1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225
Part
1 Eloszo| ELŐSZÓ~Fehér sírkő a budai temetőben. A névirat
2 Eloszo| sírkő a budai temetőben. A névirat rajta csak ennyi:~
3 Eloszo| egyéb.~Megérthető, hogy a követ még életükben faragtatták
4 Eloszo| az évszámot is odavéssék a kőre.~Minek is? Nem keresi
5 Eloszo| Minek is? Nem keresi azt a sírt soha senki. Legfeljebb
6 Eloszo| egy-egy fülemüle száll reá a nyárelei hónapokban, s danol
7 Eloszo| hónapokban, s danol egyet.~Ez a könyv meg annak a dalnak
8 Eloszo| egyet.~Ez a könyv meg annak a dalnak a szövegét mondja
9 Eloszo| könyv meg annak a dalnak a szövegét mondja el.~ ~
10 I | terebélyességével majdnem kinyomta a hátul álló három fiatal
11 I | Azoknak kiáltották, akik a kövér asszony után nyomakodtak.~
12 I | omnibuszban még kevesen ültek. A tréfás kiáltáson mindenki
13 I | mindenki elmosolyodott. Csak a kövér hölgy nem. Boszusan
14 I | elpirult.~Az omnibusznak ez a megtelése a Lánchídnál történt.
15 I | omnibusznak ez a megtelése a Lánchídnál történt. A férfiak
16 I | megtelése a Lánchídnál történt. A férfiak atillásak és zekések;
17 I | férfiak atillásak és zekések; a nők krinolinosak, kalpagosak.
18 I | kalpagosak. Akkor az volt a divat.~A kövér hölgygyel
19 I | Akkor az volt a divat.~A kövér hölgygyel szembe egy
20 I | végig az utasokon, aztán a pirosképű leányon maradt
21 I | pirosképű leányon maradt a szeme.~Áprilisi tavaszias
22 I | mutattak. Az omnibusz döcögött a Városliget felé.~- Neveletlenek!
23 I | neveletlenek! - dohogott a kövér asszonyság.~Körülbelül
24 I | kerekarcu és hidegszemű. A ruhája jómódra vallott.
25 I | Bársony-kalpagján strucc-toll lengett. A napernyőjét fekete selyem-csipke
26 I | selyem-csipke körítette. A blúzán ugyanolyan csipke.
27 I | feszült rajta minden, mint a keztyü.~Aztán lassankint
28 I | Aztán lassankint elmúlt a haragja: a szeme szerelmes
29 I | lassankint elmúlt a haragja: a szeme szerelmes mosolygással
30 I | szerelmes mosolygással pihent a leányán. Mindig úgy nézett,
31 I | Mindig úgy nézett, ahányszor a leányára nézett.~A leány
32 I | ahányszor a leányára nézett.~A leány arcáról lassankint
33 I | arcáról lassankint elszállt a bíboros pirosság s a helyét
34 I | elszállt a bíboros pirosság s a helyét az a virág-arcszín
35 I | bíboros pirosság s a helyét az a virág-arcszín foglalta el,
36 I | Rózsaszínruhás, cinegetestü a leány. Az arca vékony, de
37 I | csupa finomság, - talán hogy a szemöldöke hosszuívű. Máskülönben
38 I | hosszuívű. Máskülönben nem volna a szemén semmi irigylenivaló:
39 I | tiszta-csillagú, amilyen a tizenhét éves leányokon
40 I | leányokon szokott lenni.~A szőke fiatalembernek rajta-ragadt
41 I | fiatalembernek rajta-ragadt a tekintete. Szinte áhitattal
42 I | nézett reá. Sokáig csodálta a szemét, a száját, az orrocskáját,
43 I | Sokáig csodálta a szemét, a száját, az orrocskáját,
44 I | száját, az orrocskáját, a nyakát. Apróra megbámulgatta
45 I | nyakát. Apróra megbámulgatta a kalpagjától a cipőjéig.~
46 I | megbámulgatta a kalpagjától a cipőjéig.~Az omnibuszban
47 I | haláláról, amely azokban a napokban történt. Az egyik
48 I | Széchenyi nem volt őrült, hanem a bécsi rendőrség zaklatása
49 I | rendőrség zaklatása űzte a halálba.~- Politikai tiltott
50 I | találtak nála, azért zaklatták a gazemberek!~Az utolsó szót
51 I | aggodalommal pillantott szét a bent-ülőkön.~De jobbára
52 I | ültek az omnibuszban, és a férfiak közt se látszott
53 I | utazó.~- Igaz-e, - susogott a másik, - hogy Kossuth újra
54 I | Kossuth újra befelé készül?~A kérdezett vállat vonintott:~-
55 I | vállat vonintott:~- Beszélik. A nép fantáziája nagy. Ámbár
56 I | nép fantáziája nagy. Ámbár a föld röge is róla álmodik.~
57 I | föld röge is róla álmodik.~A bentülők nem ügyeltek a
58 I | A bentülők nem ügyeltek a beszélgetésre. Abban az
59 I | hallott gondolatok voltak. A fiatalember tovább csodálgatta
60 I | fiatalember tovább csodálgatta a leányt. A leány pirossága
61 I | tovább csodálgatta a leányt. A leány pirossága már elmúlt.
62 I | szeme ábrándosan csüggött a leányon.~A leány szemben
63 I | ábrándosan csüggött a leányon.~A leány szemben ült vele,
64 I | volna: egykedvüen nézett el a feje mellett, az ablakon
65 I | beszálltak, megint zötyögött a Városliget felé.~Egyhelyen
66 I | Egyhelyen népcsődület támadt: a pecér zöld rácsos kocsija
67 I | kocsija volt ott látható. A pecér egy termetes fekete
68 I | kutyát kerített hurokra.~A kutya rémült szemmel rángatolódzott
69 I | rémült szemmel rángatolódzott a dróton. Depersze annál inkább
70 I | Depersze annál inkább szorult a drót a nyakán. ~A pecér
71 I | annál inkább szorult a drót a nyakán. ~A pecér a kocsihoz
72 I | szorult a drót a nyakán. ~A pecér a kocsihoz vonszolta,
73 I | drót a nyakán. ~A pecér a kocsihoz vonszolta, s ott
74 I | rajta, és így föllendítette a kocsiba.~Az omnibusz meglassudva
75 I | meglassudva haladt ottan. A bentülők is érdeklődéssel
76 I | is érdeklődéssel nézték a különös küzdelmet.~- Szegény! -
77 I | küzdelmet.~- Szegény! - mondta a leány.~Két sz-szel mondta
78 I | leány.~Két sz-szel mondta a szegényt, s a hangja zengő
79 I | sz-szel mondta a szegényt, s a hangja zengő volt, mint
80 I | hangja zengő volt, mint a muzsika.~Aztán elmosolyodva
81 I | elmosolyodás is bájos volt.~A fiatalember pillogva nézte.
82 I | pillogva nézte. Szinte falta a szemével.~A Kétszív-útca
83 I | Szinte falta a szemével.~A Kétszív-útca sarkán a kövér
84 I | szemével.~A Kétszív-útca sarkán a kövér hölgy fölkelt és intett
85 I | hölgy fölkelt és intett a leánynak.~A leányka kifelé
86 I | fölkelt és intett a leánynak.~A leányka kifelé haladtában
87 I | haladtában hidegen pillantott a kékszemű fiatalemberre.~
88 I | fiatalemberre.~Leszálltak.~A fiatalember is leszállt.
89 I | fiatalember is leszállt. A nyomukban haladt. S amikor
90 I | nyomukban haladt. S amikor a nők befordultak egy földszintes
91 I | megállt és úgy megbámulta a házat, ahogy csak királyi
92 I | és sietve indult vissza a Király-útcán. Útközben gyakorta
93 I | És mosolyogva csóválgatta a fejét.~Aznaptól fogva minden
94 I | minden délben megjelent a fiatalember a Kétszív-útcán,
95 I | megjelent a fiatalember a Kétszív-útcán, és elsétált
96 I | elsétált kétszer-háromszor a ház előtt. A háznak virágos
97 I | kétszer-háromszor a ház előtt. A háznak virágos volt az egyik
98 I | jázmin zöldikélt benne. A fiatalember igen érdeklődött
99 I | fiatalember igen érdeklődött a három virágtő iránt. Vasárnaponkint
100 I | nem ment onnan, míg csak a virágok tulajdonosa is meg
101 I | nem jelent az ablakban.~A virágok tulajdonosa persze
102 I | Először csodálkozva nézett a fiatalemberre. Aztán csakhamar
103 I | Aztán csakhamar eltünt a szoba homályában és nem
104 I | csak úgy kandikált ki, mint a madár a lombok közül, később
105 I | kandikált ki, mint a madár a lombok közül, később nyugodtan
106 I | később nyugodtan megállt a virágai mögött s ránézett
107 I | s ránézett nagykomolyan a fiatalemberre. De nem sokáig.
108 I | sokáig. Csak éppen hogy a virágaival babrált s körültekintett.
109 I | délben már ott ült, amikor a fiatalember odaérkezett.
110 I | olvasott. Az ifjú megemelte a kalapját, de a leány mintha
111 I | megemelte a kalapját, de a leány mintha nem látta volna.
112 I | és eltünt az ablakból.~A következő napon korán reggel
113 I | korán reggel jelent meg a fiú. Az ablak már nyitva
114 I | tűzött az egyik cserépbe, a jázminka mellé.~S elrohant,
115 I | perckor, pontosan megjelent a fiatalember.~A leány is.~
116 I | megjelent a fiatalember.~A leány is.~A rózsát ott látta
117 I | fiatalember.~A leány is.~A rózsát ott látta a fiatalember
118 I | leány is.~A rózsát ott látta a fiatalember ahová letűzte,
119 I | fiatalember ahová letűzte, de a leány fölvette a rózsát
120 I | letűzte, de a leány fölvette a rózsát s megszagolta, aztán
121 I | megszagolta, aztán visszatűzte a cserépbe. Komoly-nyugodtan
122 I | Komoly-nyugodtan pillantott a fiatalemberre s eltűnt.~
123 I | visszatért. Öntöző kannácska volt a kezében. Megöntözte a virágait.
124 I | volt a kezében. Megöntözte a virágait. A rózsát is. És
125 I | Megöntözte a virágait. A rózsát is. És ismét kipillantott.~
126 I | És ismét kipillantott.~A fiatalember akkor gyorsan
127 I | akkor gyorsan megemelte a kalapját.~A leány egykicsit
128 I | gyorsan megemelte a kalapját.~A leány egykicsit fogadta,
129 I | fogadta, egykicsit nem. Inkább a szemének egy nyájas mozdulata
130 I | volt az, nem bólintás. De a köszöntést mégis fogadta.~
131 I | köszöntést mégis fogadta.~A fiú másnap egy kicsided
132 I | kicsided cserépben vitte a rózsát, gyökeres rózsát, -
133 I | kémlelődött, hogy látja-e ott a kövér asszonyt is? De sem
134 I | De sem azt nem látta, sem a kisasszonyt. Végre is odalopta
135 I | kisasszonyt. Végre is odalopta a rózsát a többi cserép közé.~
136 I | Végre is odalopta a rózsát a többi cserép közé.~Másnap
137 I | megjelent s örült, hogy a virágát ott látta a többi
138 I | hogy a virágát ott látta a többi virág között.~A leány
139 I | látta a többi virág között.~A leány megjelent az ablaknál.
140 I | leány megjelent az ablaknál. A köszönést úgy fogadta, mint
141 I | mint az előttevaló napon. A fiú akkor megindult hozzá
142 I | hozzá az útca túlsó feléről. A leány azonban gyorsan visszahúzódott.~
143 I | gyorsan visszahúzódott.~A fiatalember elpirosodott.~-
144 I | hogy így az útcán elfogadja a bemutatkozásomat! De be
145 I | és levélpapirost vett elő a fiókjából:~„Tisztelt Kisasszony!~
146 I | én nemrég költöztem ebbe a sváb városba és közös ismerősünk
147 I | nincsen.~Tekinthetné-e ezt a levélpapirost a hiányzó
148 I | Tekinthetné-e ezt a levélpapirost a hiányzó közös ismerősnek?~
149 I | omnibuszban láttam először. A mennyországban aligha vannak
150 I | nekem az az omnibusz maga a mennyország volt akkor.
151 I | engedhettem volna, egyszerre a szivemre öleltem volna,
152 I | úgy jártam volna, mint az a kutya a pecér drótján. Bevittek
153 I | jártam volna, mint az a kutya a pecér drótján. Bevittek
154 I | drótján. Bevittek volna a bolondok házába. S Kegyed
155 I | Szegény.~Pedig hát van a szívünkben egy belső húrocska,
156 I | belső húrocska, amelynek a megrezdűlése mindig a jövő
157 I | amelynek a megrezdűlése mindig a jövő zenéje, - szent jóslat.~
158 I | nekem mégis nem idegen.~A világon annyi ember van,
159 I | tavaly hajón ment Vácra. A hajón rálépett egy leánynak
160 I | hajón rálépett egy leánynak a lábára. A leánynak tán
161 I | rálépett egy leánynak a lábára. A leánynak tán nem is a lába
162 I | A leánynak tán nem is a lába fájt annyira, mint
163 I | annyira, mint inkább az, hogy a lakkcipője elrútult. Ideges
164 I | maga azzal, aki nemsokára a férje lesz?~Mert hát az
165 I | ügyetlenség annyira bántotta a barátomat, hogy Vácon a
166 I | a barátomat, hogy Vácon a püspöki kertésznél csokrot
167 I | visszatértünk, odavitte a hajón a leánynak.~Megismerkedtek.~
168 I | visszatértünk, odavitte a hajón a leánynak.~Megismerkedtek.~
169 I | nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre
170 I | köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé
171 I | nem oldhatja többé tán még a halál se.~Tisztelt Kisasszony,
172 I | ilyen fonál. Éreztem ennek a fonálnak a megrezzenését,
173 I | Éreztem ennek a fonálnak a megrezzenését, amikor Kegyedet
174 I | kötve rövidre, csomóba.~A helyzetem most olyan, hogy
175 I | tünődöm, hogy nem ragadja-e el a reményeimet valami gonosz
176 I | idő igazolni fog engem. A sorsunkban van valami közös.
177 I | amelynek útja egy.~Mondja csak a levelemre maga is:~- Ostoba!~
178 I | Zöld-udvar.~Nyéky Ábel.”~Letette a tollat. Mosolygott. Várta,
179 I | Várta, hogy megszáradjon a tinta. Aztán mégegyszer
180 I | Aztán mégegyszer elolvasta a levelet, s elkomolyodott.~-
181 I | levelet, s elkomolyodott.~- Ez a levél hosszú és túlságosan
182 I | Tisztelt kisasszony!~Én az a fiatalember vagyok, aki
183 I | minden délben ott őgyeleg a Kegyed ablaka alatt.~Napestig
184 I | Kegyed megvetően néz.”~Ez a levél meg nagyon is száraznak
185 I | negyediket, végül lecsapta a tollat, s föl-alájárt a
186 I | a tollat, s föl-alájárt a szobában.~- Megbutultam?
187 I | vett öt szál fehér nárciszt a Városház-téren, s kiment
188 I | ismét az első omnibuszszal a Kétszív-útcába.~Az ablakot
189 I | De csakhamar látta, hogy a kárpit helyén a belső fatáblák
190 I | látta, hogy a kárpit helyén a belső fatáblák fehérlenek
191 I | belső fatáblák fehérlenek és a virágcserepek sincsenek
192 I | virágcserepek sincsenek ottan.~A fiú megdöbbent.~Elutaztak?
193 I | Elutaztak? Vagy elköltöztek?~A házbelieket már ismerte.
194 I | hogy egy öreg cseléd lakik a kisasszonynyal, meg mégegy
195 I | kisasszonynyal, meg mégegy lakó van a házban, egy német hivatalnokféle.
196 I | egy német hivatalnokféle. A németnek szeplős, pufók
197 I | aki iskolába jár. De még a kutyát is ismerte. Egy borzas
198 I | kiskutya szokott kicsaholni a kapunyíláson, olyan mérgesen,
199 I | mérgesen, mintha legalább is a magyar koronakincseket bízták
200 I | őrizze. Azt is tudta, hogy a kiskutya azon a héten nyakig
201 I | tudta, hogy a kiskutya azon a héten nyakig megnyíródott.~
202 I | héten nyakig megnyíródott.~A fiatalember nyugtalanul
203 I | is elment.~Délben aztán a szokott időben visszatért.
204 I | bátorságot gyüjtött volna a levegőből. Végre is a kapuhoz
205 I | volna a levegőből. Végre is a kapuhoz ment és benyitott.~
206 I | udvar tele van leánderrel, - a leánderek még szennyesek
207 I | leánderek még szennyesek a téli pihenőjük porától.
208 I | téli pihenőjük porától. A következő pillanatban a
209 I | A következő pillanatban a kiskutya ádáz mérgesen rohanta
210 I | rohanta meg, s különösen a nadrágjára haragudhatott
211 I | nadrágjára haragudhatott a fiatalembernek, mert azt
212 I | igyekezett róla leszedni.~A fiatalember zavarodottan
213 I | fiatalember zavarodottan húzódott a kapu mellé. Bot nem volt
214 I | mellé. Bot nem volt nála. A lábát mozgatta hát a kétöklömnyi
215 I | nála. A lábát mozgatta hát a kétöklömnyi kis oroszlán
216 I | se kellett több: most már a cipő orrának fordult, hogy
217 I | cipő orrának fordult, hogy a fiatalember feléje rúgott,
218 I | lángot hányt, és ugrált, mint a hörcsök.~Végre is kilépett
219 I | hörcsök.~Végre is kilépett a német asszony, és az ölébe
220 I | asszony, és az ölébe kapta a mérges kiskutyát: betakarta
221 I | mérges kiskutyát: betakarta a fejét a kötényével.~Aztán
222 I | kiskutyát: betakarta a fejét a kötényével.~Aztán kérdőn
223 I | van itt ugye? - kérdezte a fiatalember.~- Nem van, -
224 I | felelte az asszony.~- Hát ez? (A zárt ajtóra mutatott.)~-
225 I | hátat fordított. Visszatért a szobájába.~A fiatalember
226 I | Visszatért a szobájába.~A fiatalember tanácstalanul
227 I | még valamit kérdezni, de a kis oroszlán dühösen csaholt
228 I | mögött.~Megfordult hát és a fehér ajtóra nézett, amelyen
229 I | fehér ajtóra nézett, amelyen a leány szokott bejárni. Az
230 I | elsárgult névjegy volt látható. A fiatalember szinte falta
231 I | fiatalember szinte falta a szemével a rányomtatott
232 I | szinte falta a szemével a rányomtatott nevet:~ÖZV.
233 I | apró-betüs szavak is látszottak a névjegy alján:~BUDA. LIPÓTMEZEI
234 I | ORSZÁGÚT. 26. VILLA.~Elpirult. A szeme megragyogott.~- Ez
235 I | de dél felé eloszlottak a felhők, s meleg sugárral
236 I | meleg sugárral kedveskedett a Nap. A fiatalember fölöltözött
237 I | sugárral kedveskedett a Nap. A fiatalember fölöltözött
238 I | délután ünnepi feketébe. A lábán lakcipő ragyogott.
239 I | lábán lakcipő ragyogott. A nyakában pillangósra kötött
240 I | selyem-nyakkendő lebegett. A kezében vékony ébenfa-pálca.
241 I | lóvonaton, omnibuszon és gyalog a zöldbe, és megkereste a
242 I | a zöldbe, és megkereste a házat. ~Ódon és kis sárga
243 I | volt az. Szinte elmerült a bokrok és fák lombjainak
244 I | zöldjében. Az ablakokban a szivutcai két bimbós muskátli.
245 I | szivutcai két bimbós muskátli. A kerítés mellett sárgavirágos
246 I | fehér porától olyanok voltak a bokrok, mintha deresek volnának.~
247 I | mintha deresek volnának.~A fiatalember megigazgatta
248 I | fiatalember megigazgatta a nyakkendőjét, s bekémlelődött.~
249 I | látta, akit már jól ismert. A cseléd kék asztalterítőt
250 I | kék asztalterítőt vetett a szélső fenyőfa árnyékában
251 I | szélső fenyőfa árnyékában a kerti asztalra. Uzsonna-idő
252 I | asztalra. Uzsonna-idő volt.~A fiatalember elsétált egynéhányszor
253 I | fiatalember elsétált egynéhányszor a ház előtt s gondolkodó arccal
254 I | tájban női társaságot látott a kerítés bokrain át bent
255 I | megfért volna alatta, aztán a leány és két félgyászba
256 I | mindakettő sovány és magas.~A leány aznap is rózsaszínü
257 I | öltözve, de batiszt ruhába. A haja le volt eresztve kétágba
258 I | magyarosan. Akkor az volt a divat.~- Milyen szép! Milyen
259 I | Milyen tiszta! Mint azok a tulipánok, mint azok az
260 I | iriszek, - mondotta magában a fiatalember.~És elmerengve
261 I | kenderszínü vékony bajuszát.~A leány az út felé fordulva
262 I | fölnézett, megpillantotta a fiatalembert. A szeme örvendő
263 I | megpillantotta a fiatalembert. A szeme örvendő csodálkozással
264 I | pillantott feléje.~Napnyugtakor a vendégek elmentek. A két
265 I | Napnyugtakor a vendégek elmentek. A két hölgy elkísérte őket
266 I | hölgy elkísérte őket csaknem a Szép juhásznéig.~A fiatalember
267 I | csaknem a Szép juhásznéig.~A fiatalember az út tulsó
268 I | az út tulsó felén haladt. A leány egyszer se tekintett
269 I | vissza.~Aztán visszatértek. A fiatalember is.~És ahogy
270 I | fiatalember is.~És ahogy a fiatalember kisérte őket,
271 I | Csak két szárny kellene a vállára, s fölrepülne az
272 I | fölrepülne az égbe!~Amikor a két hölgy bement a villába,
273 I | Amikor a két hölgy bement a villába, a fiatalember az
274 I | hölgy bement a villába, a fiatalember az út tulsó
275 I | az út tulsó felén maradt.~A leány bevonta a kis rácsos
276 I | maradt.~A leány bevonta a kis rácsos kaput, s a fiu
277 I | bevonta a kis rácsos kaput, s a fiu felé pillantott.~A fiu
278 I | s a fiu felé pillantott.~A fiu ott maradt.~Negyedóra
279 I | Negyedóra nem telt belé, a leány a bokrok levelét tépegetve
280 I | Negyedóra nem telt belé, a leány a bokrok levelét tépegetve
281 I | levelét tépegetve sétált a kapu felé. A kapuban megállt,
282 I | tépegetve sétált a kapu felé. A kapuban megállt, s nekitámaszkodott
283 I | megállt, s nekitámaszkodott a kapufélfának.~Mintha mondta
284 I | akkor homályzott az est. A felhőkön hamvadozott a pirosság.
285 I | A felhőkön hamvadozott a pirosság. Csendesség volt,
286 I | pirosság. Csendesség volt, csak a mező bogárlakói zenélték
287 I | bogárlakói zenélték esti dalukat.~A fiatalember igazított a
288 I | A fiatalember igazított a nyakkendőjén, s átlépett
289 I | Remegő kézzel emelte meg a kalapját:~- Szabad jóestét
290 I | Szabad jóestét kivánnom?~A leány csak éppen rápillantott.
291 I | csak éppen rápillantott. A kezében maradt bokorgallyacskát
292 I | tartózkodón.~S elpirult.~A fiatalember állt előtte
293 I | bizalmasan kérdezte:~- Mi a neve?~- Eszter, - felelte
294 I | felelte fölpillantva a leány, - Kardos Eszter.~-
295 I | nevem Ábel, Nyéky Ábel.~A leány kezet nyujtott, lányosan,
296 I | ujjahegyét, s tovább simogatta a gallyacskát.~És hallgattak,
297 I | kijött, - szólalt meg aztán a fiu, - ha ki nem jött volna,
298 I | ismerték volna egymást.~A leány is bizalmasan, melegen
299 I | nézett már akkor reá.~- Mi a foglalkozása? - kérdezte
300 I | de most még csak segéd.~A leány pillogott.~- Könyvkereskedő?
301 I | negyvennyolcban...~- Elvették a birtokukat. Mink is úgy
302 I | isaszegi csatában.~S már a leány is elfogulatlanul
303 I | Kufsteinban, - mondotta a fiu.~- Eszerint a sorsunk
304 I | mondotta a fiu.~- Eszerint a sorsunk egy.~- Egy, Esztike.
305 I | is csak olyan vetés mint a búza... Az ember az Ég vetése
306 I | Az ember az Ég vetése itt a Földön. Hisz kegyed az Égben?~-
307 I | Hogyne hinnék, - felelte a leány, - hogyne.~- Gondoltam, -
308 I | vetettek.~Ábrándosan nézett a leányra. A leány a gallyacskát
309 I | Ábrándosan nézett a leányra. A leány a gallyacskát babrálta.~
310 I | nézett a leányra. A leány a gallyacskát babrálta.~Az
311 I | berlin-hintó robogott el. A leány kissé beljebb húzódott.
312 I | beljebb húzódott. Hogy akkor a ruhája meglebbent, a fiu
313 I | akkor a ruhája meglebbent, a fiu kellemes szegfüillatot
314 I | kellemes szegfüillatot érzett. A leány mosolygó szemmel nézett
315 I | mosolygó szemmel nézett a hintó után és a fiúra.~Aztán
316 I | szemmel nézett a hintó után és a fiúra.~Aztán a fiú szólalt
317 I | hintó után és a fiúra.~Aztán a fiú szólalt meg újból:~-
318 I | újból:~- Mily csodálatos a mi találkozásunk! Nekünk
319 I | kellett.~Ismét hallgattak. A leány a ház felé pillantott.
320 I | Ismét hallgattak. A leány a ház felé pillantott. Aztán
321 I | melegen, s nemcsak az ujjait.~A fiu hosszan tartotta a kezében
322 I | A fiu hosszan tartotta a kezében a leány kezét, és
323 I | hosszan tartotta a kezében a leány kezét, és esdőn nézett
324 I | szinte szomorúan nézett a fiura.~- Sokan járnak...~-
325 I | Sokan járnak...~- Hát mikor?~A leány habozva nézett rá.~-
326 I | engedi meg, hogy lássam?~A leány hallgatott. Maga elé
327 I | Maga elé pillogott. Aztán a fiura nézett.~- Talán holnap...~-
328 I | köszönöm.~S megragadta a leány kezét.~- Ide jöjjek?~
329 I | leány kezét.~- Ide jöjjek?~A leány csak nézett. Halkan,
330 I | felelte:~- Nem.~S elvonta a kezét.~- Hát hol, Esztike,
331 I | Nem tudom...~- Mégis...~A leány ismét ránézett a fiura,
332 I | A leány ismét ránézett a fiura, pillogott.~- Talán...
333 I | pillogott.~- Talán... ott hátul a kert végén, - szólalt meg
334 I | köszönöm.~S megragadta ismét a leány kezét.~- Köszönöm.
335 I | nem is illik...~És kivette a kezét a fiatalember kezéből.
336 I | illik...~És kivette a kezét a fiatalember kezéből. Beljebb
337 I | Esztike: maga bent marad a kertben.~- Mégis...~- Esztike!~
338 I | ha rajtam nem segítesz!~A leány gondolkodó arccal,
339 I | komolyan nézett reá, aztán a ház felé pillantott s hirtelen
340 I | kijöhetek.~S befutott, eltünt a bokrok között.~Ábel örömtől
341 I | ismételgette:~„Ott hátul a kert végén... Ott van egy
342 I | csillag előtündökölt az égen. A kocsiúton ködként terjengett
343 I | kocsiúton ködként terjengett a budai por. A mezőn a bogarak
344 I | terjengett a budai por. A mezőn a bogarak egyhuru
345 I | terjengett a budai por. A mezőn a bogarak egyhuru esti dala
346 I | kilenc óra tájban ott állt a kert sarkán. Az ajtót megtalálta
347 I | mellett. Megállt ott és várt.~A lombokon át négyszögletü
348 I | négyszögletü kis fénylap vöröslött. A házikó belső ablaka volt
349 I | ablaka volt az. Az égen a hold előre küldött sugarai
350 I | fehérítették kelet felől a felhők szélét.~Állt. Várt.
351 I | felhők szélét.~Állt. Várt. A szeme egyre a világló ablakocskán.
352 I | Állt. Várt. A szeme egyre a világló ablakocskán. Ajtócsukás
353 I | ablakocska fénye eltünt. A ház is eltünt: belémult
354 I | belémult az esti homályba.~A kavics halk ropogása hallatszott
355 I | ropogása hallatszott végre a csendben, s egyre közelebb-közelebb.~
356 I | egyre közelebb-közelebb.~A fiu remegett.~A leány félrehajlította
357 I | közelebb-közelebb.~A fiu remegett.~A leány félrehajlította a
358 I | A leány félrehajlította a lombokat, s megállt. Aztán
359 I | Aztán nesztelenül lebbent a gyepen a kisajtóhoz.~- Kijöhettem.
360 I | nesztelenül lebbent a gyepen a kisajtóhoz.~- Kijöhettem.
361 I | Jóestét.~Az ajtó mellé állott. A kelő hold fénye megvilágította
362 I | fejét s finoman árnyékolta a homlokát. A ruhájából szegfüillat
363 I | finoman árnyékolta a homlokát. A ruhájából szegfüillat áradt.~
364 I | ruhájából szegfüillat áradt.~A fiu felkönyökölt a korhadt
365 I | áradt.~A fiu felkönyökölt a korhadt ajtólécre és nézte.~-
366 I | susogta forró hangon, - ez meg a tegnapi, Esztike.~A leány
367 I | meg a tegnapi, Esztike.~A leány egy letört hársfa-galyacskával
368 I | Esztike, - susogott tovább a fiu, - amikor én magát először
369 I | valami csodálatos nap volt.~A leány föltekintett:~- Miért?~-
370 I | olyan érzést falun, amikor a husvét egyidőben volt a
371 I | a husvét egyidőben volt a fák virágzásával, és nagyszombaton
372 I | virágzásával, és nagyszombaton este a föltámadás körmenetét láttam.
373 I | föltámadás körmenetét láttam. A férfi-emberek fáklyával
374 I | Beszélhet, - susogta a leány.~- De nem lehet, Esztike.
375 I | megtalált édes álomképem!~A leány kezében megrezdült
376 I | leány kezében megrezdült a hársfagaly.~- Úgye, - mondotta
377 I | hársfagaly.~- Úgye, - mondotta a fiú, - hogy nem beszélhetünk
378 I | Nem, - hagyta rá csendesen a leány.~Aztán ő szólalt meg:~-
379 I | volt maga.~Elhallgatott. A fiú várakozóan nézett reá:~-
380 I | meg... az én érzésemet?~A leány mosolyogva vont vállat:~-
381 I | vont vállat:~- Én nem tudom a maga érzését.~- Óh, Esztike,
382 I | Ne legyen bizalmatlan!~A házikó ajtaja nyikkant.~
383 I | házikó ajtaja nyikkant.~Mind a ketten megrezzentek.~A sötétségen
384 I | Mind a ketten megrezzentek.~A sötétségen át a kövér asszony
385 I | megrezzentek.~A sötétségen át a kövér asszony kiáltása hallatszott:~-
386 I | felelte nyugodt hangon a leány.~- Mit keresel ott
387 I | leány.~- Mit keresel ott a fák közt?~- Szentjános bogárkát
388 I | anyám.~És kezet nyújtott a fiúnak:~- Jóéjszakát.~-
389 I | nekem messze semmi.~Eszter a kezét nyujtotta, és eltünt
390 I | kezét nyujtotta, és eltünt a lombok között.~Így találkoztak
391 I | között.~Így találkoztak aztán a következő napokon is, a
392 I | a következő napokon is, a kertajtó mellett egy-két
393 I | mellett egy-két percre. A leány mindig azzal vált
394 I | mondta meg, mi. Csak nézett a fiura hallgatva, olykor
395 I | délután nem mutatkozhatna-e be a mamának?~- Nem, - felelte
396 I | mamának?~- Nem, - felelte a leány, - holnap vendégünk
397 I | holnap vendégünk lesz: az a két gyászruhás nő, akit
398 I | két gyászruhás nő, akit a mult vasárnap látott.~-
399 I | Rokonaink, távoli rokonaink.~A következő szombaton Ábel
400 I | óhajtását, hogy bemutatkozna a mamának.~- Nem lehet, -
401 I | felelte szinte ijedten a leány, - itt lesznek a rokonaink.~
402 I | ijedten a leány, - itt lesznek a rokonaink.~Ábelnak különös
403 I | rokonaink.~Ábelnak különös volt a leány hangja.~- Talán maga
404 I | Eszter!~- Óh!...~- Hát akkor a mama. Kevés vagyok neki
405 I | mutatkozhatok be? Hiszen azok a rokonok nem beszélnek olyan
406 I | igazi ok?~- Ne kérdezze!~A fiú szivét aggodalom szorította
407 I | mégis... Nem mondhatja meg?~A leány a bodzabokor leveleit
408 I | Nem mondhatja meg?~A leány a bodzabokor leveleit tépegette.~
409 I | leveleit tépegette.~Csak a fejével intett, hogy nem.~-
410 I | akarja! - nyugtalankodott a fiu.~A leány arca olyan
411 I | nyugtalankodott a fiu.~A leány arca olyan fájdalmasan
412 I | fájdalmasan hajolt le, hogy a fiu csaknem kiáltva folytatta:~-
413 I | lássa engem nyugtalanít ez a maga titkolódzása. Azt mondta,
414 I | titkolódzása. Azt mondta, hogy a mamája nem csekélyli a foglalkozásomat,
415 I | hogy a mamája nem csekélyli a foglalkozásomat, de bizonyára
416 I | ismét tanulok. Aztán, ha a nyolc osztályt elvégeztem,
417 I | mégtovább tanulok. Dehiszen a könyvkereskedő nem olyan
418 I | könyvkereskedő nem olyan boltos, mint a füszeres.~- Nem, ne magyarázzon
419 I | Igen elszomorít maga engem!~A leány habozva állt előtte.
420 I | előtte. Fájdalmasan nézett a fiura.~- Már el vagyok jegyezve.~
421 I | Ábel megrendült, mintha a föld kettérepedt volna közöttük.
422 I | kettérepedt volna közöttük. A leány oly nehezen, olyan
423 I | Apám akarata, - sóhajtott a leány.~És idegesen szaggatta
424 I | leány.~És idegesen szaggatta a bodzalevelet.~- Apám akarta...
425 I | gyermekek voltunk. Egy rokonom a vőlegény. Alig ismerem.
426 I | és idegenné vált. Azok a hozzánk járó rokonok: a
427 I | a hozzánk járó rokonok: a fiu anyja és nagynénje.~
428 I | Kriptai csend következett.~A leány a fiura nézett, aztán
429 I | csend következett.~A leány a fiura nézett, aztán bús
430 I | hogy mért fogadtam hát el a maga közeledését, Ábel. (
431 I | Ábel. (Először ejtette ki a keresztnevét.) Dehiszen
432 I | virágot hozzon. Feltüztem a virágot, hogy ne okozzak
433 I | fájdalmat magának. Ez volt a hiba.~- Nem, nem! - felelte
434 I | úgy az élet útján, hogy a kezét meg ne szorítsam.~-
435 I | Köszönöm, - felelte Ábel.~S a leány kezét a két tenyerébe
436 I | felelte Ábel.~S a leány kezét a két tenyerébe szorította,
437 I | megcsókolta.~- Aztán, - sóhajtott a leány, - amikor azt láttam,
438 I | kijön, éppen azért mentem ki a kapuba, hogy megmondjam...
439 I | Nehéz...~- Hát nem szereti?~A leány lehajtotta a fejét.~-
440 I | szereti?~A leány lehajtotta a fejét.~- Nem.~- Akkor ez
441 I | véli?~- Azt vélem, hogy az a rokona épp úgy nem gondol
442 I | akarta megmondani, hogy a kijelölt fiatalember minden
443 I | fiatalember minden évben elkéri a fényképét; karácsonkor ajándékot
444 I | karácsonkor ajándékot küld, és a nevenapján üdvözlő levelet.~-
445 I | Nem bizonyos, - mondta a fejét rázva.~- Mi nem bizonyos?~-
446 I | rázva.~- Mi nem bizonyos?~- A veszedelem.~Aznaptól fogva
447 I | kísértette. Hiába faragott a nevére tréfákat. Esténkint
448 I | megrontotta az álmait.~Aztán a leány napról-napra többet
449 I | karácsonkor történt, és akkor a házasság terminusáról is
450 I | Istenem, - sohajtott a leány, - hát mit tehetek!
451 I | csak két gombolyag cérna a hozománya!~... Adhatok-e
452 I | csüggedten ballagott át a Városmajoron.~Az út sötét
453 I | út sötét volt és csendes. A városból magános harangszó
454 I | templomos életet, de mióta azt a leányt ismerte, annak a
455 I | a leányt ismerte, annak a gondolkodása szinte megszentelte
456 I | Valaki ott száll már a csillagok felé, - mondotta
457 I | csillagok felé, - mondotta a magasba nézve. - Vajjon
458 I | Ballagott. Meg-megállt. Megrázta a fejét:~- Mégis az enyim
459 I | Az élet csupa szenvedés. A Föld nem az Isten kertje,
460 I | kertje, hanem az ördögé.~A találkozásuk aznaptól fogva
461 I | Elbúcsuzások mindennap a reménységtől.~- Jobb lenne,
462 I | többé, - sohajtotta egyszer a fiu, - megholt angyal a
463 I | a fiu, - megholt angyal a mi reménységünk. Mink meg
464 I | eltemetnénk, mindennap megnyitjuk a koporsóját, és sajnálgatjuk,
465 I | sajnálgatjuk, siratgatjuk.~A leány lehajtotta a fejét.
466 I | siratgatjuk.~A leány lehajtotta a fejét. Hallgatott. Aztán
467 I | Hallgatott. Aztán rátette a kezét Ábelnak a vállára:~-
468 I | rátette a kezét Ábelnak a vállára:~- Hiszen azért
469 I | reá, oly szomoruan, hogy a szeme is elnedvesült.~Ábel
470 I | magához ölelte és megcsókolta a halántékát.~Másnap vasárnap
471 I | vasárnap volt. Eszter bement a Krisztinavárosba. Míg a
472 I | a Krisztinavárosba. Míg a cseléd bevásárolt, Eszter
473 I | Eszter misét hallgatott a templomban. A Szent Szűz
474 I | hallgatott a templomban. A Szent Szűz képe előtt térdelt,
475 I | látta Ábelt. Ott térdepelt a fiu, mögötte.~- Hát maga
476 I | vasárnaponkint ide jár misére.~A leány belemártotta az ujja
477 I | belemártotta az ujja hegyét a szentelt vízbe és odatartotta
478 I | Keresztet vetettek. Kimentek a templomból.~- Elkisérhetem
479 I | egydarabig?~- El, - felelte a leány, - a temetőig a társaskocsin
480 I | El, - felelte a leány, - a temetőig a társaskocsin
481 I | felelte a leány, - a temetőig a társaskocsin megyünk. Onnan
482 I | úgy tetszik.~Félóra mulván a budai temetőnél voltak,
483 I | csevegtek mindenről, csak a bánatukról nem.~Mikor aztán
484 I | csipkerózsa-bokor piroslott. A sok virág és bimbó terhe
485 I | alatt szinte görnyedezett a bokor.~Ábel lemetszett egy
486 I | hosszu virágos ágat. Annak a töviseit tisztogatva haladt
487 I | Lássa Ábel, - mondotta a leány, - ma okosak voltunk.
488 I | voltunk. Se maga nem említette a „holt angyalt”, se én. Fogadjuk
489 I | Miért, Esztike?~- Hogy a jó Isten vigasztaljon meg
490 I | lássa sok minden történik a világon, váratlan, véletlen,
491 I | is várhatnék tőle. Ezek a napok olyanok nekem, Esztike,
492 I | olyanok nekem, Esztike, mint a fának a virágzása napjai.
493 I | nekem, Esztike, mint a fának a virágzása napjai. Mihelyt
494 I | lehull az én virágom, elmúl a tavaszom, s maradok gyümölcstelenül,
495 I | maradok gyümölcstelenül, mint a szomorúfűzfa.~Eszter megölelte
496 I | fűzfa.~Eszter megölelte a fiút, s a mellére hajtotta
497 I | Eszter megölelte a fiút, s a mellére hajtotta a fejét.~
498 I | fiút, s a mellére hajtotta a fejét.~Ábel szeme könnybe
499 I | megcsókoljam.~Eszter fölemelte a fejét, s lehunyt szemmel
500 I | az ajkát Ábelnak.~Aztán a leány kibontakozott, s hallgatva
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225 |