II. §. Atyám nemesi családból származott, és megvan az úgynevezett címeres nemeslevél, amelyet én, mivel már tűz és víz is veszélyeztette, nehogy valamikor teljesen elpusztuljon, a Gyulafehérvári Tisztelendő Káptalannál tettem le, és az okmányról a következő törvényes másolat kiadását kértem:

Mi Károlyfehérvári Káptalan Erdélyben. Emlékezetébe ajánljuk a jelen levelünk rendjén mindenkinek, akit illet, hogy mi Mária Teréziának, ... legkegyelmesebb úrnőnknek ... levelét, mely Tiszteletes és Jeles Bod Péter, jelenleg a magyarigeni helvét vallású egyház papja részére Ő Szent Felsége bírósági pecsétje alatt adatott ki, ... a köteles hűséggel és illő tisztelettel vettük e szavakban: Mária Terézia stb. kedvelt híveinknek, a Károlyfehérvári Székesegyház Tisztelendő Káptalanjának császári-királyi kegyünket. Előadatik Felségünknek Tiszteletes Bod Péter, a magyarigeni református egyház pásztora személyében, hogy ő még a dédősapja, Felsőcsernátoni Bod Pál lófő által nyert címeres nemeslevelet, amelyet Rákóczy György, Erdély fejedelme Kolozsvár városában az Úrnak 1640-ik évében adományozott, és amely a következő évben, az Úrnak 1641-ik évében, január hó 3-ik napján a három székely szék, Sepsi, Kézdi és Orbai gyűlésén kihirdettetett és minden ellenmondás nélkül Nemes Tamás, a nevezett három székely szék akkori kapitánya által kiadatatott, és nékünk a maga eredetijében bemutattatott, a Ti káptalanotok sekrestyéjében vagy levéltartó helyén kívánná eredetijében elhelyezni és bejegyeztetni és annak szövegét káptalani pecsétetek alatt átírásban kiadatni. Ezért e levelünk rendjén szigorúan megparancsoljuk, hogy e levelünk vétele után a kérelmezőnek említett címeres nemeslevelét a sekrestyétekben vagy levéltartó helyeteken helyezzétek el, tegyétek le, és annak másolatát káptalani átírásotokban kiadni mindenképpen tartsátok kötelességeteknek. Vigyázzatok azonban, hogy valami csalás és tévedés ne történhessék. Másként ne cselekedjetek. Kelt Szeben szab. királyi szász városunkban. Az Úrnak 1750. évében, május hó első napján.

Mi tehát Ő Szent Felsége kegyes megbízásának és parancsának mindenben (ahogy mindig kötelességünk) a legalázatosabban engedelmeskedni óhajtván és a köteles foganatosításnak eleget tévén, az említett törvényesen készült és kibocsátott címeres nemeslevelet káptalanunk sekrestyéjében elhelyeztük, és annak másolatát jelen levelünkben belefoglaljuk. Ennek szövege a következő:

Mi Rákóczy György stb. Emlékezetébe ajánljuk a jelen levelünk rendjén mindenkinek, akit illet, hogy ... Felsőcsernátoni Bod Pált, aki ennek a mi Erdély országunknak és törvényes fejedelmeinek, a mi elődeinknek és nekünk is minden alkalommal a hadjáratokban, a tehetsége szerint, a többi székely lovasok között szolgálván, hűséges szolgálatokat végzett és a jövőben is kétségtelenül végezni fog, ... mint máskülönben is székely lófőt, aki azonban még nincs kitüntetve nemesi címerrel, ... ismét és újból Erdély országunk igazi és kétségtelen nemesei sorába iktatjuk stb. Igazi nemessége jeléül e címert adományozzuk: Háromszögű pajzsot, veres színben, amelynek mezejében egy páncélba öltöztetett emberi kar egy hüvelyéből kivont tőrt látszik felfelé irányítva tartani. A pajzs fölé zárt katonai sisak van helyezve, amelyet drágakövekkel és gyöngyökkel tetszetősen felékesített királyi fejék borít be, amelyből ismét az előbbihez hasonló emberi kar látszik kivont tőrt ragadva kiemelkedni. A sisak tetejéről innen is, onnan is leomló különböző színű foszlányok igen szépen körülfogják és díszítik a pajzs mindkét oldalát...

Kelt Kolozsvár városunkban, december hó 10-ik napján az Úrnak 1640-ik évében. Rákóczy György sk. Szalárdi János vicetitkár sk.

A káptalani átírás kelte: Az Úrnak 1750-ik évében. A pünkösd utáni tizedik vasárnap előtti ötödik köznapon. Pálnak, aki e címeres nemeslevél által nemesíttetett, az atyja András volt, fiai pedig György és István voltak; ez utóbbi maga után hagyta Ferencet és Miklóst s a leányát, Annát. Ferenc egész házanépével, feleségével és gyermekeivel elragadtatott az 1719-ik évi pestis által, és éppúgy Anna is, aki egyetlen éspedig törvénytelen sarjat hagyott hátra, Sámuelt. Miklósnak több fia volt, akik közül Mihály, Miklós és Elek életben vannak, a többiek gyermektelenül haltak el.

György, Pálnak legidősebb fia, feleségével, Szaniszló Annával két fiút nemzett, Tamást és Dánielt. Ő maga elkísérte Rákóczi György fejedelmet az 1657-ik évi szerencsétlen lengyel hadjáratba, és a háború áldozata lett, gyermekeit kiskorúságban hagyván árvaságra, akik azután, minthogy gyámjuk gondtalansága folytán majdnem minden segélyforrásuktól megfosztattak, szerencsétlen helyzetben nevelkedtek fel. Dániel egy férfi örököst sem hagyott hátra, hanem négy leányt, Zsófiát, Katalint, Ilonát és Borbálát, akik idővel férjhez mentek.

Tamás, Györgynek idősebbik fia, feleségével, Alsócsernátoni Tsipő Zsuzsannával, három fiú- és ugyanannyi leánygyermeket nemzett, Zsuzsannát, Mártont, Györgyöt, Andrást, Ilonát és Klárát. Zsuzsanna és András gyermekek nélkül haltak meg. György több gyermeket hagyott hátra, akik közül most életben van Bálint és Anna, Ilona, aki Tsiki Lászlóhoz, Klára, aki Nyujtódi Tsüdör Mihályhoz ment férjhez, és több gyermeket hagytak hátra.

Atyám nem volt tudományosan képezve, hanem minden tanulság híjával lévén, gyakran panaszolta szerencsétlen sorsát és neveltetését. Ezért annál nagyobb szenvedelemmel szánt engem arra, hogy jártasságot nyerjek a finomabb tudományokban. Az 1718-ik év vége felé rábízott tehát az iskolamesterre, hogy bevezessen a tudomány elemeibe, de a dolgok hamarosan bekövetkezett változása és a beállott különféle szerencsétlenségek minden törekvést majdnem a csírájában fojtottak el.