XVIII. §. Miután barátainknak, pártfogóinknak és jóakaróinknak búcsút mondottunk, az 1743. év július 24. napján este eltávoztunk Leidenből mi ketten, én és tanulmányaimnak majdnem gyermekkoromtól, most pedig vándorlásaimnak társa: Berzétei József.

Az akadémia az alábbi útlevelet állította ki:

"Üdvözlet az olvasónak!

E levelemmel bizonyítom, hogy Bod Péter úr a leideni akadémiának törvényesen beírt tagja volt, amint ez a beiratkozások könyveiből előttem nyilvánvalóvá lett. Mivel most hazájába visszatérni szándékozik, ismételten kérem, hogy útjában ne érje semmi akadályoztatás, és semmi késedelemnek ne legyen alávetve útja megtételére szükséges felszerelésével, hanem ellenkezőleg, bőségesen részesüljön mindazon emberséges szolgálatokban, melyeket az utasoknak szokás megadni, és ezt annál inkább, mivel a mi földünkön, ahonnan elutazik, semmi ragályos betegség sem dühöng. Hogy ezen levelem nagyobb hitelt nyerjen, aláírtam nevemet, és reá nyomtam a leideni akadémia kisebb pecsétjét.

Leiden, 1743. július 20.

(P. H.)

Scheltinga Gerl
az akadémia tanács jegyzője."

Amsterdamból július 29. napján elindulván, életünket és vagyonunkat a tengerre bíztuk, és mivel kedvező szelet kaptunk, augusztus 4. napján Hamburgba érkeztünk. Itt két napig tartózkodtunk, s a királyi postával Berlinbe utaztunk. Miután megnéztük a várost és a könyvtárat, az Odera melletti Frankfurtba, és innen, miután megtekintettük, amit szükségesnek láttunk, és a honfitársaktól segélypénzt kaptunk, augusztus 15. napján Boroszlóba értünk. Ugyanazon a napon értek Boroszlóba a könyves ládák, melyeket vízen Amsterdamból még két hónappal az elutazásunk előtt előre küldöttünk. Bányai István, későbbi pataki tanár ládái 15 és fél mázsát tettek ki, Berzétei Józseféi 8, az enyémek 7. Ekkor az Amsterdamból Boroszlóig való szállításért 94 tallért fizettünk, és így végre visszakaptuk könyveinket.