Part
1 I | de nekem az az omnibusz maga a mennyország volt akkor.
2 I | kisasszony, hát így beszél maga azzal, aki nemsokára a férje
3 I | Mondja csak a levelemre maga is:~- Ostoba!~Mély tisztelettel,
4 I | lássam?~A leány hallgatott. Maga elé pillogott. Aztán a fiura
5 I | Beljebb húzódott.~- De hiszen maga nem jön ki Esztike: maga
6 I | maga nem jön ki Esztike: maga bent marad a kertben.~-
7 I | magát megláttam Esztike, maga nem volt nekem idegen. Magának
8 I | Nekem is olyan ismerős volt maga.~Elhallgatott. A fiú várakozóan
9 I | vállat:~- Én nem tudom a maga érzését.~- Óh, Esztike,
10 I | a leány hangja.~- Talán maga nem akarja Eszter!~- Óh!...~-
11 I | magáról semmit.~- Hát akkor maga gondolja Eszter, hogy csekélyleni
12 I | hogy nem.~- Akkor mégis maga nem akarja! - nyugtalankodott
13 I | lássa engem nyugtalanít ez a maga titkolódzása. Azt mondta,
14 I | csekélyli.~- Nem.~- De igen. Maga nem akarja nekem megmondani
15 I | lehet az ok? Igen elszomorít maga engem!~A leány habozva állt
16 I | hogy mért fogadtam hát el a maga közeledését, Ábel. (Először
17 I | hogy én is úgy éreztem... maga valaki nekem, aki mellett
18 I | gondol magával Eszterke, mint maga ővele.~Eszter hallgatott.
19 I | könyvből.~Mikor fölkelt, maga mellett látta Ábelt. Ott
20 I | térdepelt a fiu, mögötte.~- Hát maga hogy kerül ide? - kérdezte
21 I | ma okosak voltunk. Se maga nem említette a „holt angyalt”,
22 I | virágzása napjai. Mihelyt maga férjhez megy Esztike, lehull
23 I | kissé odább ült.~- Üljön le maga is Ábelkám.~Ábel leült melléje
24 I | verklis muzsikált:~- Tud-e maga táncolni Ábel?~- Tudok,
25 I | járjon.~- Nem. Szégyelném maga előtt Ábel.~- Énelőttem?
26 I | Énelőttem? Nekem olyan maga nappal is, mint valami tündér,
27 I | Nincs nálam gombostű. És maga nevetne rajtam.~- Már hogy
28 I | csillagok felé!~- Álmodik maga Esztike?~- Lehet. Az álom
29 I | Ábel mosolygott:~- Most maga is harmatos virág!~A leány
30 I | nyomta az arcát:~- Legyen maga is az!~Ábel édes hevüléssel
31 I | képzeli, milyen szép most maga!~A leány fölemelt keze erre
32 I | Ábel eléje térdelt, és a maga zsebkendőjével segített
33 II | tizenötéves korában már a maga erején élt. Gyermekeket
34 II | az a hajlék.~- Miből él maga édesanyám? - kérdezte elszorult
35 II | gondolkodott, hogy mihelyt lehet, a maga emberségére helyezkedik
36 II | kiüzött állat. Robogott, maga se tudta hova. Az eb fut,
37 II | Eördögh. Megrontsam-e a maga szerencséjét?~- Mért magázol?
38 II | jött ki hozzá a házból:~- Maga az a Nyéky úr? - kérdezte.~-
39 II | megesküsznek.~Itélje meg most már maga az ügyünket és elhigyje,
40 III | rendezte be a lakást, a maga kisvárosi izlése szerint.
41 III | az ötödik kerék szerepét. Maga is kezdte hinni, hogy ő
42 IV | könyvesboltban árulják. Maga is elment néha, hogy ezt
43 IV | leginkább déltájt, hogy Ábel maga volt a boltban. Olyankor
44 IV | elborult szemmel nézett maga elé. Csak percek multán
45 V | Mikor felnézett, Ábelt látta maga előtt sápadtan, bünbánó
46 VI | A léleknek is megvan a maga vérkeringése. A jó házastársak
47 VI | neki. Akaratlanul is küzd a maga egységéért mind a két fél.
48 VI | Mikorra Eszter hazaért, maga is lehült. Lehült, mint
49 VI | voltam!~Meregette a szemét maga elé, mint a dühös apa, aki
50 VII | egy öreg hordárt:~- Ösmer maga engem?~- Nem, nagyságos
51 VII | sétálni a Vigadó mögött. Maga bemegy a könyvkereskedésbe
52 VII | itt, hagyja itt a levelet. Maga erre azt feleli: Személyesen
53 VII | Most következik a fő dolog: maga elhozza nekem Nyéky Ábel
54 VII | nem volt még itt?~- Nem. Ő maga rendelt magának orvosságot.~-
55 VII | mingyárt jön.~- Kicsoda maga kedves? - kérdezte Eszter
56 VII | beszélgetünk. Jó ember.~- És maga ápolja?~- Hol én, hol mama.
57 VII | Megtapogatta a beteg mellét.~- Ő maga akar így feküdni? - kérdezte
58 VII | a fehérhajú felelt:~- Ő maga. Azt mondta, hogy nyilallik
59 VII | Azokban a napokban Eszter maga is gyöngélkedett. Sápadt
60 VII | leányom boldog volna, ha maga nem élne Pesten.~Ábel hitetlenül
61 VIII| társaságban a legjobb médium, s ő maga csodálkozott ezen legjobban.~
62 VIII| csak könyökölt a párnán s maga elé bámult. Egyszer aztán
63 IX | még föl s alá járt ott, maga se tudta miért? Aztán hogy
64 IX | aztán elmosolyodott.~- Hát maga itthon van?~- Hogy van Eszter?~-
65 IX | búsan állt a kövezeten. Maga is érezte, hogy az új jövevény
66 X | Nem ismer meg?~- Berta? Maga volna a Bertácska, az a
67 X | fehér haj a fején. Aztán maga is elmondta, hogy külföldön
68 XI | doktornéról valami görbét gondol maga. Megengedi talán, hogy elmondjam
69 XII | összeillenek. Lássa Nyéky úr, maga elvehetné Bertát. Az Isten
70 XII | Másnap aztán Ábel ismét maga ment a találkozóra.~- No
71 XIV | nem volt otthon. Eszter maga fogadta őket. Virágos japáni
72 XIV | Lélekcsoportok, - tünődött maga elé a doktor, - mi a lélek?~-
73 XIV | a doktor sötéten nézett maga elé.~- Tudja, tanár úr, -
74 XIV | Hideg életunalommal nézett maga elé.~Ez az ember beteg -
75 XIV | vidáman beszélgettek. Eszter maga felé legyintett, és mosolygott:~-
76 XIV | megsimította a kezét, a haját. A maga teás csészéjéből itatta,
77 XIV | ő is férj: mintha csak a maga felesége iránt figyelmeskedett
78 XIV | Eszter gondolkodón nézett maga elé.~- Nem megyek többet
79 XV | Ábelra, mint azelőtt. A maga családjáról se beszélt semmit.~
80 XV | vigasztalta:~- Mindenki maga irányitja a hajóját az életének.
81 XV | hajóját az életének. Ha maga vitte zátonyra, te nem vagy
82 XV | rogyott, s hallgatva nézett maga elé.~Ábel nyugtalankodott:~-
83 XV | megjelenése a gyászestén és magaviselete a temetésen, Lidi
84 XV | csend szakadt közéjök. Ábel maga elé nézett. Eszter meg őrá.
85 XV | Ábel.~Elvörösödve nézett maga elé. Aztán az ajtóhoz sietett:
86 XVI | meg - életében először, - maga is felháborodik és haragszik
87 XVII| susogta az asszonyka maga elé.~Ábel maga is elfogódottan
88 XVII| asszonyka maga elé.~Ábel maga is elfogódottan gondolt
|