XV. §. Frankfurtot elhagyva, Mainzba, innen a Rajnán át Koblenzbe, Bonnba, Kölnbe mentünk. Itt szintén a legtehetősebb kereskedőnek, De Beche Walthernek, akihez De Verhagen ajánlott be bennünket, tapasztaltuk az emberségességét. Ő gondoskodott arról, hogy hajóval vitessünk Nimwegenbe. Ott a jezsuiták könyvtárában egy óriási földgömböt néztünk meg, melynek párját sohasem láttam; egy bizonyos herceg számára készült, a könyvtárba pedig ajándékképpen került. Mainztól velünk jött egy bizonyos Spitzbub, egy titkos tolvaj, aki Hausz Jánosnak mondta magát és a mannheimi herceg titkárának; alig bírtunk túljárni a ravaszságán. Ez aztán, mikor észrevette, hogy nem bízunk benne, mint hívatlan és kelletlenül fogadott vendégben, néhány könyv és a fűthető szoba kulcsának ellopása után távozott. Mi Nimwegenbe igyekeztünk tehát, de a Rajnán vihar támadván, alig kerültük ki az elmerülést. Nimwegenből kocsin mentünk Utrechtbe, ahol akkor a következő magyarok voltak: Szigeti Gyula István, Rétyi István, Losonczi István stb.

Egy napi késedelem után Amsterdamba érkeztünk, ahol akkor ott tartózkodott még Cajanus, az óriási termetű svéd, akinek akkora volt a teste tömege és magassága, hogy ujjaim legvégével sem értem el a vállait, ő pedig kezével ütögette a mestergerendát, melyet én felnyújtott botommal nem tudtam elérni. Magas termetének megfelelő volt a kövérsége, de nagyon bódult volt. Egyebek között láttunk óriási magas struccmadarat és oroszlánokat.

Amsterdamból Harderwijk felé tértünk kitűnő barátommal, Jancsó Mihállyal. Itt a teológia tanára Cremer Bernát Sebestyén volt, a történelemé pedig Struchmejer János, mindketten a magyaroknak igen nagy jótevői. Az ő üdvözlésük után végre augusztus 6-án beléptünk Leidenbe. Itt akkor a következő magyarok voltak: Császár Péter, Bardócz Pál, Sófalvi József, Deáki Sámuel.