Part
1 I | rövidre, csomóba.~A helyzetem most olyan, hogy kerülnöm kellene
2 I | könyvkereskedő vagyok, - most még csak segéd. Remélem
3 I | Annak se kellett több: most már a cipő orrának fordult,
4 I | Könyvkereskedő vagyok, de most még csak segéd.~A leány
5 I | szemmel folytatta:~- Tudom, most azt kérdezi magában, hogy
6 I | micsoda?~- Orvosnövendék. Azaz most már végzett orvos. Bécsben
7 I | természetü. Tulságosan komoly. Most egy bécsi kórházban gyakorol,
8 I | juharfa alá húzódtak.~- Ha most a villám ide sujtana, -
9 I | ilyen messzire kijár, de most már nem sajnálom: látom,
10 I | arcára.~Ábel mosolygott:~- Most maga is harmatos virág!~
11 I | is képzeli, milyen szép most maga!~A leány fölemelt keze
12 II | megesküsznek.~Itélje meg most már maga az ügyünket és
13 III | ugyanúgy kötötte is be.~- Nohát most már nem halsz meg.~Az asszony
14 III | Bement?~- Be. Ott van most is. Vártam rá egyideig.
15 IV | Eszter elővonta az óráját.~- Most három s egynegyed. A férjem
16 V | megrázkódó szivvel. - És éppen most! Tegnap én ütöttem tőrt
17 V | is küldtem volna neki... Most már van annyi fizetésem,
18 VI | rak rám, - felelte Ábel, - most már nekem kell fogadnom
19 VI | a leányt, hogy nem talál most helyet.~Az arcát is megcsókolta.~-
20 VII | templomban? Vajjon mit gondol most, hogy mi az ő szeretete?
21 VII | soha.~De hogyan tudja meg most már Ábelnak a lakását?~A
22 VII | kell átadnom: Hol lakik? Most következik a fő dolog: maga
23 VII | értette, csak pislogott.~- Most már bizonyos, hogy van valakije, -
24 VII | távollétem alatt?~- Nem. Csak most ebben a három napban.~-
25 VII | No, - mondotta Ábel - hát most már Eszter az enyém vagy.
26 VIII| át: azt gondolom, hogy te most már szíveddel, lelkeddel
27 VIII| sohse voltam olyan rút mint most. Szégyenkeznék, ha látnál.~
28 VIII| rút arcodat.~Itt Berlinben most erős a hideg. Bizonyosan
29 VIII| helyettesítené az enyémet. Hiába most már: olyan vagyok, mint
30 IX | hagyta volna a köszvényét: most meg az fekszik. Egyebet
31 IX | hogy fölösleges. Remélem most már vége szakad annak a
32 X | eltünődött: egy anya aki most kel föl a betegágyból, először
33 X | ír, a Senkinek. Hát ki ő most már neki? Hiszen ha valaki
34 X | re megráncosodott a képe. Most már nem olyan szembeötlő
35 X | mondják: szerencsés halál. Most már csak Lidi néni él. Eljön
36 X | Zöldfa-utcában van.~Ha már most ott volt, végigbandukolt
37 X | elmaradt a séta kedvéért. Most a mi lelkiismeretünk szólalt
38 XI | borította el az arcát.~- Most már az enyém vagy! Az enyém!
39 XI | vagy! Az enyém! Viszlek! Most már nem él az anyád! A családi
40 XI | kocsi a lakásom előtt. Ha most nem jösz, ezt az órát Isten
41 XII | leánykorában bimbózó bokor volt, most virágzó bokor: csupa szín
42 XII | egymást.~És nevetett.~- De most már igazán beszéljünk másról.~
43 XII | minden szálában. De csak most látom, hogy a te angyali
44 XIII| hintója zárható. A doktor most már csak délután fogad otthon
45 XIII| mondom semmise változott. Sőt most még jobb: eljársz hozzánk.
46 XIV | Hiszen az kiment a divatból. Most ilang-ilang járja. Adok
47 XIV | lámpást, - mondotta Berta, - most már meggyujthatjuk.~- Ne,
48 XIV | inkább a kályha ajtaját. Most már úgyis csak a parázs
49 XIV | bizalmasan betakarni a lábát, de most már ő is férj: mintha csak
50 XIV | tudom. Reggel a fejem fájt, most meg a mellemben érzek szurásokat.~-
51 XIV | nyakába.~- Bocsáss meg! Csak most az egyszer bocsáss meg!
52 XIV | ablakon.~- Hát sehogyan. Most már családapa vagy. A feleségedet
53 XV | mondtam mindig: Szegény Ábel! most te mondod: Szegény Eszter.~
54 XV | Sehol, - felelte aztán. Élj most a feleségednek. Ebben az
55 XV | Rendelkezz velem. Én csak most értesültem az újságból.
56 XV | kell mennem, - mondotta. - Most már szedd össze az erődet
57 XV | azelőtt. Több a költség most már a háznál.~Bizony gyéren
58 XV | négy napja nem volt nála, most bizonyosan eljön. Négy órakor
59 XV | egy rapszodikus zene. Ime most ő özvegy, fiatal és szép.
60 XV | özvegy, fiatal és szép. Ha most ő ragadná meg Ábelt itt
61 XV | És ahogy ő szólott: „Ha most nem jösz, ezt az órát Isten
62 XV | szemébe:~- Ugye Ábel bácsi, most már te vagy az én papám?~
63 XVI | urát, én meg hagyjam el most a gyermekemet, a feleségemet!
64 XVI | ilyen apró zivatarokban, most meg - életében először, -
65 XVII| Te is olyan voltál. És most ha elválunk, holnap azt
66 XVII| Igazságtalan voltam és vak, most már elitélem magamat érte.
67 XVII| csak kutyám sincsen.~- Hász most nekem sincsen. Nem is tartok
|