VII. §. A legnagyobb hévvel viseltettem a tudományok iránt, de hiányzott a tanulásra való alkalom. Végre, amiért olyannyira vágyakoztam, az 1724-ik évben, ősz táján, a nagyenyedi kollégiumba mentem. Ott Ördög Gábor diák oldala mellett a tanulásra alkalmat szerezvén, nekifeküdtem a tanulmányoknak, de az ő fösvénysége miatt gyakran kellett az éhséggel küszködnöm. Ezt a nyomorúságot mégsem éreztem oly nagynak, mint amekkora volt, minthogy a tanulmányok édessége, amelyek iránt a legnagyobb szeretettel viseltettem, valahogyan könnyűvé tette a bajokat.

Az irántam annyira kegyes Istennek gondviselése folytán kegyébe jutván Bán Sárának, Horvát István enyedi polgár özvegyének, aki valahogyan tehetős volt, az ő kegyére támaszkodva az 1726. és 1727. években folytattam a klasszikus tanulmányokat. Közben a klasszikus tanulmányok ideje letelvén, mivel Felsőbányára meghívást kaptam, az 1729. év április 15. napján aláírtam az ottani iskola törvényeit. A gyermekek tanításával megbízottan 3 évet töltöttem el ott, magam pedig közben elolvasván a könyveket, amelyekre szert tehettem, valamelyes tudományos kincset gyűjtöttem. Végül ruhát és egy kevés pénzt szerezvén, amiből egy ideig fenntarthatom magam Enyeden, újból Enyedre jöttem, és itt az 1732. év május 8. napján aláírtam a kollégium törvényeit.