Part
1 VII | készséggel felelte:~- Török Berta vagyok, negyedik osztályos
2 VII | is hívják kedves?~- Török Berta negyedik osztályu tanuló.~-
3 VII | lesz mellette az éjjel?~Berta vállat vont:~- Nem tudom.
4 IX | kopott falépcsőn.~A folyosón Berta futott eléje, s egyszerre
5 X | kezét.~- Nem ismer meg?~- Berta? Maga volna a Bertácska,
6 X | körülöttük. Látszott, hogy Berta az anyja mesterségét gyakorolja.~
7 X | kérdezte aztán egykedvüen.~Berta rápillantott, s mélyen ráhajlott
8 X | kérdezte-e, hogy hol vagyok?~Berta elpirult s ráhajlott a munkájára.~-
9 X | csipegette róla a tolldíszt.~- Berta igen örül az ajándéknak, -
10 X | percre a Szervitatemplomba?~Berta elmosolyodott:~- Lássa mama:
11 X | hogyan emeli be a bérkocsiba.~Berta elsápadtan nézett utánok.
12 XI | Hideg arccal hallgatták. Berta rá se nézett.~- No persze:
13 XI | hozzám jött nőül.~Akkor már Berta is ránézett Ábelnak az arcára.
14 XI | csak tölthetek? - kérdezte Berta mosolyogva.~ ~
15 XII | kedves is volt a társaságuk. Berta iskolát végzett eszes leány.
16 XII | kislányához hajolt:~- Ez Berta néni, ez Ábel bácsi, ez
17 XII | őket:~- Törökné, a lánya Berta, Nyéky úr, Berta kisasszonynak
18 XII | a lánya Berta, Nyéky úr, Berta kisasszonynak a vőlegénye.~
19 XII | kisasszonynak a vőlegénye.~Berta elpirosodott: olyanná vált
20 XII | doktorné csak akkor sápadt el. Berta még mindig lángoló arccal
21 XII | Különben hagyjuk abba, ha Berta annyira érzékenyen fogja
22 XII | hozományom, - felelte halkan Berta, - hogyha férjhez megyek,
23 XII | hozzám jönne?~- Oh, - rebegte Berta könnyes szemmel, - hiszen
24 XII | azt gondolod édesem, hogy Berta nekemvaló lenne.~- Senki
25 XII | vállat vont:~- Hogy? Hát Berta a feleséged lesz testileg.
26 XIII| volt szokva a közönsége. Berta helyett segítő kisasszonyt
27 XIII| megáldotta az új házaspárt. Berta az anyja nyakába borult
28 XIII| házaspárnak mi kell több?~Berta csakugyan vitt pénzt is
29 XIII| angyali! milyen okos!~- És Berta?~- Egészséges, vidám, sürög-forog,
30 XIII| érdeklődéssel forgolódott Berta körül. Valóban a nők született
31 XIV | látogatásra nógatta a feleségét. Berta azonban vonakodott:~- A
32 XIV | Ferenc hangversenyére is.~Berta megnyugodott. Délután öt
33 XIV | viszont az arcát csókolta meg.~Berta aztán elcsevegte bőven és
34 XIV | őket a többi szobába is. Berta bámulva dicsért mindent.
35 XIV | szereti a kávét, - mondotta Berta röviden.~- Hát akkor teát, -
36 XIV | szegfü-parfünös, - felelte Berta.~- Benne maradt. Azt gondolod,
37 XIV | tartotta:~- Ugye kellemes?~Berta hálásan fogadta az ajándékot.
38 XIV | neki, hogy menjenek már. Berta helyeslőn pillantott.~Fölkelt.
39 XIV | kézszorításuk, mint kellett volna. Berta szeme elsötétült.~Az utcán
40 XIV | Igen kedvesen fogadtak.~Berta biggyesztett:~- Dicsekvők.~-
41 XIV | biggyesztett:~- Dicsekvők.~- Mért?~Berta biggyesztett:~- Dicsekvők.~-
42 XIV | összehasonlította Bertát Eszterrel.~Berta fiatalabb volt, de Eszter
43 XIV | volt, de Eszter leányosabb. Berta haja tömöttebb, feketébb,
44 XIV | volna festenivalóbbnak.~Berta szivesen nevetett, s nem
45 XIV | látszott a piros ajkak mögött.~Berta bársony volt, Eszter selyem.
46 XIV | bársony volt, Eszter selyem. Berta a földön járt, Eszter a
47 XIV | A lámpást, - mondotta Berta, - most már meggyujthatjuk.~-
48 XIV | ment el, magához ölelte.~Berta azonban hidegen fordult
49 XIV | nézett:~- Mi bajod édesem?~Berta hallgatott, csak az orrát
50 XIV | nem illik! - pattogott Berta. - Ha te még ma is szerelmese
51 XIV | mégse lehet! - ijedt fel Berta.~- Én bizony megteszem.
52 XIV | azt nem engedem.~És akkor Berta megölelte Ábelt. Vidáman
53 XIV | vagy az uramnál. Mit szólt Berta tegnap, mikor elmentem?~-
54 XIV | kisleánya is vele volt.~Berta az ölébe vette a kisleányt,
55 XIV | házassággal, - mosolygott Eszter.~Berta odatartotta a kisleányt
56 XIV | Vidáman csevegtek tovább.~Berta mintha tüntetni akarna a
57 XIV | hozzátok, - mondotta, - Berta hálátlan kigyó. Bocsáss
58 XIV | Köszönd meg te is, ahogy Berta köszöni.~- És te ezt komolyan
59 XIV | esküvőjén az egyik tanu volt.~Berta megvidámult. Örült mindig,
60 XIV | csak havonkint egyszer.~Berta rábámult Ábelre.~Ábel zavarodottan
61 XIV | vagyok egy bizottságban.~Berta kifordult, hogy borral kedveskedjen
62 XIV | bizottságukról, de már késő volt. Berta fagyosan hallgatott.~- A
63 XIV | Nem kell, - rázta a fejét Berta, - majd elmúlik.~A tanár
64 XIV | elment. Ábel otthon maradt. Berta tovább is hallgatott. Ábel
65 XIV | ujságokat még nem olvastam.~Berta rásegítette a kabátot:~-
66 XIV | mondd el mi ujság? - szólt Berta nyugodtan.~Ábel pislogott:~-
67 XIV | siettem.~- Hát?~- Az orvoshoz.~Berta leeresztette a varrást az
68 XIV | vont:~- Rossz kedvű vagy, Berta. Sajnállak.~- Jobban sajnálom
69 XIV | én magamat, - sóhajtott Berta.~És akkor nagyzokogva az
70 XIV | Mikor az orvos elment, Berta szinte röpülve borult Ábelnak
71 XV | de mégis otthon maradt.~Berta mintha testben-lélekben
72 XV | hogy az Isten nekem adott. ~Berta boldogan mosolygott. Már
73 XV | ártalmas ételt ne egyen. És Berta tapadt hozzá, lelke beleolvadt
74 XV | konferenciákra se járt már el. Berta láthatta az órarendről,
75 XV | azt gondolta, hogy rokon.~Berta azokban a napokban csak
|