XVII. §. Ezek azok, akiknek a tanításával élve igyekeztem valamelyes tudományos kincset gyűjteni. Ők, midőn az akadémiából távoztam, habár érdemetlenül, mégis ajánlásukkal díszítve akartak elbocsátani. Ezt emlékükre itt is fel akarom jegyezni.

Így tehát a nagyon elfoglalt Schultens röviden ezt írta:

"Schultens A. legszívesebb üdvözletét!

A kiváló ifjú, Bod Péter úr, miután bevégezte nálunk tanulmányait, vissza akarván térni hazájába, megérdemli, hogy nálunk végzett lelkiismeretes és kitartó munkájának tanúsítványával bocsáttassék el, és a legjobb érdemjeggyel ajánltassék. Kétségtelenül úgy az akadémiának, mint a teológiai kollégiumnak egyik legméltóbb tagja volt, és mivel kötelességeinek mindenben eleget tett, sohasem mulasztotta el ismeretei kincsét növelni és gyarapítani. Távoztakor avval a legszebb reménnyel kísérem, hogy tudományával és életével mások előtt világítani fog, és a tudós világ és az egyház díszét növelni fogja.

Kelt Leidenben, az 1743. évben
július 23. napján."

Honert pedig a következő ajánlólevéllel látott el:

"A mi Urunk Jézus Krisztusban az olvasónak legszívesebb üdvözletét mondja van den Honert János, T. H. fia, a teológia tudora és ugyanezen tudományoknak, valamint az egyháztörténelemnek rendes tanára a Leidenben lévő németalföldi akadémián.

Hogy az igazság elnyerje a tekintélyét, az erény pedig a jutalmát, én mindazok előtt, akiknek valamely módon érdekében áll, hogy megtudják, tanúsítom, hogy a kiváló és érdemes férfiú, az erdélyi Bod Péter, akadémiánk egyik legkedveltebb tagja, az én különféle tárgyú teológiai tanításaimat úgy az akadémián, mint otthon oly nagy szorgalommal és serénységgel látogatta, hogy annál nagyobbat sem kívánni, sem kifejteni nem lehet.

Azokat a kétségtelenül nagy és dicsérendő eredményeket, melyeket innen szerzett, nemcsak minden adott, de általa a legbuzgóbban keresett alkalmakkor is, feleleteivel, beszélgetéseivel, vitatkozásaival nem csupán előttem, hanem nagyszámú más tekintélyes férfiak előtt is elég bőségesen bebizonyította. Feddhetetlen s teológushoz igen méltó életet élt. Mivel ez így van, igen könnyen megnyerte szeretetemet, előttem becsült, mindenki előtt kedvelt volt. A jóságos nagy Istent könyörögve nagyon kérem, hogy törekvéseit kegyesen támogassa, és őt a hazájában lesújtott egyházunk hasznos szolgájává és az örök üdvösség biztos részesévé tegye.

Kelt Leidenben, az 1743. évben,
július 15. napján."

Alberti a következőt adta:

"Üdvözlet az olvasónak! A kitűnő férfiú, Bod Péter, Erdélyből való magyar, míg e három éven át a németalföldi akadémián tartózkodott tanulmányai előmozdítása céljából, más jeles férfiakon kívül, akiket hallgatott, az én, úgy nyilvános, mint magán teológiai előadásaimon is részt vett, nemcsak mint serény, szerény, tapasztalt hallgató, hanem mint született, gyakori és fürge vitázó is. A jó és keresztény férfiú minden feladatának eleget tett nálunk (amennyire tudva van), és fáradozásainak elég bőséges gyümölcsét nyerte el, amiről előttünk különféle vizsgálatokon bőséges tanúságot tett. Hogy őt e bizonyítvánnyal díszítsem, és midőn övéihez visszatérni készül, szerencsekívánataimmal kísérjem, örömest tettem, és kötelességemnek tartottam. Adja a jóságos nagy Isten, hogy megkezdett fáradozásai majdan az egyháznak hasznára és vigaszára váljanak. Őt minden jó embernek a legmelegebben beajánlani kívánjuk.

Kelt Leidenben, 1743 július 7-én.
Alberti J.,
a teológia tudora és rendes tanár."

Schwartz, a jog tanára:

"Üdvözlet a kegyes olvasónak! Ennek a levélnek a tulajdonosa, Bod Péter, a nemes és jeles férfiú, ebben a mi akadémiánkban nemcsak a teológiát, hanem (amit magam bizonyíthatok) a polgári jogtudományt is dicséretre méltó buzgalommal tanulmányozta Justinianus Institutióiról tartott előadásaimon, és feleleteivel magát képzettnek és igyekvőnek mutatta. Hogy ez neki nemcsak díszére, hanem előnyére is váljék, igen kívánom. Szorgalmának és előrehaladásának ezt a bizonyítványát kértére nemcsak nem tagadhattam meg, de nem is akartam.

Kelt Leidenben, Hollandiában, július 2-án az Üdv. 1743. évében.

(P. H.)

Erényeinek nagyrabecsülője
Schwartz Joachim,
magdeburgi szász,
a jog rendes tanára."