XL. §. A világ bölcs kormányzója az örvendetes dolgokat gyakran szokta szomorúakkal vegyíteni. Az örvendetesek között nem kevés jutott nekem is részemül, amelyek úgy támadtak, hogy alkalmasok volnának a lelket lesújtani és a futót eltéríteni céljától. Visszariadtam állomáshelyem megváltoztatásától, ami közbe akart jönni. Midőn ugyanis Técsi Sámuel, a jeles férfiú, a marosvásárhelyi kollégiumban a teológia tanára e halandó világból elszólíttatott, nemcsak a kollégium polgárai, hanem Erdélyben az egyházi dolgok intézői is utódjául engem kértek fel kevesek kivételével, akik pártfogoltjaikra voltak tekintettel. Megkérdeztetvén az én pártfogónőmtől, Széki Teleki József r. sz. b. g. özvegye, méltóságos Bethlen Katalin grófnőtől, hogy a dolgok ezen változásában mit gondolok, mi a szándékom és elhatározásom, ésszerű okokkal kifejtettem, hogy attól a foglalatosságtól és iskolavezetéstől idegenkedem, és mentségem a haza és az egyház között érvényesült.