XII.
§. Végre az (1740.) évben megkaptam a kollégium tanáraitól és gondnokaitól a
következő ajánlólevelet: "Légyen kegyelem és békesség mindazoknak,
valakik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust és az ő Felsége országát. Amen.
Akiknek elméjükben a
bölcselkedésre való vágyódás mélyebben vert gyökeret és fészket, igyekeznek
serénységgel a tudománynak nagyobb mértékére és a Sz. Dávid szerint
nyereségéről, erőről erőre menni, míg jutnak az Isten
házába való tiszteletnek és sz. szolgálatnak munkájának elérésére s
gyakorolására.
Ilyen indulattal lévén e
levelünket praesentáló kedves tanítványunk, kinek Bod Péter a neve,
collégiumunknak feles esztendők alatt rendes és hasznos bibliothecariusa. Nem
lehetett nem ajánlanunk őt az Isten dicsőségét szerető és
terjeszteni kívánó szenteknek ilyen okokon.
Ugyanis mind a
természetnek, mind a kegyelemnek ajándékival Istentől megajándékoztatván
oly serényen és nagy előmenetelekkel tanúságit collégiumunkban folytatta,
hogy mind előttünk, mind mások előtt kedvességet és dicséretet nyert
magának, és méltónak ítéltetett, hogy szép tudományára s kiváltképpen ritka
szelíd, alázatos, kegyes és feddhetetlen erkölcsére nézve a külső
országokon lévő academiákra tudományának öregbítése végett kiküldettetnék
és ottlévő nevezetes alumniával is felsegíttetnék. Annak okáért mindezen
érdemlett dicséreteire való tekintetbe bátorkodtunk őtet egész bizalommal
kibocsátani ez hazában a Méltóságos Pátrónusok és Pátrónák kegyességeknek
vételére.
Találjon kedvet azért
mindenek előtt a szabad akarat szerint való jótéteménynek, Isten dicsőségére
elszánt alamizsnának kisáfárlásában és háladatossággal való szedésében,
bizonyosan elhívén minden, aki szívét és kezit bé nem zárja, vele közöltetett
jótétemény felől az Apostolnak ama szavát: Aki bőven vet,
bőven is arat, 2. Kor. 9.6. Mely ígéretet a jó cselekedeteknek
gyümölcséről és megjutalmaztatásáról, hogy Isten ő Felsége töltsön be
a kegyes adakozó szentekben, mind a jelenvaló, mind a következendő életben
tökéletes szívvel kívánjuk.
Költ N. Enyeden,
MDCCXL-ik esztendőben
Boldog Assz. havának
26. napján.
A N. Enyedi Collégiumnak Professora
Vásárhelyi Tőke István mp.
Borosnyai N. Sigmond Th. Dr. mp.
Ajtai A. Mihály mp.
Approbálja e szándékot
és ajánlja a kegyes kezeknek segítségének Szigeti Gyula István Erdélyi Reformata
Eklezsiák Superintendense, m. k."
A jelen ajánlólevelet
helyben hagyja és megerősíti a bentírt kollégium gondnoksága.
Miután összegyűjtöttem a szokás szerint valamelyes alamizsnát, és mindent
elkészítettem az útra, az 1740. év május 23. napján elindultam végre
Enyedről. Főként méltóságos Bethlen Katalin grófnő pártfogása
által nyertem segítséget, aki 50 magyar forintot adományozott, és nemes
Tűri Mihály uram által, ki ugyancsak 50 magyar forintot adott, és
azonkívül a felesége is 50 magyar forintot.
|