VII.
§. A legnagyobb hévvel viseltettem a tudományok iránt, de hiányzott a tanulásra
való alkalom. Végre, amiért olyannyira vágyakoztam, az 1724-ik évben, ősz
táján, a nagyenyedi kollégiumba mentem. Ott Ördög Gábor diák oldala mellett a
tanulásra alkalmat szerezvén, nekifeküdtem a tanulmányoknak, de az ő
fösvénysége miatt gyakran kellett az éhséggel küszködnöm. Ezt a nyomorúságot
mégsem éreztem oly nagynak, mint amekkora volt, minthogy a tanulmányok
édessége, amelyek iránt a legnagyobb szeretettel viseltettem, valahogyan
könnyűvé tette a bajokat.
Az irántam annyira
kegyes Istennek gondviselése folytán kegyébe jutván Bán Sárának, Horvát István
enyedi polgár özvegyének, aki valahogyan tehetős volt, az ő kegyére
támaszkodva az 1726. és 1727. években folytattam a klasszikus tanulmányokat.
Közben a klasszikus tanulmányok ideje letelvén, mivel Felsőbányára
meghívást kaptam, az 1729. év április 15. napján aláírtam az ottani iskola
törvényeit. A gyermekek tanításával megbízottan 3 évet töltöttem el ott, magam
pedig közben elolvasván a könyveket, amelyekre szert tehettem, valamelyes
tudományos kincset gyűjtöttem. Végül ruhát és egy kevés pénzt szerezvén,
amiből egy ideig fenntarthatom magam Enyeden, újból Enyedre jöttem, és itt
az 1732. év május 8. napján aláírtam a kollégium törvényeit.
|