Part
1 I | mosolygással pihent a leányán. Mindig úgy nézett, ahányszor a
2 I | volt az idő: az ablaktáblák mindig nyitva voltak.~Egy délben
3 I | amelynek a megrezdűlése mindig a jövő zenéje, - szent jóslat.~
4 I | hogy nem beszélhetünk mindig úgy, ahogy szeretnénk?~-
5 I | egy-két percre. A leány mindig azzal vált el, hogy van
6 I | játszadoztunk ugyan, de mindig veszekedett velem. Aztán
7 I | aznap nem lehetett... Aztán mindig halasztottam, mert nehéz
8 I | könnycseppet a szemében.~Mindig megfogadták, hogy nem beszélnek
9 I | Eördöghről, de elváláskor mindig az jutott eszükbe.~Egyszer
10 I | Ábel, szeretsz-e engem mindig, holtig?~- Szenvedni fogok
11 I | Szenvedni fogok érted mindig, holtig!~Akkor tegezték
12 I | lefeküdt vele együtt. Az ajtót mindig Eszter zárta be kétszeresen,
13 I | kifelé. A mama lélekzéséről mindig tudta Eszter, hogy mikor
14 I | nőttem azóta.~- A nőknek mindig rövid szoknyában kellene
15 I | Szeress ha szép vagyok! Mindig!~- Örökké.~- Még azon túl
16 II | egészségére, a fehérnemüt mindig olvassa össze, és takarékoskodjék,
17 II | félretett pénze, hatosa se, de mindig igérte, hogy mihelyt ötvenen
18 II | szólt a fiatalember még mindig viaskodó kedvvel, - én nem
19 II | a szemem könnyezni fog, mindig Ön lesz az eszemben!~Eszter.~
20 III | orvosi ficdagnyelv.~És ő mindig azon a nyelven beszélt.~
21 III | tanul. De aztán a doktor mindig csak neki adta ki a konyhapénzt,
22 III | Nyugodjon meg anyám, mindig tudom, hogy asszony vagyok.~
23 III | mögött lappangva, arccal mindig őfelé fordulva.~Eszter egyre
24 IV | délutánonként olvasott. Mindig szeretett olvasni, de leginkább
25 IV | Legyen a szemed rajtam, mindig rajtam. Ha lehet, hacsak
26 V | egyszer leteheti a púpját. Még mindig kételkedem a leveledben,
27 V | bizonyos, hogy ott marad mindig az első helyen, az alatt
28 V | mint az ébresztő óra, amely mindig csendesen tiktakkol, de
29 VI | átfutnia a Muzeumkertbe.~Mindig azt az órát választotta,
30 VI | Rókus-kórházban hivataloskodott, s mindig mintha valamelyik közeli
31 VI | Eszter erre a kérdésre mindig fölhúzta a Panaszos malom
32 VI | is megfordítanak, és hogy mindig sokalják azt, amit a férje
33 VI | valami felizgat, megharagít, mindig arra gondolok, hogy egy
34 VI | vagy menytől. Az anyós még mindig magát érzi egynek gyermekével.
35 VI | kihúll a sok álmatlanságtól. Mindig vörös a szeme. Hát ma vége
36 VII | negyedik osztályos tanuló.~Mindig úgy szokott beszélni ha
37 VII | Én már rég gyanakodtam! Mindig gyanus, ha fiatal nő magányosan
38 VII | én felelősségemre.~S még mindig sápadtan, komoly-udvariasan
39 VII | Gondolkozzék csak.~- Vigyáztunk reá mindig, nyugodt lehetsz. Azért
40 VII | tétovázva állott:~- Hát még mindig... Hát nem birod elhagyni,
41 VIII| akihez legközelebb van mindig a lelkem.~Mingyárt az első
42 VIII| gondolat fájt, hogy közénk mindig új falakat épít a sors.
43 VIII| szinte szerelmes belém. Mindig elkisér, ha sétálni megyek
44 VIII| kétaraszos karácsonfa mellett, mindig rád gondoltam és kilenc
45 VIII| tükörbe belefogni? Hogy mindig láthatnám a te édes kis
46 X | Esztert, vagy a doktort, mindig tőrdöfést fog érezni.~Pénze
47 X | Akármivel foglalkozott, mindig Eszter képe lebegett előtte.
48 X | mondotta Törökné, - köznap mindig a szobában ülünk. És ma
49 X | előtt.~Tehát idejár! Még mindig eljön minden vasárnap! A
50 XI | elszomorodva nézett reá:~- Hát még mindig köt valami? Még mindig van,
51 XI | még mindig köt valami? Még mindig van, ami erősebb a mi szeretetünknél?~-
52 XI | meghalt, született helyébe új. Mindig köztük áll valaki, mindig
53 XI | Mindig köztük áll valaki, mindig köztük van egy elválasztó
54 XII | bort ittam, hogy ne légy mindig az eszemben. Kábult akartam
55 XII | a gomb itt a kabátodon. Mindig látok valamit, ami asszonykézért
56 XII | tovább csevegett:~- Még mindig abban a nyomorult szobában
57 XII | lázunk elmúlt Ábel, és te még mindig nem nézed józanul az életet.~
58 XII | akkor sápadt el. Berta még mindig lángoló arccal ült mellette.
59 XIII| leánybarátja.~A doktorné még mindig félgyászban járt, hát nem
60 XIII| gondoltam a nászúton is mindig. Már másnap vettem neki
61 XIV | hogy jobban, mint engem. Mindig: „Ábel bácsi, Ábel bácsi.”~
62 XIV | magamhoz kötöm, - mosolygott, - mindig gyermekek között vagyok:
63 XIV | lelket?~- Láttam és látok mindig.~- Hol a fenébe?~- Mindenütt
64 XIV | Csalás. A természet csal, mindig csal. Vakok vagyunk és ismeretlen
65 XIV | most-nak, a férfi azonban mindig előre gondolkodik. Hogy
66 XIV | csak felhők. Az ég se napos mindig. Dehát mondd: igaz, hogy
67 XIV | rá Ábel ellágyultan.~Mert mindig ellágyult, valahányszor
68 XIV | Berta megvidámult. Örült mindig, ha vendégük érkezett.~-
69 XV | délutánjait. Négy óra felé mindig nyugtalankodott, de mégis
70 XV | élet. Azelőtt én mondtam mindig: Szegény Ábel! most te mondod:
71 XV | se beszélt semmit.~Ábel mindig valamelyes kis meglepődéssel
72 XV | leánya született. Az érzésük mindig mindenben egyesült, csak
73 XV | hogy okos maradsz, amilyen mindig voltál.~Eszter megszorította
74 XV | továbbra is.~Az asszony mindig sugárzó arccal fogadta és
75 XV | máskor ha szünet szakadt, mindig az asszony öltött új fonalat.
76 XV | Ez a szokása megszünt. Mindig azt várta, hogy Ábel megszólal,
77 XV | érzékenysége fokozódott. Az arca mindig halvány volt és szenvedő.
78 XV | családja volna.~Irénkének mindig vitt cukrot, vagy képet
79 XV | Ábel ha ujságolt valamit, mindig a fiáról ujságolt. Hogy
80 XV | órára tekintett, Eszter mindig megkérdezte:~- Mikor várjalak?~
81 XV | Mikor várjalak?~És ő mindig azt felelte:~- Hacsak lehet
82 XV | mentegetődzött. De azért mindig boldog volt az arca mikor
83 XV | kis falovat.~És nevetett. Mindig mosolygott, ha a fiára gondolt.~
84 XVI | embernek nem szabad haragudnia. Mindig az állati részünk haragszik,
85 XVI | hogyan van az, hogy ő máskor mindig nyugodt birt maradni az
86 XVII| Persze, persze. Tavasszal én mindig falun lakom. Hol Verőcén,
|