XII. §. Végre az (1740.) évben megkaptam a kollégium tanáraitól és gondnokaitól a következő ajánlólevelet: "Légyen kegyelem és békesség mindazoknak, valakik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust és az ő Felsége országát. Amen.

Akiknek elméjükben a bölcselkedésre való vágyódás mélyebben vert gyökeret és fészket, igyekeznek serénységgel a tudománynak nagyobb mértékére és a Sz. Dávid szerint nyereségéről, erőről erőre menni, míg jutnak az Isten házába való tiszteletnek és sz. szolgálatnak munkájának elérésére s gyakorolására.

Ilyen indulattal lévén e levelünket praesentáló kedves tanítványunk, kinek Bod Péter a neve, collégiumunknak feles esztendők alatt rendes és hasznos bibliothecariusa. Nem lehetett nem ajánlanunk őt az Isten dicsőségét szerető és terjeszteni kívánó szenteknek ilyen okokon.

Ugyanis mind a természetnek, mind a kegyelemnek ajándékival Istentől megajándékoztatván oly serényen és nagy előmenetelekkel tanúságit collégiumunkban folytatta, hogy mind előttünk, mind mások előtt kedvességet és dicséretet nyert magának, és méltónak ítéltetett, hogy szép tudományára s kiváltképpen ritka szelíd, alázatos, kegyes és feddhetetlen erkölcsére nézve a külső országokon lévő academiákra tudományának öregbítése végett kiküldettetnék és ottlévő nevezetes alumniával is felsegíttetnék. Annak okáért mindezen érdemlett dicséreteire való tekintetbe bátorkodtunk őtet egész bizalommal kibocsátani ez hazában a Méltóságos Pátrónusok és Pátrónák kegyességeknek vételére.

Találjon kedvet azért mindenek előtt a szabad akarat szerint való jótéteménynek, Isten dicsőségére elszánt alamizsnának kisáfárlásában és háladatossággal való szedésében, bizonyosan elhívén minden, aki szívét és kezit bé nem zárja, vele közöltetett jótétemény felől az Apostolnak ama szavát: Aki bőven vet, bőven is arat, 2. Kor. 9.6. Mely ígéretet a jó cselekedeteknek gyümölcséről és megjutalmaztatásáról, hogy Isten ő Felsége töltsön be a kegyes adakozó szentekben, mind a jelenvaló, mind a következendő életben tökéletes szívvel kívánjuk.

Költ N. Enyeden,
MDCCXL-ik esztendőben
Boldog Assz. havának
26. napján.

A N. Enyedi Collégiumnak Professora
Vásárhelyi Tőke István mp.
Borosnyai N. Sigmond Th. Dr. mp.
Ajtai A. Mihály mp.

Approbálja e szándékot és ajánlja a kegyes kezeknek segítségének Szigeti Gyula István Erdélyi Reformata Eklezsiák Superintendense, m. k."

A jelen ajánlólevelet helyben hagyja és megerősíti a bentírt kollégium gondnoksága.

Miután összegyűjtöttem a szokás szerint valamelyes alamizsnát, és mindent elkészítettem az útra, az 1740. év május 23. napján elindultam végre Enyedről. Főként méltóságos Bethlen Katalin grófnő pártfogása által nyertem segítséget, aki 50 magyar forintot adományozott, és nemes Tűri Mihály uram által, ki ugyancsak 50 magyar forintot adott, és azonkívül a felesége is 50 magyar forintot.