XVIII. §. Miután barátainknak, pártfogóinknak és jóakaróinknak
búcsút mondottunk, az 1743. év július 24. napján este eltávoztunk
Leidenből mi ketten, én és tanulmányaimnak majdnem gyermekkoromtól, most
pedig vándorlásaimnak társa: Berzétei József.
Az akadémia az alábbi
útlevelet állította ki:
"Üdvözlet az
olvasónak!
E levelemmel bizonyítom,
hogy Bod Péter úr a leideni akadémiának törvényesen beírt tagja volt, amint ez
a beiratkozások könyveiből előttem nyilvánvalóvá lett. Mivel most
hazájába visszatérni szándékozik, ismételten kérem, hogy útjában ne érje semmi
akadályoztatás, és semmi késedelemnek ne legyen alávetve útja megtételére
szükséges felszerelésével, hanem ellenkezőleg, bőségesen részesüljön
mindazon emberséges szolgálatokban, melyeket az utasoknak szokás megadni, és
ezt annál inkább, mivel a mi földünkön, ahonnan elutazik, semmi ragályos
betegség sem dühöng. Hogy ezen levelem nagyobb hitelt nyerjen, aláírtam
nevemet, és reá nyomtam a leideni akadémia kisebb pecsétjét.
Leiden, 1743. július 20.
(P. H.)
Scheltinga Gerl
az
akadémia tanács jegyzője."
Amsterdamból július 29. napján elindulván, életünket és vagyonunkat a tengerre
bíztuk, és mivel kedvező szelet kaptunk, augusztus 4. napján Hamburgba
érkeztünk. Itt két napig tartózkodtunk, s a királyi postával Berlinbe utaztunk.
Miután megnéztük a várost és a könyvtárat, az Odera melletti Frankfurtba, és
innen, miután megtekintettük, amit szükségesnek láttunk, és a honfitársaktól
segélypénzt kaptunk, augusztus 15. napján Boroszlóba értünk. Ugyanazon a napon
értek Boroszlóba a könyves ládák, melyeket vízen Amsterdamból még két hónappal
az elutazásunk előtt előre küldöttünk. Bányai István, későbbi
pataki tanár ládái 15 és fél mázsát tettek ki, Berzétei Józseféi 8, az enyémek
7. Ekkor az Amsterdamból Boroszlóig való szállításért 94 tallért fizettünk, és
így végre visszakaptuk könyveinket.
|