Part

 1 I   |       leány szemben ült vele, de mintha nem is látta volna: egykedvüen
 2 I   |    emelte a kalapját, de a leány mintha nem látta volna. De mégis
 3 I   |      jázminka mellé.~S elrohant, mintha lopott volna.~Délben tizenkét
 4 I   |        mennyország volt akkor. S mintha az angyal benne földi divat
 5 I   |    valamiképpen testvérem volna. Mintha régen kedves volna nekem
 6 I   |       volna nekem minden vonása! Mintha valamiképpen összetartoznánk!~-
 7 I   |    kapunyíláson, olyan mérgesen, mintha legalább is a magyar koronakincseket
 8 I   |        állt ott és gondolkodott. Mintha bátorságot gyüjtött volna
 9 I   |         olyanok voltak a bokrok, mintha deresek volnának.~A fiatalember
10 I   | nekitámaszkodott a kapufélfának.~Mintha mondta volna:~- Várlak!~
11 I   |          bizalmas hangon mondta, mintha gyermekkoruktól ismerték
12 I   |       felé pillantott s hirtelen mintha határozott volna, susogta:~-
13 I   |       jegyezve.~Ábel megrendült, mintha a föld kettérepedt volna
14 I   |     gyöngéden átölelte a vállát, mintha tartaná, hogy le ne essen.~
15 I   |          Éjjel mikor a hold süt, mintha más volna a világ. Minden
16 I   |           Minden szép! Ugy érzem mintha nem volna testem. Szállani
17 I   |     szikla. Hold­világnál olyan, mintha régi várnak az omladéka
18 I   |          a liliom is olyan volt, mintha aranynyá változott volna.
19 I   |           És a leány szemében is mintha két kis szikra égne.~Eszter
20 II  |          a könnyes kedves arcot, mintha egy harmatos virágfürtöt
21 III |           Nem lehet. Úgy érezem, mintha testvérem volnál. Mindennap
22 III |       látta ezt, de félrenézett, mintha nem látná. Végigtekintett
23 III |       hosszan, melegen és búsan. Mintha azt mondaná: Meg­csókolnálak!
24 III |  letörölte a könnyét, s lehajolt mintha a szőnyeget igazítaná el.
25 III |    virágok közül a karó.~Esztert mintha mellbe csapták volna.~Dobogó
26 III |         láss! Kémkednek!~Ábelnak mintha jégdarab csúszott volna
27 IV  |     hosszasan.~Az asszony akkor, mintha álomból ocsudna, kibontakozott
28 IV  |         a világon. Olyan vagyok, mintha kioperálták volna a mellemből
29 V   |   vizsgálatára készült. A szívén mintha jégzajlás indult volna meg.~
30 V   |             Fájna? Ugy tekintem, mintha egy darázsrágta körtét nyujtana
31 V   |         nyájasan beszél Ábelhoz, mintha mi sem történt volna. Ábel
32 V   |         hogy eljöttél. Úgy érzem mintha egy angyal jött volna le
33 VI  |        hivataloskodott, s mindig mintha valamelyik közeli boltba
34 VI  |       szava jutott az eszembe, s mintha erre valósággal eret vágtak
35 VI  |         magáról az utcai ruháit, mintha a dühét is levetette volna.
36 VII |        lobbanhatott fel annyira! Mintha nem is ő szólott volna akkor
37 VII |       Eszter a leányt.~A leányka mintha álomból rántották fel, hirtelen
38 VII |        orvos­ságot.~A természete mintha megváltozott volna: olyan
39 VIII|        könyvkereskedő lenni. Nem mintha gyűlölném azt a foglalkozást,
40 VIII|    többet sétálnak tekörülötted. Mintha az én betegem volnál, mintha
41 VIII|     Mintha az én betegem volnál, mintha rám volnál bizva az Égtől,
42 VIII|    szendergőn, ugy rémlett neki, mintha valaki a nevén szólítaná:~-
43 IX  |   Meghalt, tudom.~- Lidi néninek mintha örökül hagyta volna a köszvényét:
44 IX  |   aranyozott volt. Odaadta neki, mintha Berlinből hozta volna.~-
45 IX  |          és sikoltások követték, mintha gyilkoltak volna valakit.
46 X   |    szobáját.~Ábelnak olyan volt, mintha haza érkezett volna. Az
47 X   |       virág megmozdul, fölébred.~Mintha csak álom volt volna, hogy
48 X   |           hogy évekig nem látta; mintha úgy állna ott mint régen,
49 XII |         Törökné olyan jó hozzám, mintha fia volnék. Én sohse tudom
50 XII |    bizalmas viszony volt köztük, mintha rokonok volnának.~És kedves
51 XIII|  feleségem. Kedves, jó teremtés! Mintha csak azért született volna,
52 XIV |      olyan nyájas a doktornéhoz, mintha az előttevaló nap jókedvvel
53 XIV |          csevegtek tovább.~Berta mintha tüntetni akarna a férje
54 XIV |           de most már ő is férj: mintha csak a maga felesége iránt
55 XIV |        amelyik fölébredt.~Eszter mintha megszúrták volna, felpattant:~-
56 XV  |       mégis otthon maradt.~Berta mintha testben-lélekben megujult
57 XV  |    Holnap hol leszel?~Az asszony mintha nem is hallotta volna. Az
58 XV  |         fogadta, szinte ijedten, mintha valami bűn terhelné a lelkét,
59 XV  |           S másnap is elolvasta, mintha azt gondolná, hogy másnap
60 XV  |          ő is szivesen járt oda. Mintha az is az ő családja volna.~
61 XV  |          pislogott a kisleányra, mintha attól várna tanácsot.~De
62 XVI |         rám, olyan méltóságosan, mintha legalább is egy miniszterrel
63 XVI |       visszanéztem ám...~Ábelnak mintha egy zsák jeget öntöttek
64 XVI |       Eszter fölemeli a jobbját, mintha a füstöt akarná elcsapni,
65 XVII|       ide? - rebegte végre Ábel, mintha kisértettel szólana.~- Itt
66 XVII|        voltam valaha. Csak olyan mintha álmodtam volna. Te is olyan