Part
1 I | Eleinte csak úgy kandikált ki, mint a madár a lombok közül,
2 I | Ebből csak azt magyarázom ki, hogy valami láthatatlan
3 I | vékony ébenfa-pálca. Így ment ki lóvonaton, omnibuszon és
4 I | szólalt meg aztán a fiu, - ha ki nem jött volna, ha nem beszélhettem
5 I | De hátha nem jöhetek ki? És talán nem is illik...~
6 I | De hiszen maga nem jön ki Esztike: maga bent marad
7 I | Ábel. (Először ejtette ki a keresztnevét.) Dehiszen
8 I | kijön, éppen azért mentem ki a kapuba, hogy megmondjam...
9 I | nevenapján üdvözlő levelet.~- Ki az? Hogy hívják? - kérdezte
10 I | Eszter, hogy mikor osonhat ki. Nesztelenül kelt ki ágyából
11 I | osonhat ki. Nesztelenül kelt ki ágyából és felöltözött.
12 I | mentél haza? Nem jöhettem ki Ábelkám. Mama ebéd után
13 II | ilyen baj ér, nem lábalok ki belőle. Akkor eladhatod
14 II | Olajfestmény. Azt vedd ki, ha csendesül az idő és
15 II | mozdulat kellene, egy ugrás. Ki tudja mennyi szenvedés vár
16 II | ha józanon nősülne. De ki nősül józanon? A szerelmet
17 II | üzlet.~- Pogányok! - fakadt ki a hölgy.~S elsétált onnan.~
18 II | megszünt. Ábel omnibuszon ment ki. Délben a Szépjuhásznénál
19 II | pozsonyi ujságot, amelyben ki lesz nyomtatva a neve.~De
20 II | leány helyett a cseléd jött ki hozzá a házból:~- Maga az
21 III | lakol? - De egyik se mondta ki.~Ábel azt gondolta: Bizonyára
22 III | megszólította az asszonyt:~- Ki kisért a Hatvani-utcán át?~
23 III | doktor mindig csak neki adta ki a konyhapénzt, s a főzőkanál
24 IV | többnyire végzett. Vele sétált ki hol a Dunapartra, hol a
25 IV | tudom.~- Mondd: soha. Mondd ki bátran!~- Ugye hogy haragszol?
26 IV | téged teljesen elfeledjelek? Ki követelheti?! A gyermekkori
27 V | összehajtogatott papirosok álltak ki. Némelyikben hirlapról levett
28 V | gyalázatosak! hitványak! - fakadt ki Eszter, - hát tebenned is
29 VI | meszely vérét eresztené ki, mintsemhogy cselekedne.
30 VI | volna, nem mondták volna ki a trónfosztást, nem következett
31 VII | akkor az ő nyelvén. Dehát ki? Dehát mi? Hogyan van, hogy
32 VII | a betegnek ápoló kell. Ki lesz mellette az éjjel?~
33 VII | Az asszony szótlanul vett ki egy szárnyat.~Tehát nem
34 VII | El akartam menni Pestről ki külföldre. Aztán, hogy a
35 VIII| tudtál elmenni búcsuzatlanul! Ki tudja mikor látlak viszont.
36 VIII| Engem a sors arra választott ki, hogy csupa olyan leányokkal
37 VIII| volt ez a szó: Eszter.~- Ki az? - kérdezték Erdőssyék.~
38 X | neki ír, a Senkinek. Hát ki ő most már neki? Hiszen
39 X | tünődve fog rám nézni, hogy ki vagyok?~Harmadnapra hazatért.~
40 X | bácsizza.~De egyik se mondta ki, amit gondol.~- Vizet hozzak
41 X | bizonyosan később érkeznek ki, mint Eszter.~És Ábel arca
42 X | Városliget!~Törökék akkor léptek ki. Látták, hogyan vezeti karon
43 XI | Menjünk el azonnal! Ki se szálljunk ebből a kocsiból!
44 XI | bárhova! Ha akarod messze! Ki külföldre! A férjednek levelet
45 XI | egy napot pihenünk. Aztán ki Berlinbe! A kis kerti szobámat
46 XI | kerti szobámat talán még ki se adták. Ideiglen odahuzódunk.~
47 XI | szeretetéből nem vihetjük ki, - rebegte az asszony. -
48 XI | itélet lesz. Ha nem mondja is ki, itélet lesz.~Hozzásimult
49 XI | szeme kételkedést fejezett ki.~- Elég régen ismernek, -
50 XI | baráti viszony fejlődött ki közöttünk. Ez volt az oka
51 XII | Nézd: tűt és cérnát hoztam ki. Már három napja lóg ez
52 XII | megrőkönyödtem.~A férjem rám-néz:~- Ki az?~- Egy úr, - feleltem
53 XII | nyájaskodnak.~Holnap csald ki Törökéket sétálni. Lehet,
54 XIII| csókjában mély hálát fejezett ki iránta. A doktornénak Ábel
55 XIII| Vajjon kijön-e Eszter? Ki kell jönnie: azt mondta,
56 XIV | összenőtt szemöldök nem fejezhet ki nagyabb nyájasságot? Leült
57 XIV | így tűz mellett! Nyissuk ki inkább a kályha ajtaját.
58 XIV | azonban hidegen fordult ki a karjából.~Ábel csak nézett:~-
59 XIV | bajod?~- Tudod, - fakadt ki az asszony a szemét meregetve, -
60 XIV | Ábel fiakeron sietett ki a fasorba. Esztert már nem
61 XIV | különféle históriákat eszelt ki.~- Hát egy hid leszakadt
62 XIV | belé.~- Rossz jel, - fakadt ki, - ha az élettárs gyanakvó.
63 XV | ajkad mondja ezt Ábel.~- Hát ki változott: én? vagy te?
64 XV | mégis szörnyű menykő-csapás. Ki van mellette? Ki törli le
65 XV | menykő-csapás. Ki van mellette? Ki törli le a könnyeit? És
66 XV | törli le a könnyeit? És ki intézkedik a temetésről?~
67 XV | hogy eljösz! Vártalak! Ki is vígasztalna engem, ha
68 XV | Rosalie, de nem mondtam ki. Ő ahogy rámnézett, leolvasta
69 XV | iskolástársak gyászát fejezte ki.~Elmentek.~Az asszony a
70 XV | valamit, amit nem mondott ki, de Ábel már nem olvasott
71 XV | is engedett. Ábel kisérte ki a vasutra is.~Marienbadba
72 XV | iskolába: de mi okon tegyék ki?~- A szülőkkel kell előbb
73 XVI | kábuldozva, szinte betegen ébredt ki belőle.~Néhány nap mulván
74 XVII| gyülemlett.~- Hova mégy?~- Csak ki a Ligetbe. Wampeticshoz.
75 XVII| vén cselédasszony nyitotta ki.~- Eredj be, csak eredj
76 XVII| olyan korú fiatal emberek, - ki szőke, ki barna, ki bajuszos,
77 XVII| fiatal emberek, - ki szőke, ki barna, ki bajuszos, ki bajusztalan,
78 XVII| emberek, - ki szőke, ki barna, ki bajuszos, ki bajusztalan,
79 XVII| ki barna, ki bajuszos, ki bajusztalan, de mind harminc
80 XVII| jó Irénem.~- Láttam. De ki az a többi fiatal ember?~-
81 XVII| vele.~- Persze, - fakadt ki Eszter. Teveled csöndes
82 XVII| lakol? Hány szobád van? Ki visel rád gondot?~- Csak
83 XVII| napos idő lesz, kocsikázzunk ki együtt...~- Szives örömest.
|