XV. §.
Frankfurtot elhagyva, Mainzba, innen a Rajnán át Koblenzbe, Bonnba, Kölnbe
mentünk. Itt szintén a legtehetősebb kereskedőnek, De Beche
Walthernek, akihez De Verhagen ajánlott be bennünket, tapasztaltuk az
emberségességét. Ő gondoskodott arról, hogy hajóval vitessünk Nimwegenbe.
Ott a jezsuiták könyvtárában egy óriási földgömböt néztünk meg, melynek párját
sohasem láttam; egy bizonyos herceg számára készült, a könyvtárba pedig
ajándékképpen került. Mainztól velünk jött egy bizonyos Spitzbub, egy titkos
tolvaj, aki Hausz Jánosnak mondta magát és a mannheimi herceg titkárának; alig
bírtunk túljárni a ravaszságán. Ez aztán, mikor észrevette, hogy nem bízunk
benne, mint hívatlan és kelletlenül fogadott vendégben, néhány könyv és a
fűthető szoba kulcsának ellopása után távozott. Mi Nimwegenbe
igyekeztünk tehát, de a Rajnán vihar támadván, alig kerültük ki az elmerülést.
Nimwegenből kocsin mentünk Utrechtbe, ahol akkor a következő magyarok
voltak: Szigeti Gyula István, Rétyi István, Losonczi István stb.
Egy napi késedelem után
Amsterdamba érkeztünk, ahol akkor ott tartózkodott még Cajanus, az óriási
termetű svéd, akinek akkora volt a teste tömege és magassága, hogy ujjaim
legvégével sem értem el a vállait, ő pedig kezével ütögette a
mestergerendát, melyet én felnyújtott botommal nem tudtam elérni. Magas
termetének megfelelő volt a kövérsége, de nagyon bódult volt. Egyebek
között láttunk óriási magas struccmadarat és oroszlánokat.
Amsterdamból Harderwijk
felé tértünk kitűnő barátommal, Jancsó Mihállyal. Itt a teológia
tanára Cremer Bernát Sebestyén volt, a történelemé pedig Struchmejer János,
mindketten a magyaroknak igen nagy jótevői. Az ő üdvözlésük után
végre augusztus 6-án beléptünk Leidenbe. Itt akkor a következő magyarok
voltak: Császár Péter, Bardócz Pál, Sófalvi József, Deáki Sámuel.
|