Part
1 I | ismeretlenül írok. De hiszen mi nem vagyunk merőben ismeret
2 I | sorsunkban van valami közös. Mi együtt fogunk átszállani
3 I | szobában.~- Megbutultam? Vagy mi lelt, hogy egy rongy levelet
4 I | bizalmasan kérdezte:~- Mi a neve?~- Eszter, - felelte
5 I | nézett már akkor reá.~- Mi a foglalkozása? - kérdezte
6 I | újból:~- Mily csodálatos a mi találkozásunk! Nekünk találkoznunk
7 I | mondanivalója, de sohse mondta meg, mi. Csak nézett a fiura hallgatva,
8 I | Mondja meg édes Eszter, mi az igazi ok?~- Ne kérdezze!~
9 I | magyarázzon félre!~- Hát akkor mi lehet az ok? Igen elszomorít
10 I | mondta a fejét rázva.~- Mi nem bizonyos?~- A veszedelem.~
11 I | fiu, - megholt angyal a mi reménységünk. Mink meg ahelyett,
12 I | el nem tudta gondolni, mi történt?~Végre éjfélkor
13 II | fiatalember mosolygott:~- Mert hát mi is a szépség? Ha az emberek
14 II | szépség? Ha az emberek tudnák mi a szépség! Semmi se szép,
15 II | vonás, bennök mindennapi.~- Mi az az angyali vonás?~- A
16 II | levelet, és eltámolygott.~Mi lehet a levél egyéb, ha
17 II | mindent elmondott az anyjának. Mi lehet más a levélben, ha
18 III | a kocsijából látta őket? Mi történik, ha gyalog találkozik
19 III | ők tudtak mindent, miből mi kell, hogy kell, hogy nem
20 III | Sajnálattal kérdezte:~- Mi lelte az édes kis kezedet?~
21 III | Milyen más hangon mondotta:~- Mi lelte az édes kis kezedet?~
22 III | vagyok és az is maradok. Mi rosszat cselekedtem?~- Te
23 III | sápadtabban folytatta az utját. Mi történik, ha Ábel eléje
24 III | lihegte:~- Hát megvan!~- Mi? Hol?~- Két óra hosszáig
25 V | özvegyénél, - felelte az anyós. - Mi is volt a neve, Lidi?~-
26 V | mondotta az anyja, - mi bajod?~- Elvesztettem a
27 V | nyájasan beszél Ábelhoz, mintha mi sem történt volna. Ábel
28 VI | sokszor eltünődött, hogy mi köti őt egy olyan asszonyhoz,
29 VI | az övé csak üvegen át. Mi köti hozzá? Nem talált reá
30 VI | bizalmasan.~- Nem tudom mi történt volna velem Eszter.
31 VI | egy-két szobája van nyitva. Mi van a belső szobákban? sohse
32 VI | kertjében.~- Eszterkém! Mi bajod?~- Megaláztak! - rebegte
33 VI | Hát hogyne vóna! Hát mi vagyok én a háznál: kanári
34 VI | megilletődve Eszter.~- A mi családunkban sohase volt
35 VII | nyelvén. Dehát ki? Dehát mi? Hogyan van, hogy a harag
36 VII | Vajjon mit gondol most, hogy mi az ő szeretete? És az a
37 VII | talán?~- Hideg leli vagy mi...~Eszter nem mert többet
38 VII | Előre láttam! Megtörtént!~- Mi történt meg?~- Eszter csalja
39 VII | szükséget ne lásson. És ez a mi titkunk anyám, a mienk,
40 VII | Itt is van még, itt is.~- Mi történt veled?~- Hát lelkem,
41 VIII| hány esztendős? És hogy mi a neve?~Ne mosolyogj: bizony
42 VIII| mozog. Ábel fölemeli, hogy mi jegyeket irhatott, holott
43 IX | lehetett a beszélgetésüket.~- Mi a baj bácsi? - kérdezte
44 IX | haza, a Zöld-udvarba.~- Mi közöm ezzel az ügygyel, -
45 X | aztán arra gondolt, hogy mi legyen? Künn maradjon-e
46 X | mégegyszer látnia kell.~Hát mi is van abban? mondotta.
47 X | Elkérdezte tőlük: hogy vannak? Mi történt velök? Csodálkozott
48 X | a séta kedvéért. Most a mi lelkiismeretünk szólalt
49 X | érzéseket. Ábel azt kereste: mi maradt belőlük?~A hátulsó
50 XI | mindig van, ami erősebb a mi szeretetünknél?~- A leánykám... -
51 XI | lehet, Ábel!~- Nem lehet? Mi az, ami nem lehet, ha két
52 XI | ellágyultan, - te nem tudod, mi az. Az a gyermek egyik kezével
53 XI | Megengedi talán, hogy elmondjam mi az ismeretségem vele?~S
54 XI | szólt az asszony, - hiszen mi nem mondtunk semmi rosszat
55 XII | szegélyü levelet? Igaz: mi lett abból a Lachapelle-ügyből?~-
56 XII | Aztán egyszercsak meghal. És mi lesz akkor: másik hónapos
57 XII | költségébe a férjemnek.~- Mi a manó?~- Tízezer forintom
58 XII | másik nőnek!~- A szíved?... Mi köze a szívnek a házassággal?
59 XII | gondozó kéznek a nyoma. Mi lesz veled, ha netán mégegyszer
60 XIII| is tudott. Uj házaspárnak mi kell több?~Berta csakugyan
61 XIII| fogalmam se volt arról, hogy mi a házasélet? Barátom, az
62 XIII| sejtelmem se volt arról, mi a házasélet.~- Örülök, hogy
63 XIII| zsebkendőjét.~Ábel elijedt:~- Mi bajod?~- Valami ment a szemembe, -
64 XIV | nők, milyen nagylábuak, és mi a legujabb kalapdivat.~Ábel
65 XIV | tünődött maga elé a doktor, - mi a lélek?~- Az igazi ember, -
66 XIV | karjából.~Ábel csak nézett:~- Mi bajod édesem?~Berta hallgatott,
67 XIV | szivogatta.~Ábel megölelte:~- Mi bajod?~- Tudod, - fakadt
68 XIV | megteszem. Elvégre is a mi békességünk az első!~- Nem
69 XIV | volt az első kérdése, hogy mi a véleménye Ábelnak a férjéről?~-
70 XIV | kicsinylés. Azt mondja vele: mi nekem egy gyermeknek a haragja?~-
71 XIV | csodásan szép voltál. Tudod-e mi jutott eszembe, amikor ott
72 XIV | volt bajod?~- Nem!~- Hát mi?~- Igazán semmi, csak rosszul
73 XIV | meregetve. - Azt néztem, hogy mi dolgod van ennyi ideig?~-
74 XIV | Konferencián lelkem.~- Mi az a konferencia?~- Tanári
75 XIV | csak ült, bágyadozott.~- Mi bajod? - kérdezte Ábel nyugtalanul.~-
76 XIV | társ csodálkozott el:~- Mi a manó? Hát te oda is jársz?~-
77 XIV | lámpásnál.~- No mondd el mi ujság? - szólt Berta nyugodtan.~
78 XIV | lobogott az örömtől, - tudod-e mi ujság?~Eszter azonban nem
79 XV | mint azelőtt.~- Nem tudom mi bánt téged, - mondotta egyszer
80 XV | valami fáj, nem az fáj.~- Hát mi? Mondd meg nyiltan, tudod,
81 XV | Én édesem adnék, de tudod mi történt?~- Mi?~- Fiam született!
82 XV | de tudod mi történt?~- Mi?~- Fiam született! Az éjjel!~
83 XV | az a gyerek iskolába: de mi okon tegyék ki?~- A szülőkkel
84 XVI | feleségemet, fiacskámat. Hát mi voltam én? Tartalékférj?
85 XVI | és a keztyüjét.~- Képzeld mi történt velem, - lihegte
86 XVI | vissza, s feleli dacosan:~- Mi közöd benne, poltron!~A
87 XVII| van s támaszkodik reá.~- Mi lelte a lábadat? - kérdezte
88 XVII| pilláin.~Elmondták egymásnak, mi történt velök mióta elváltak.~-
89 XVII| akkor késő volt. És tudod mi vége lett az én szegény
|