XX. §. Mi pedig kocsin utaztunk Neustadtba, ahol október 4-én a zsidók a sátoros ünnepet ünnepelték a házak bejáratára tűzött gallyakkal. Itt alig kerültük ki, hogy le ne leplezzenek bennünket, hogy tanulók vagyunk, akiket a lengyelek, mihelyt megcsípik őket, minden jog és méltányosság ellenére könyörtelenül meg szokták adóztatni. Landsfeld Keresztély találkozván velünk a piacon, a maga szállására vezetett bennünket, nehogy a harmincados szemébe tűnjünk, előbb azonban egy semmirekellőt, aki el akart bennünket árulni, ajándék adásával hallgatásra bírtunk. Innen a késmárki Landsfeld kíséretében és vezetése mellett Liptó-megye felé indultunk útnak, és a havasokon és igen magas hegyek gerincein át Késmárkba mentünk, ahol egy napot pihenésre szántunk, majd Lőcsére és innen Eperjesre mentünk. Itt néhány napi tartózkodás után visszakaptuk ládáinkat, de nem károsodás nélkül, mivel néhány könyvet, valamint néhány porcelán edényt a harmincad főnöke jogtalanul megtartott magának.