Part
1 I | aligha vannak omnibuszok, de nekem az az omnibusz maga a mennyország
2 I | ülne valami tréfából, s nekem valamiképpen testvérem volna.
3 I | Mintha régen kedves volna nekem minden vonása! Mintha valamiképpen
4 I | tudom kicsoda Kegyed? S nekem mégis nem idegen.~A világon
5 I | szeme megragyogott.~- Ez nekem szól! - mondotta boldogan.~
6 I | egy beszögezett kis ajtó. Nekem úgyis mondanom kell valamit...~-
7 I | megláttam Esztike, maga nem volt nekem idegen. Magának minden vonása
8 I | Aztán ő szólalt meg:~- Nekem is olyan ismerős volt maga.~
9 I | jöhetek el?~- Amikor ráér. Nekem úgyis van valami mondanivalóm.~-
10 I | Nem. Magáért Esztike nincs nekem messze semmi.~Eszter a kezét
11 I | De igen. Maga nem akarja nekem megmondani az igazat.~-
12 I | reggel csak azért, hogy nekem virágot hozzon. Feltüztem
13 I | úgy éreztem... maga valaki nekem, aki mellett nem haladhatok
14 I | tőle. Ezek a napok olyanok nekem, Esztike, mint a fának a
15 I | szeme könnybe lábadt.~- Nekem még csak arra sincs jogom, -
16 I | magának is van öreg édesanyja, nekem is. Ha szenvedés van ránk
17 I | előtt Ábel.~- Énelőttem? Nekem olyan maga nappal is, mint
18 II | vele, - felelte a beteg. - Nekem kevés kell. Látod hogy van
19 II | szerencse. Ebnek csokoládé, nekem száraz kenyér. Én is el
20 II | életem hosszára. Sohse fog nekem sikerülni semmi.~És a vízre
21 II | is ilyen. Önöknek arany, nekem föld. Mind a kettő értékes,
22 II | ha azé nem lehetek, aki nekem igazán párom!~De hitvány
23 II | fakadtam, hosszasan fejtegette nekem, hogy ez már elvégzett ügy,
24 III | lelkiismeretem nem mond ellent, - ez nekem a fő. A férjem... Gondolkodtam
25 III | Ő is gyűlölne téged. És nekem vigyáznom kellene a nyelvemre:
26 III | beszéltem vele. Senki ezt nekem meg nem tilthatja.~És akkor
27 IV | makacskodott Eszter. - Nekem látnom kell őt, beszélnem
28 IV | fehérszegfűm. Olyan vagy nekem mint a nap a földnek. Mikor
29 IV | percre, aki tavaly voltam. Nekem is az volt az érzésem. Megfeledkeztünk.~
30 IV | nem haragszom.~- Látod az nekem örök gyötrelem volna, ha
31 IV | gondoltam, hogy az Isten nekem teremtette a szépségedet,
32 IV | jóságodat, ékességedet és nekem nem maradt más, csak az
33 VI | felelte Ábel, - most már nekem kell fogadnom a segédeket
34 VI | én boldogult apám mondott nekem valamit, amit sohase felejtek
35 VI | a konyhán, s panaszkodik nekem, hogy hova menjen? Így aratás
36 VI | ha te akkor azt mondod nekem: Jössz! Viszlek! Akarom!
37 VI | ellentállni!~- De Eszter!~- Mit nekem szegénység? Mit nekem családi
38 VI | Mit nekem szegénység? Mit nekem családi szamárságok? Éltünk
39 VI | is többet ért hozzá, mint nekem mind a két kezem. Bocsásson
40 VII | a fő dolog: maga elhozza nekem Nyéky Ábel úrnak a címét.
41 VII | ember beteg! Beteg az, aki nekem legkedvesebb a világon.~
42 VIII| magam gazdája vagyok is, az nekem elviselhetetlen.~Itt jó
43 VIII| egyszer meghalunk.~Írsz nekem? Áldjon meg az Isten, ha
44 X | muszáj énnekem bujdosnom? Nekem otthon a helyem! Az a fiatalkori
45 XI | milyen az állapotom? Ha nekem akkor viszonyom volt volna
46 XI | Másrészről meg kellemetlen volt nekem, hogy férjes nővel tartsak
47 XII | azt mondtad, hogy érzed: nekem vagy eljegyezve Istentől.
48 XII | másról.~- Szivesen. De lásd nekem jólesnék, ha úgy beszélnél
49 XII | olajat önteni a lámpásomba. Nekem kell ő, mert ösmeri a gyengeségeimet.~-
50 XII | bolond vagyok. Bánom is én. Nekem kell, hogy mindennap lássalak.
51 XII | mulassanak, - mondotta, - nekem sietnem kell.~Felkapta a
52 XII | hogy ne hallgassanak.~- Nekem van annyi hozományom, -
53 XII | könnyes szemmel, - hiszen nekem gyermekkorom óta ez volt
54 XII | hogyan érez irántad?~- Dehát nekem a te gondolatod oly képtelen
55 XII | nevetve rázott a fején.~- Nekem valami bolond képtelenség
56 XII | te akarod Eszter. És hát nekem csakugyan kell valaki, aki
57 XIII| csókolt az asszonynak.~- Nekem, - folytatta fénylő szemmel, -
58 XIII| Aztán tudod Bécsben vett nekem a feleségem egy hagymaszínü
59 XIII| kedveskedik. Oh Eszterkém nekem sejtelmem se volt arról,
60 XIII| azért született volna, hogy nekem feleségem legyen!~Eszter
61 XIV | ahol ember van. Az ember nekem lélek.~- Test nélkül nincs
62 XIV | végighiszi a hiszekegyet. Nekem a világ olyan üres! Engem
63 XIV | Engem nem lelkesít semmi, nekem nem szép semmi. Ha valamit
64 XIV | vezetsz félre. Dicséred, hogy nekem kellemeset mondj. Köszönöm.
65 XIV | kellemeset mondj. Köszönöm. Nekem a régi nyiltságod kell.
66 XIV | adod a förtelmes pilulákat, nekem meg azon keserün. Edd meg
67 XIV | kicsinylés. Azt mondja vele: mi nekem egy gyermeknek a haragja?~-
68 XIV | gyermeknek a haragja?~- Nekem sohse beszéltél erről. Azt
69 XIV | Eszterkém?~- Semmi.~- Ne mondj nekem ilyet Eszter. Látom az arcodról.
70 XIV | meglátogattál? Nem tudják-e, hogy nekem mindennap egy szál rózsát
71 XIV | kérlek, azt mondják, hogy nekem a szakál illik.~- De ha
72 XIV | mondta, hogy vétek lenne: nekem ez a szakál illik legjobban.~
73 XIV | egyszer van havonkint, de nekem az Akadémiába is el kell
74 XIV | ránézett a barátjára:~- No, nekem befütöttél!~A társ csak
75 XV | érdemlem, hogy az Isten nekem adott. ~Berta boldogan mosolygott.
76 XV | gyermek azt mondogatja majd nekem: Apám.~- Oh nem, - rettent
77 XV | felelte, - de az szörnyü nekem, az a gondolat, az a sejtelem,
78 XV | apját, se anyját, se engem. Nekem a nyelvemen volt Lachapelle
79 XV | maradok estig. Csak igérd meg nekem, hogy nem rémledezel, hogy
80 XV | szorultam arra, hogy te keress nekem férjet! poltron!~És méltóságos-hidegen
81 XVII| Picurka volt a neve.~- Nekem még csak kutyám sincsen.~-
82 XVII| kutyám sincsen.~- Hász most nekem sincsen. Nem is tartok többé.~-
83 XVII| Elkártyázta a katona. De nekem elég ami maradt. Sőt egynehány
|