, mint
  2     I|       Újság az van, asszonyom, - felelte Patterson úr, hirtelen megfordúlva, -
  3     I|           erről szó sem lehet, - felelte Patterson úr s levévén a
  4     I|       hétszáz font sterlinget, - felelte az érdemes gazda ünnepélyesen.~-
  5     I|       időnk.~- Sebaj, Horatio, - felelte Mrs. Patterson, - én mindent
  6     I|        Ezt majd még meglátjuk! - felelte Mr. Patterson elgondolkodva.~
  7     I|          kapitány.~- Meg, meg, - felelte a szakács, - csak aztán
  8     I|       már bizonyára talált is, - felelte a kapitány. - S ha egyszer
  9     I|  meglátom Cortyt!~- Nem bánom, - felelte Harry Markel némi habozás
 10     I|        hogy már ott is vannak, - felelte Corty.~Öt perc múlva ők
 11     I|    kérdezte a kapitány.~- Nem, - felelte az egyik matróz a csónakból. -
 12     I|      Markel.~- Amarra, lefelé! - felelte Corty s délnyugatra mutatott.~-
 13     I|    összesen csak tízen vannak, - felelte Corty vállat vonva, - ha
 14     I|         eresztjük föl a hajóra - felelte Corty - s azt mondjuk mindenkinek,
 15     I|         leszállt a nikkel ára, - felelte Harry Markel.~- És mennyivel?~-
 16     I|   kapitány?~- Én vagyok, uram, - felelte Harry Markel.~Patterson
 17     I|        egy sapka szelünk lesz, - felelte Harry Markel mogorván, -
 18     I|    Antillákon?~- Még nem volt, - felelte a kapitány. - Az Alert eddig
 19     I|          nyitott szemmel igen, - felelte Harry Markel. - Még pedig
 20     I|    miattuk!~- Nem lehet, John, - felelte Harry Markel a fejét csóválva. -
 21     I|        itt kell vesztegelnünk, - felelte a bandita, és sarkon fordúlva,
 22     I|       hogy fölébresztjük őket! - felelte gyanús nyomatékkal a kalóz.~
 23     I|             kérdezte.~- Látom, - felelte Harry Markel, - de azt már
 24     I|        No már azt alig hiszem, - felelte John Carpenter hirtelen, -
 25     I|    Hubert Perkins.~- Az lehet, - felelte John Carpenter, - de mi
 26     I|           Magam is azt hiszem, - felelte Harry Markel szárazon.~Ebből
 27     I|       Akkor köszönteni fogjuk! - felelte Tony Renault lelkesedve.~
 28     I|   megváltozik?~- Most már van, - felelte Harry Markel, - sőt biztosíthatom
 29     I|          nem lehet megcáfolni, - felelte Patterson úr komolyan.~-
 30     I|    mindig él?~- Fájdalom, nem! - felelte Patterson úr. - Egy napon
 31     I|     velük?~- Se ma, se holnap! - felelte Harry Markel kurtán. - Mindegyik
 32     I|            Nem is panaszkodom, - felelte kurtán Harry Markel.~- És
 33     I|      megmondja, kedves barátom - felelte Patterson úr, megkapaszkodva
 34     I|          de nehéz ám megtenni! - felelte Patterson úr, meglehetősen
 35     I|     Pedig a hegyek itt vannak, - felelte a matróz. - Látni amint
 36     I|        és ellenvetésére csak ezt felelte:~- Bízzatok bennem! Nincs
 37     I|       idősebbik.~- Itt vagyok, - felelte Harry Markel előlépve.~-
 38     I|             Ott állnak a hídon - felelte Harry Markel, s rámutatott
 39     I|            Nem panaszkodhatunk - felelte Harry Markel: - csak most,
 40     I|       idősebbik.~- Csak kilenc - felelte Harry Markel.~- Pedig mi
 41     I|          napi késedelmen kívűl - felelte a hadnagy - még egyéb okunk
 42     I|   félnyolc tájban szedtük föl, - felelte Harry Markel. - De még jóformán
 43     I|     kapitány?~- Úgy van, uram, - felelte Harry Markel vakmerően. -
 44     I|           Harry Markel nyugodtan felelte, hogy nem akarta e gyászos
 45     I|         hirek szerint még nem, - felelte a hadnagy. - Mindamellett
 46     I|     sodrából, mi?~- De nem ám! - felelte Corty elégedetten, - pedig
 47     I|           Minden esetre, uram, - felelte Harry Markel. - Sőt azt
 48     I|      önöket.~- Köszönjük uram, - felelte Harry Markel, - s egyúttal
 49     I|           Fájdalom, Krisztián, - felelte Niels, - nem szabták hosszabbra
 50     I|         aztán el ne rontsátok! - felelte Harry Markel. - Legelőször
 51    II|            Ó, csak négy napig, - felelte Patterson úr. - Ki van szabva
 52    II| bizalmaskodva.~- Azt, cimbora, - felelte a gyanútlan matróz, - ha
 53    II|    Megkövetem a kapitány urat, - felelte a matróz tisztességtudóan, -
 54    II|  szegődött...~- Ezt jól tudod, - felelte Harry Markel nyugodtan; -
 55    II|         meg lehetünk elégedve, - felelte Barrand Henry úr mosolyogva.~
 56    II|         Nem lehet, Barrand úr, - felelte Patterson úr a fejét csóválva. -
 57    II|   Patterson úr: ez történelem! - felelte Barrand úr. - S ha megmarja
 58    II|      Akár angol, akár francia, - felelte Clodion Lajos, - rajta leszünk,
 59    II|         De miért?~- Hát azért, - felelte Barrand úr, - mert ha ügyetlen
 60    II|         a mi hajónk, az Alert, - felelte John Howard.~- Tudom, tudom...
 61    II|         köpcös ember?~- Nem a! - felelte John Howard, - inkább szálas
 62    II|         akkor mindjárt megyek, - felelte a volt matróz, - úgy sincs
 63    II|       hogy megváltozik az idő, - felelte Harry Markel szárazon, -
 64    II|          Tudom, hogy itt járt, - felelte Harry Markel, - de éppen
 65    II| Bizonyosan nem jól emlékezett, - felelte Harry Markel hidegen.~ ~
 66    II|            Mindjárt gondoltam, - felelte Corty színlelt bambasággal, -
 67    II|  kapitány?~- Itt vagyok, uram, - felelte Harry Markel előlépve.~-
 68    II|         Meg fogom őt büntetni, - felelte Harry Markel.~- De némi
 69    II|        nem mondhatom meg uram, - felelte Harry Markel. - Ez a Morden
 70    II|       nagy zajt csapott, uram, - felelte Harry Markel, - s a kalózok,
 71    II|       egy hétre a hajófenékbe, - felelte Harry Markel: - hadd aludja
 72    II|         Morden igazat beszélt, - felelte Harry Markel. - Azonnal
 73    II|          nálam...~- Asszonyom, - felelte Patterson úr udvariasan, -
 74    II|  Köszönöm, hogy ezt megmondta, - felelte mrs Seymour Kethlen; - minden
 75    II|        ezek a suhancok kapnak! - felelte a haramia, az ifjakra mutatva. -
 76    II|          öltem meg, asszonyom, - felelte Patterson úr diadalmasan.~
 77    II|       meghajolt hát, és csak ezt felelte:~- Csak jöjjön a hajóra,
 78    II|          födélzeten.~- Ej mit! - felelte John Carpenter vállat vonva. -
 79    II| parancsolja.~- Majd meglátjuk, - felelte Harry Markel kurtán.~Ez
 80    II|   Renault.~- Valóban többször, - felelte Will Mitz; - még pedig vitorlásokon
 81    II|        út, mint az Antillákra, - felelte Will Mitz mosolyogva.~-
 82    II|        Renault.~- Éppen annyi, - felelte Will Mitz; - s a golyója,
 83    II|       Renault.~- Természetesen - felelte Will Mitz. - A haditengerészetben
 84    II|           Liverpoolból semmit, - felelte Will Mitz. - Üresen megy
 85    II|     esztendeig, ha nem tovább, - felelte Will Mitz mosolyogva.~-
 86    II|          Will Mitz.~- Ez igaz, - felelte Magnus Anders, - beszélgetni
 87    II|       nem?~- Bizonyosan azért, - felelte Clodion Lajos, - hogy le
 88    II|        Renault.~- Akkor sebaj! - felelte Patterson úr filozófusi
 89    II|       Clodion Lajos.~- Voltam, - felelte Will Mitz. - Egy egész nyáron
 90    II|             Meglehet, hogy az, - felelte Corty, - de bizonyos, hogy
 91    II|        megnézzék, mi történik? - felelte Corty. - Mindnyájunkat megkötöznének
 92    II|      szálljanak le a csónakba, - felelte Will Mitz, - aztán majd
 93    II|           Mert nem volt szele, - felelte Clodion Lajos. - Hisz emlékezhetel,
 94    II|       egy magyarázatját tudom, - felelte Clodion Lajos. - Szentül
 95    II|    Antillákat?~- Mindenesetre, - felelte Will Mitz. - A szigettenger,
 96    II|    Hinsdale.~- Nem mondhatnám, - felelte Will Mitz, a fejét csóválva. -
 97    II|          hajósok!~- Nem csoda! - felelte Clodion Lajos nevetve, -
 98    II|   Hátráltatni ugyan hátráltat, - felelte Will Mitz, - de azért nem
 99    II|  Legföljebb hatvan mértföldet, - felelte Will Mitz.~- Eszerint hát
100    II|       evezünk.~- Tudom, tudom, - felelte Will Mitz - s nem is félek,
101    II|            Nem, ez fölösleges, - felelte Will Mitz, - magam is el
102    II|        szüksége, mindig csak azt felelte:~- Nincs semmi baj, csak