Part

 1 I   |              fiatalember.~- Nem van, - felelte az asszony.~- Hát ez? (A
 2 I   |               költöztek el?~- Ja-ja, - felelte az asszony. - Csak elmenni
 3 I   |                 Mi a neve?~- Eszter, - felelte fölpillantva a leány, -
 4 I   |              Égben?~- Hogyne hinnék, - felelte a leány, - hogyne.~- Gondoltam, -
 5 I   |              Halkan, édes vonakodással felelte:~- Nem.~S elvonta a kezét.~-
 6 I   |           Eszti?~- Itt vagyok anyám, - felelte nyugodt hangon a leány.~-
 7 I   | mutatkozhatna-e be a mamának?~- Nem, - felelte a leány, - holnap vendégünk
 8 I   |                mamának.~- Nem lehet, - felelte szinte ijedten a leány, -
 9 I   |             volt a hiba.~- Nem, nem! - felelte Ábel, - köszönöm, hogy feltüzte.
10 I   |               szorítsam.~- Köszönöm, - felelte Ábel.~S a leány kezét a
11 I   |                   Hát csak eljöttem, - felelte Ábel, - hiszen tegnap mondta,
12 I   |       Elkisérhetem egydarabig?~- El, - felelte a leány, - a temetőig a
13 I   |               róla.~- Megfogadhatom, - felelte Ábel búsan, - csak azt nem,
14 I   |            leány.~- Bár ide sujtana, - felelte Ábel.~- Jaj, ne mondjon
15 I   |              ennél szebbet!~- Én se! - felelte Ábel.~De ő a leányt bámulta.~ ~
16 II  |             Megélek, ne törődj vele, - felelte a beteg. - Nekem kevés kell.
17 II  |               nem lesz rá szükségem, - felelte a fia.~Másnap reggel aztán
18 II  |                orrát gúnyosan mozdítva felelte:~- Csak az élete első évére
19 II  |                   És mit felelt?~- Azt felelte, nyugodtan azt felelte,
20 II  |             Azt felelte, nyugodtan azt felelte, hogy nem baj. Majd megszokom.
21 II  |               kérdezte.~- Én vagyok, - felelte az ifju megdöbbenve.~- Nagyságáék
22 III |            szólt az öregúr.~- Nincs, - felelte Ábel kedvetlenül.~- Amelyik
23 III |        elhalaványult.~- Egy beteged, - felelte azon a nyugodt igaz hangon,
24 IV  |             kérlelően Eszter.~- Nem, - felelte szeliden Ábel. - De mért
25 IV  |                   Hát próbáljuk meg, - felelte az asszony a könnyeit letörölve.~
26 V   |              nyelvmester özvegyénél, - felelte az anyós. - Mi is volt a
27 V   |                Nem ismerem önt uram, - felelte Eszter méltósággal.~És elment
28 V   |             Elvesztettem a pénzemet! - felelte Eszter, - húsz forint volt
29 V   |                 A férfiak hitványak! - felelte Eszter elgondolkodva.~Semmi
30 V   |             meg nagyságos asszonyom, - felelte a gazda.~- Talán az a segéd
31 V   |           tudja. Nincs itt?~- Nincs, - felelte a gazda, - de mink éppúgy
32 V   |         Szegény Ábelkám!~- Köszönöm, - felelte Ábel a homlokát megcsókolva.
33 VI  |           Egyre több terhet rak rám, - felelte Ábel, - most már nekem kell
34 VII |             bízni. Nincs itt?~- Nincs, felelte nyugodtan a gazda, - beteg.~
35 VII |             választ.~- Bizony beteg, - felelte az asszony a vasalóra hajolva.~
36 VII |               fel, hirtelen készséggel felelte:~- Török Berta vagyok, negyedik
37 VII |             Eszter.~- Tüdőgyulladás, - felelte az orvos az írásból felpillantva. -
38 VII |          mondom, hogy tüdőgyulladás, - felelte sértődve az orvos.~- Hiszen
39 VII |              jár senkihez!~- De jár, - felelte szigoruan az öregkisasszony.~
40 VII |              mutatva.~- Ez az ember, - felelte fölvillámló szemmel az asszony, -
41 VII |              az egy féligholt beteg, - felelte az orvos a levegőbe csapva.~
42 VII |         csakhogy látlak!~- Vártalak, - felelte Ábel boldogan, - ma reggel
43 IX  |            halálán van?~- Nem tudom, - felelte félvállról az ember, - nem
44 IX  |                   A feleségem beteg, - felelte az, - feküdj le oda a konyhaládára,
45 X   |            üres-e a szoba?~Törökné azt felelte, hogy a szoba nem üres,
46 X   |               munkájára.~- Kérdezte, - felelte Törökné, - de akkor mink
47 X   |                az én kis barátomról, - felelte Ábel szórakozottan, - csak
48 XI  |      szeretetünknél?~- A leánykám... - felelte nedves szemmel az asszony, -
49 XI  |                asztalon.~- Köszönöm, - felelte Ábel, - egy barátommal fogok
50 XII |          szeretsz, mint mama?~- Úgy, - felelte a gyermek.~És azután is
51 XII |                van annyi hozományom, - felelte halkan Berta, - hogyha férjhez
52 XIII|                   Az este érkeztünk, - felelte Ábel.~S hogy az asszony
53 XIII|              Szereted?~- Hát hogyne, - felelte Ábel könnyedén, - hiszen
54 XIII|                   Eljövök holnap is, - felelte Ábel.~S megcsókolta Eszternek
55 XIV |             lélek?~- Az igazi ember, - felelte Ábel nyugodtan. Vagy a hús
56 XIV |         történt beszéd.~- Nem tudom, - felelte a doktor.~- A hús: matéria,
57 XIV |            ruhád is szegfü-parfünös, - felelte Berta.~- Benne maradt. Azt
58 XIV |            ideig?~- Sok, sok minden, - felelte Ábel nyugtalanul.~- Az órarended
59 XIV |                konferencia?~- Nincs, - felelte a vendég, - hogy volna?~-
60 XV  |               történhet édes!~- Nem, - felelte az asszony, - csak egy percre
61 XV  |               gondolkodott.~- Sehol, - felelte aztán. Élj most a feleségednek.
62 XV  |       hangjából, mit gondol.~- Igaz, - felelte, - de az szörnyü nekem,
63 XV  |              várjalak?~És ő mindig azt felelte:~- Hacsak lehet holnap megint
64 XV  |            haragtól megvillanó szemmel felelte:~- Ha az a szándékom, hogy
65 XVI |               Nem. Csak gondolkodom, - felelte Ábel.~S bement a dolgozó-szobájába.
66 XVII|                  Csak egy kis hűlés, - felelte szomorúan.~- Nyujthatom
67 XVII|                  Hol lakol?~- Budán, - felelte Ábel a tortát aprózva.~-