Part
1 Eloszo| hónapokban, s danol egyet.~Ez a könyv meg annak a dalnak
2 I | elpirult.~Az omnibusznak ez a megtelése a Lánchídnál
3 I | pillantott az anyjára.~És ez az elmosolyodás is bájos
4 I | valami gonosz véletlen? De ez nem lehet, nem! Az idő igazolni
5 I | levelet, s elkomolyodott.~- Ez a levél hosszú és túlságosan
6 I | amelyre Kegyed megvetően néz.”~Ez a levél meg nagyon is száraznak
7 I | felelte az asszony.~- Hát ez? (A zárt ajtóra mutatott.)~-
8 I | zárt ajtóra mutatott.)~- Ez nem van kiadni.~- Hát nem
9 I | A szeme megragyogott.~- Ez nekem szól! - mondotta boldogan.~
10 I | Életemnek legboldogabb napja ez, - susogta forró hangon, -
11 I | susogta forró hangon, - ez meg a tegnapi, Esztike.~
12 I | lássa engem nyugtalanít ez a maga titkolódzása. Azt
13 I | okozzak fájdalmat magának. Ez volt a hiba.~- Nem, nem! -
14 I | a fejét.~- Nem.~- Akkor ez az ügy nem is komoly.~-
15 I | nem sajnálom: látom, hogy ez nemcsak a szívének jó, hanem
16 I | Lássa, - mondotta, - ez volt a legutolsó rövid szoknyám.
17 II | hogy van házam, kertem. Ez a kis kert eltáplál engem.~
18 II | nem nő és nem szépség.~- Ez az igazi, - bolintott rá
19 II | A bőr alatt zsirréteg. Ez a szépség. Ha a zsirréteg
20 II | vékonynyá apad, mint a papiros. Ez az öreg szem.~A pap a fejét
21 II | hosszasan fejtegette nekem, hogy ez már elvégzett ügy, és hogy
22 III | rebegte Ábel, - beszélgessünk. Ez ugyan rideg hely. Ha valaki
23 III | lelkiismeretem nem mond ellent, - ez nekem a fő. A férjem...
24 III | látogatóba, ebédre, vacsorára. De ez mégis lehetetlen.~- Lehetetlen, -
25 IV | édes-búsan szólott:~- Látod ez szép, hogy mióta asszony
26 IV | üvegen. A te szavaid mögött ez a gondolat van: „Ábel ma
27 IV | van: „Ábel ma megcsókolt. Ez több, mint amennyit megengedhetek
28 IV | el attól akit szerettem. Ez a mai nap emlékünnep volt,
29 V | megszólítást: Mon gros coq chéri!~Ez franciául van, - gondolta
30 V | Sajnálnálak, ha neked fájna ez.~- Fájna? Ugy tekintem,
31 V | Megcsalt. Ugy-e csalás ez? A legrútabb csalás!~- Nem.
32 V | Még akkor nem ismertelek!~Ez a néhány szó balzsamként
33 V | ütöttem tőrt a szivébe, és ma ez a gyászhir! És bizonyára
34 VI | házastársak vére-keringése egy.~És ez az egység különbözteti el
35 VI | Bocsánat anyám, - felelem - ez az én dolgom, nem a magáé.~-
36 VI | nem a magáé.~- Hogy vóna ez a te dógod!~- Hát hogyne
37 VII | hátrapillant. Nem Ábel, ez sem Ábel!~Ujjai görcsösen
38 VII | szomszédban lakunk, de a mienk ez a szoba is. Mama bérlőnek
39 VII | városba. S másnap délelőtt ez ismétlődött.~Délután már
40 VII | de külön házba, emeletre, ez már gyanús.~- Az én leányom, -
41 VII | arca és elszánt.~- Kicsoda ez az ember? - szólalt meg
42 VII | Eördögh a betegre mutatva.~- Ez az ember, - felelte fölvillámló
43 VII | fölvillámló szemmel az asszony, - ez az ember Lachapelle Rosalienak
44 VII | még, hiszen alig ettél.~Ez annyit jelentett: lássuk:
45 VII | szükséget ne lásson. És ez a mi titkunk anyám, a mienk,
46 VIII | Elolvastam. Bölcs könyv ez és igazán sok jótanács van
47 VIII | Én csak azt érzem, hogy ez fáj neked. Mert én sohse
48 VIII | tisztára olvasható volt ez a szó: Eszter.~- Ki az? -
49 VIII | fejét rázta:~- Bolondság. Ez a szó gyakorta eszemben
50 X | Sokszor felébredt benne ez az érzés, de úgy mint akkor,
51 X | alá zárt tortáért. Hiszen ez mártirság.~Beiratkozott
52 X | imádkozó kezére hajolt.~Ez a nyak! Ez a haj! És éppen
53 X | kezére hajolt.~Ez a nyak! Ez a haj! És éppen ott ahol
54 XI | kérded magadban: mért veti ez az asszony magát az én szivemre,
55 XI | fejlődött ki közöttünk. Ez volt az oka a levélváltásunknak
56 XII | virágzol, másnak gyümölcsözöl. Ez az amit nem értek. Hogy
57 XII | beszéltetek róla?~- Sohse.~- Ez mégis különös.~- Mikor kimondtam,
58 XII | kimondtam, kivágtam hogy: Ez az úr Lachapelle kisasszonynak
59 XII | megcsókolta a kezét.~- Nem, ez nem érdemem, - mosolygott
60 XII | ki. Már három napja lóg ez a gomb itt a kabátodon.
61 XII | vele sétáltak tovább.~- Ez a kegyed kisleánya nagyságos
62 XII | a kislányához hajolt:~- Ez Berta néni, ez Ábel bácsi,
63 XII | hajolt:~- Ez Berta néni, ez Ábel bácsi, ez Török néni.~
64 XII | Berta néni, ez Ábel bácsi, ez Török néni.~És mosolyogva
65 XII | rebegte a leány.~- Mért volna ez tréfa? - mondotta a doktorné. -
66 XII | igazán el is venném magát, ha ez csak a szív kérdése volna.
67 XII | hiszen nekem gyermekkorom óta ez volt az egyetlen álmom.~
68 XII | valami bolond képtelenség ez mégis!~Aztán megragadta
69 XIII | hogy elérzékenyültem. De ez csak egy egyheti essőzésnek
70 XIV | ismeretlen erők a vezetőink.~- Ez a hit, - mondotta rá diadalmasan
71 XIV | életunalommal nézett maga elé.~Ez az ember beteg - gondolta
72 XIV | maradt. Azt gondolod, hogy új ez a ruha?~És felugrott; egy
73 XIV | én. Ő olyankor nevet. És ez mégjobban boszant, mert
74 XIV | mégjobban boszant, mert ez is kicsinylés. Azt mondja
75 XIV | mondotta Eszternek.~- Ez vele jár a szent házassággal, -
76 XIV | hogy vétek lenne: nekem ez a szakál illik legjobban.~
77 XV | bűn terhelné a lelkét, de ez csak futó érzés volt: mikor
78 XV | éreztem, hogy neked teher ez. Éreztem, éreztem. Tudod,
79 XV | volna: rohanna Eszterhez. De ez csak egy nagy szívdobbanás
80 XV | csipkerózsa-lombbal! fülemüle-dallal.~Ha ez egy évvel ezelőtt történik!...~
81 XV | is gondolt, hogy Eszterre ez mégis szörnyű menykő-csapás.
82 XV | mellettem. Oly hirtelen jött ez a csapás, mint mikor anyám
83 XV | asszony öltött új fonalat. Ez a szokása megszünt. Mindig
84 XV | elgondolni, hogy a teremtésnek ez a csodás titka az én hajlékomban
85 XVI | ezüstlap; az ezüstlapon ez a szó: Viszontlátásra!~Egy
86 XVII | kép mégis őt ábrázolta, s ez a látvány a szivére olvadt.
87 XVII | hónap végéig. Beh jó leves ez.~Borsóleves volt, de borsó
88 XVII | szegedi asszony, iszen ez nem magyar leves.~- De huslébe
89 XVII | szólt Ábel, - hiszen ez pompás ebéd! Te azonban
90 XVII | volt kedves, igen jó. De ez igazán különös, hogy...~
91 XVII | éppen lakást kapok. Node ez kedves, hogy mégis találkoztunk!~
92 XVII | mellett?~- Bizonyosan. No ez kedves gondolat Eszter.
|