Part
1 I | valaki azt mondta volna neki:~- Ejnye kisasszony, hát
2 I | akkor a mama. Kevés vagyok neki úgye?~- Mama nem tud magáról
3 I | élünk?~... ? Azt mondjam neki, hogy ne menjen hozzá! Dehát
4 I | hozománya!~... Adhatok-e én neki nagyságos asszony címet?
5 I | asszony címet? Vehetek-e neki selyemszoknyát? Vihetem
6 I | zsebkendőjével segített neki. Eszter lábát a térdére
7 I | Pedig virágot is hozott neki. Öt szál liliomot. Útközben
8 II | És az öregasszony is írt neki minden héten, de az ő levele
9 II | leányt figyelte. Hogy fájt neki minden ajka-mozdulása, amint
10 II | alatt, nem, - mért is okozna neki ijedelmeket, keserü napot?
11 II | azután anyámmal. Megmondtam neki, hogy Eördöghöt nem szeretem.~-
12 II | élünk mint eddig. Nem mertem neki megmondani persze, hogy
13 III | különösen vidéki betegek. Vittek neki nyulat, tojást, csirkét,
14 III | aztán a doktor mindig csak neki adta ki a konyhapénzt, s
15 III | Egyszer zsirt sütöttek, s neki a kezére feccsent egy lángoló
16 III | igazítaná el. Az anyja segített neki.~Az öregasszony az órát
17 IV | Szinte hallotta amint mondja neki:~- Eredj, mulass!~S a leány
18 IV | eresztve.~Eszter intett neki, hogy üljön be. Aztán a
19 IV | látogat Cinkotán. Azt igérték neki, hogy négyig a réten heverészünk.
20 IV | mint amennyit megengedhetek neki. Egynehány hétig nem szabad
21 IV | belső kisbiróval. Azt mondom neki, hogy a sors kegyetlen kézzel
22 V | előtt kötött fogadalom volt neki. Arra nem is gondolt, hogy
23 V | idegeneket nem.~Ábel nevetett.~- Neki se volt Lachapelle kisasszony
24 V | volna. Már megszoktam, hogy neki diktáljam le, a hogy is
25 V | póstahivatalba és telegrafált neki:~Gyászodban minden érzésemmel,
26 V | forintot is küldtem volna neki... Most már van annyi fizetésem,
27 VI | választ. Eszter kedves volt neki. Szerette nézni, szerette
28 VI | ezen a Földön, hát jólesett neki, hogy valaki érdeklődik
29 VI | gyermekével. A másik idegen neki. Akaratlanul is küzd a maga
30 VI | mit gondol. A férje előtt neki is voltak titkai, de Ábel
31 VI | titkai, de Ábel előtt nem. Neki mindent elmondott. S ha
32 VI | Megsajnálom. Azt mondom neki:~- Hát ne menj el Rózikám,
33 VI | fiát is leszidta, hogy ő neki már nincs becsülete a háznál,
34 VII | bizonyára elvette volna. De neki oly lehetetlennek látszott,
35 VII | asszonyhoz. Valami nevet mondott neki, s komolyan ismételte, hogy
36 VII | meglepett?~- Nem sikerült neki. A családnál talált. A szeme
37 VIII| szendergőn, ugy rémlett neki, mintha valaki a nevén szólítaná:~-
38 IX | aranyozott volt. Odaadta neki, mintha Berlinből hozta
39 IX | hogy van? Azt ne ujságolja neki hogy hazajöttem. Ámbár azt
40 IX | nyugodtan, nem is köszön neki. De nem látta.~Végre is
41 IX | jöttem. Izenetet hoztam neki.~- Avval ugyan bajosan beszélhet
42 IX | Ábel eléje került. Köszönt neki.~- Csókolom a kezét.~Kardosné
43 IX | lenni ilyenkor.~- Megmondja neki, hogy részvéttel kérdezősködtem?~-
44 IX | számolt ezzel és mégis fájt neki. Eszter, a régi édes kis
45 X | betegágyból, először is neki ír, a Senkinek. Hát ki ő
46 X | Senkinek. Hát ki ő most már neki? Hiszen ha valaki anya,
47 X | Elképzelhetetlen. Hiszen leánya lett neki. A leány kétszeresen kedves
48 X | asszonytól, aki azt mondta neki, hogy vesse a szemétbe.
49 X | pipacs-szín arccal nyujtotta neki a kezét.~- Nem ismer meg?~-
50 X | volna. Az a kis szoba volt neki a haza, meg az a fehérhajú
51 X | röstelkedve nyújtott át neki egy kisleányos kék-bársony
52 X | A férje jól keres. Telik neki újra. Csak Lidi néni kalapjai
53 X | hogy Eszter elmúlt álma neki, mégis amikor először kiment
54 X | a házra. Szinte jólesett neki, hogy a doktor címtábláját
55 XII | mosolygott vállat vonva, - de neki bizonyosan jobb az izlése,
56 XIII| egyszerre jómódba került. Neki is szépen volt fizetése.~~
57 XIII| örömtől megrebbenve intett neki, s megállította a kocsit.~-
58 XIII| mindig. Már másnap vettem neki egy üveg szekfü-parfönt.
59 XIII| elsötétül, ha valami nem tetszik neki. Én nem bírom a mogorva
60 XIV | nem ok. Illik. Tartozol neki. Remélem nem leszel hálátlan
61 XIV | patikából való.~Ábel intett neki, hogy menjenek már. Berta
62 XIV | várták.~Ábel szerette volna neki mondani:~- Emlékszel-e?~
63 XIV | ide bejön, hátat fordítok neki és kimegyek. Vagy egyenesen
64 XIV | Vagy egyenesen megmondom neki a szemébe: - Nagyságos asszonyom,
65 XIV | nem...~- De még irok is neki, megirom nyiltan...~- De
66 XIV | és Irénkén. Ábel segített neki. A meleg gyapjutakarót begyürte
67 XIV | Csak nem beszélted el neki...?~- Hova gondolsz! Dehát
68 XV | megujult volna, olybá tünt föl neki. Már bámulta. Uj szépségeket
69 XV | meleg szavakat rebegett neki:~- Milyen jó vagy, milyen
70 XV | éhezett a szeme. Hiányzott neki, és fájt neki az a hiány.
71 XV | Hiányzott neki, és fájt neki az a hiány. Hát Eszter nélkül
72 XV | maradhattak. Széket tett neki az asztalhoz.~- Bajod történhet
73 XV | rendjénvalónak érezte.~Ábel keresett neki új lakást is. A gimnázium
74 XV | gimnázium közelében bérelt neki tágas, világos háromszobás
75 XV | orvosok azt tanácsolták neki, hogy menjen el hat hétre
76 XV | megigérte, hogy írni fog neki. Váltottak is valami három
77 XV | leült melléje: olvasott neki. Vagy a lábához ült a zsámolyra,
78 XV | lovat kap! Hazamenet veszek neki egy szép kis falovat.~És
79 XVII| aki csak emlék volt már neki.~Beléptek egy nyaralóforma
80 XVII| fejét rázta: nem tetszett neki.~A szoba sarkában magas
81 XVII| aztán Ábel beszélte el, hogy neki három fia volt. Mind a hármat
82 XVII| pénz a kezéből. Nem volt neki elég soha a pénz hónap végéig.
83 XVII| Sört és bort is töltött neki. Végül a szakácsasszony
|