Part
1 I | Sokan járnak...~- Hát mikor?~A leány habozva nézett
2 I | idegen, mind olyan más. Mikor magát megláttam Esztike,
3 I | várakozóan nézett reá:~- És mikor érezte meg… mikor érezte
4 I | És mikor érezte meg… mikor érezte meg... az én érzésemet?~
5 I | fiúnak:~- Jóéjszakát.~- Mikor jöhetek el?~- Amikor ráér.
6 I | nevére tréfákat. Esténkint mikor lefeküdt, az ismeretlen
7 I | imádkozott, nem könyvből.~Mikor fölkelt, maga mellett látta
8 I | csak a bánatukról nem.~Mikor aztán délfelé járt az idő,
9 I | mindig tudta Eszter, hogy mikor osonhat ki. Nesztelenül
10 I | szeretnék. Részeg vagyok mikor a holdat látom! Csak éjjel
11 I | szép az élet Ábel! Éjjel mikor a hold süt, mintha más volna
12 I | nézek gyakorta tükörbe.~- Mikor először láttam Ábel, olyan
13 II | vissza! - kesergett Ábel.~De mikor besötétedett, megint csak
14 III | kérdezte Ábel. - Írj, hogy mikor és hol akarod?~- Írni nem
15 III | Az ángya, mint a vizsla, mikor vadra áll.~A fiatal asszony
16 III | eltitkolhatatlanul.~Másnap délelőtt, mikor az orvos már behúzódott
17 III | Itthon van.~- Mióta? Mikor jött haza?~- Jóideje.~-
18 III | öregasszony vállat vont.~- Mikor a tűzre kongattak, itthon
19 IV | a kezük kissé összeért, mikor a megrendelő-lapot vagy
20 IV | nekem mint a nap a földnek. Mikor nem látlak, borult az időm.~
21 IV | egymás szemébe mélázva.~Mikor leértek a hegyről, Eszter
22 IV | Napnyugta felé járt az idő, mikor a kocsira ültek.~A kocsi
23 IV | szólalt meg ismét:~- Nem tudom mikor láthatlak ujból: kiköltözünk
24 IV | érkeztek. Ábel kiszállt.~- Mikor térsz vissza a nyaralásból?~-
25 V | csak tanult franciául. Mikor aztán újból elővette a levelet,
26 V | Gyalázatosak! Oh gyalázatosak!~Mikor felnézett, Ábelt látta maga
27 VI | amit sohase felejtek el. Mikor Kufsteinba vitték, szabad
28 VI | akkor cselekedték volna meg, mikor már győztek.~- Okos ember
29 VI | Eszter nevetett:~- Hát mikor én férjhez mentem, akkor
30 VII | orvosságot hozassák meg és mikor láza jelentkezik, óránkint
31 VII | azelőtt?~- Soha. Legfeljebb mikor sétáltunk, bement néha egyik-másik
32 VII | de ne mondja senkinek.~Mikor aztán a beteg épülni kezdett,
33 VIII| búcsuzatlanul! Ki tudja mikor látlak viszont. Legalább
34 VIII| képzelhetem, hogy milyen vagy, mikor rút vagy?~De mért nem is
35 VIII| prémes kabátját. Odadobta, mikor hazaérkezett, s hogy elszendergett,
36 IX | Nem hallottam.~- Hát mikor volt itt utoljára az anyja?~-
37 IX | mégis remegett, sápadozott. Mikor haza indult, megint csak
38 IX | órája is ácsorgott már ott, mikor végre megjelent a kövér
39 X | támadt a szívében, mint mikor a malom kerekére ráeresztik
40 X | nem tér többé haza.~Mégis mikor letelt a szobabér, újra
41 X | megmozdult a lelke, mint mikor szél támad az erdőn, s a
42 X | Valamikor majd később, mikor már öregek lesznek, egyszer
43 X | valami édes érzés, mint mikor a tavasz első meleg lehellete
44 X | állna ott mint régen, s mikor kijönnek, boldogan csatlakozhatna
45 X | homályába, s onnan nézte tovább. Mikor Eszter megmozdult, mikor
46 X | Mikor Eszter megmozdult, mikor az imádságos könyvét becsukta,
47 XI | Színház közelében lakott. Mikor a kocsi odaért, mégegyszer
48 XI | haragszom.~- Délutánonkint mikor szép idő van, kimegyek a
49 XI | képzelődése nála is erős. Mikor az a tüdőgyulladásom volt,
50 XI | hőségben és tolongásban, mikor én ott vagyok. Ha teljesen
51 XII | folytatta az asszony, - mikor a gyermekem megszületett,
52 XII | Sohse.~- Ez mégis különös.~- Mikor kimondtam, kivágtam hogy:
53 XII | ölében vitte a kocsiba. Mikor betette az anyja mellé,
54 XII | elmúlt az a regényes idő, mikor a holdfényben gyönyörűségtől
55 XII | gyönyörűségtől dideregtünk, mikor egymás karjába borulva sirdogáltunk,
56 XIII| is szépen volt fizetése.~~Mikor megérkeztek a nászútról,
57 XIV | Emlékszel-e?~Este volt mikor a doktorné elment. A férje
58 XIV | Mit szólt Berta tegnap, mikor elmentem?~- Semmit. Azt
59 XIV | arcod, mint azon a hajnalon, mikor a sziklán állva néztük a
60 XIV | kedveskedve beszélt hozzá. Mikor mellette elment, megsimította
61 XIV | napon nem sokáig maradt. Mikor meghallotta, hogy kocsi
62 XIV | annyira elrajzoltam, mint mikor a gyerekek a női arcra szakált
63 XIV | beszélgettek tovább esti hat óráig.~Mikor Ábel kiszállt a kocsiból,
64 XIV | Holnap és mindennap.~Mikor Ábel hazatért, a feleségét
65 XIV | nála hagyta a névjegyét.~Mikor visszatért, a feleségét
66 XIV | mosolygott, - gratulálok.~Mikor az orvos elment, Berta szinte
67 XV | Megérzi különösen akkor, mikor két lélekhez a harmadik
68 XV | Szinte megrezzent hát, mikor egy délelőtt óraközben ott
69 XV | ez csak futó érzés volt: mikor már mellette ült, fölmelegedett,
70 XV | vagy, az enyém vagy. De mikor haza érsz, nem viszel be
71 XV | mint ahogy ő nem örült, mikor Eszternek a leánya született.
72 XV | hirtelen jött ez a csapás, mint mikor anyám halt meg. Irtózom
73 XV | Eszter mégbúsabbá vált.~Mikor aztán Ábel az órára tekintett,
74 XV | Eszter mindig megkérdezte:~- Mikor várjalak?~És ő mindig azt
75 XV | mindig boldog volt az arca mikor megjelent. Megcsókolta Esztert
76 XV | éjfél felé járt az idő, mikor a fiucska belépett, és gyujtót
77 XV | belépett, és gyujtót árult. Mikor a tanárokat meglátta, megijedt.
78 XVI | állati részünk haragszik, mikor haragszunk. Minél okosabb
79 XVI | férjét a kedvemért, ő elhajít mikor azt látja, hogy az ő kedvének
80 XVII| az időben készülhetett, mikor elváltak. Csak éppen hogy
81 XVII| de az nyilallott belém, mikor te fontolgatva azt mondtad:
82 XVII| érte. De akkor... Aztán mikor már a doktor nagysebten
83 XVII| említésére. Mily rég volt az, mikor így hallotta a nevét. A
84 XVII| nem kerestél meg engem, mikor a fővárosba visszatértél?~
|