XXXI.
§. Méltóságos Bethlen Katalin grófnő parancsára feleségemmel együtt
Sorostélyra vittek és innen Bolyára, november 14. napjára, méltóságos Szalontai
Toldi Ádám temetésére. Az erre a napra következő éjjel akkora hó esett,
hogy teljesen elzárta az utat a közlekedéstől. Ugyanazon az éjszakán
álmomból az oldalamban szúró fájdalom ébresztett fel. Ezt a betegséget
mellhártyalobnak nevezik, s oly hevességgel támadt reám, hogy alig voltam képes
lélegzeni, és közel voltam ahhoz, hogy meghalok. Pártfogónőm mindent
megkísérlett, hogy a betegség erejét orvossággal leküzdhesse, ami Isten
jóságából meg is történt. Húsz napig vesztegeltem Bolyán az ágyhoz szegezetten,
végre kocsin nagy gonddal vitetve Sorostélyra mentem át. Itt majdnem süketté és
némává lettem a betegség hevességétől, de végre több nap múlva lassanként
kezdtem helyrejönni és erőmet visszaszerezni. Végre december 13. napján
innen Igenbe való visszatérésemet határoztam el, de a Maroson a jégzajlás miatt
nem bírtam átkelni, hanem a Maros partján a nyomorúságos Béka faluban voltam
kénytelen megállani. Itt gyenge, viselős feleségemet a döcögős úton
való kocsizástól elővették a szülési fájdalmak, és világra hozta
elsőszülöttjét. Ez, habár világra jövetelével megelőzte a szülés rendes
idejét, mégis életben maradt, és a keresztségben Zsigmond nevet nyert. Miután
hazatértem, ha későre is, teljesen felgyógyultam.
|