XXVII.
§. Minden várakozásom ellenére történt az 1749. évben, hogy meghívást kaptam a
magyarigeni egyházhoz, előbb méltóságos Váradi Intzédi József erdélyi
ítélőmester úrtól, majd az egész egyháztól is.
A méltóságos ítélőmester levele a következő tartalmú volt:
"Tiszteletes Kedves
Jóakaró Uram!
Sok fatalis dissensiók
után velem együtt megegyezett a magyarigeni ekklesia, hogy ha Istennek tetszik,
és annak bölcs igazgatásából Kegyelmed adsensusa accedál, az oda való papságra
tiszt. néhai püspök Pelsőtzi uram helyibe Kegyelmednek adjanak solemnis
vocatiót; de minekelőtte e' meglenne, kért engemet az ottani eklézsia,
tudakozzam meg a Kegyelmed elméjit, nehogy üres válasszal bocsássa Kegyelmed az
expressusokat. Nékem Kegyelmed ex intima et sincera fiducia megírhatja, mi
tetszik; a Méltóságos Asszony ellen véteni piaculumnak tartom, de tudom, az
Asszony is bölcsen megítélheti, nem lehet Kegyelmed örökké udvari pap, a sparta
olyan, melyre cunctatio nélkül elmehet akárki is, a hely nyugalmas, a micsoda
laboriosus ember Kegyelmed, ott csendesen continuálhatja tudós meditatióit,
egyéb jeles munkák körül is, de legnagyobb, hogy erősen óhajtja
Kegyelmedet unanimi consensus az egész gyülekezet excepto superintendente
nostro, aki ma egy hete odamenvén és azt mondván, hogy Kegyelmed el nem menne,
más candidatusokra voxoltatott, és casu quo Kegyelmed recusálna, azok közül
kell hívni, de ha Kegyelmed biztatna, az előbbeni votatio szerint Tsejdi
uram után (kit unice a consistorium commendatiója s intimatumára nézve kelleték
nem negligálni) Kegyelmedre volt több vox, és ahhoz az akkori votatióhoz
ragaszkodnak most is örömestebb. Igazgassa Isten Kegyelmedet jó válaszadásra,
melyet is a Méltóságos Asszony, remélem, elküld ide az én és Kegyelmed
tekintetiért, a fiam azután consumálja a dolgot, egész instructiót hagyok néki,
mivel magamnak holnap indulnom kell Medgyesre, ha Isten békével felvirraszt.
Minden áldásokra szíves kívánásával maradok
Kegyelmed jóakaró
szolgája
Marosszentkirály 10.
novembris 1749.
Intzédi Iosef."
Miután megkaptam ezt a meghívást, nem volt könnyű eldöntenem, hogy mit
kell cselekednem, mivel a Méltóságos Grófnőnél az ő udvarában sokáig
a legnagyobb kegyet élveztem. A grófnő végre nehezen arra szánta el magát,
hogy elenged, és nekem azt tanácsolta, hogy fogadjam el a meghívást, mivel
ő különféle betegségek által legyengítve nem hiszi, hogy sokáig fog élni,
és ezért dolgaim tekintetében az irigyek rossz lelkétől félt. Ehhez
járultak méltóságos Széki Teleki László római szent birodalmi gróf, az irántam
kiváló jóindulattal viseltető férfiú, méltóságos Váradi Horvát András és
mások ösztönzései. Végre december 2-án búcsút mondtam az udvari papságnak, és
5-én átköltöztem Igenbe. Akkor nyilvános hitszónoklattal kezdtem el
működésemet.
|