Part

 1 I   |       megragyogott.~- Ez nekem szól! - mondotta boldogan.~Másnap vasárnap
 2 I   |                mint azok az iriszek, - mondotta magában a fiatalember.~És
 3 I   |               halt meg, Kufsteinban, - mondotta a fiu.~- Eszerint a sorsunk
 4 I   |                a hársfagaly.~- Úgye, - mondotta a fiú, - hogy nem beszélhetünk
 5 I   |          lehetett.~- Valaki meghalt, - mondotta Ábel, - annak már nem kellenek
 6 I   |                már a csillagok felé, - mondotta a magasba nézve. - Vajjon
 7 I   |               mellett:~- Lássa Ábel, - mondotta a leány, - ma okosak voltunk.
 8 I   |               világmindenség óráját, - mondotta Ábel.~A leány szomorúan
 9 I   |                milyen szép a harmat, - mondotta a leány, - szeretnék járni
10 I   |         csendben a völgybe.~- Lássa, - mondotta, - ez volt a legutolsó rövid
11 I   |             Térjünk le a gyalogútra, - mondotta Eszter. - Itt a völgy közepén
12 I   |              karjaiból.~- Sétáljunk, - mondotta csendesen.~És andalogva
13 I   |            előtte a földön.~- Nézze, - mondotta Eszter, - itt a selymes
14 I   |               csomóba.~- Hagyja úgy, - mondotta Ábel. - Nem is képzeli,
15 I   |          harisnyájáért nyúlt.~- Jaj, - mondotta, - hogy húzom fel?~Lebocsátotta
16 I   |                  Milyen szép a lába, - mondotta Ábel. - De milyen hideg.
17 II  |            kedvetlenül nézte:~- Ime, - mondotta magában, - ilyen a földi
18 II  |           valami jómondást.~- No ja, - mondotta a német, - olyan szerelmes
19 II  |        Gondolkodjunk csak nyugodtan, - mondotta rezgő szívvel, - az éjjel
20 III |           percre maradjon még kérem, - mondotta Ábel üzletiesen.~S az öregúrhoz
21 III |               kezét! Milyen más hangon mondotta:~- Mi lelte az édes kis
22 V   |               a gyermek, aki neked azt mondotta volna: apám!”~Eszter megkövülten
23 V   |               csak nézték.~- Sirtál? - mondotta az anyja, - mi bajod?~-
24 V   |              fontolgatta.~- Istenem, - mondotta magában, - hát mit követelek
25 VI  |          napernyőjét.~- A keztyümet, - mondotta, - a boltban felejtettem.~
26 VII |               múltán megint benézek, - mondotta.~És elsietett.~Tehát beteg!
27 VII |                   Nagy hő van rajta, - mondotta fanyaran mosolyogva a leányka, -
28 VII |             Adjon valami orvosságot, - mondotta a férjének, - gyomorbaj
29 VII |              várt még reá.~- Pardon, - mondotta nekik, - mingyárt jövök.~
30 VII |         felépülök, elmegyek Pestről, - mondotta csüggedt fejjel.~Ezt aztán
31 VII |                nyakába borult.~- No, - mondotta Ábel - hát most már Eszter
32 IX  |            volna.~- Ha Kardosné jön, - mondotta Töröknének, - kérdezze meg
33 X   |             kell.~Hát mi is van abban? mondotta. Egyszer beszélünk, aztán
34 X   |             igen örül az ajándéknak, - mondotta, - szép, hogy nem feledkezett
35 X   |         indultak.~- Járkálunk kissé, - mondotta Törökné, - köznap mindig
36 XI  |       elmaradásért.~- Egy ismerősöm, - mondotta, - elájult a tolongásban.
37 XI  |              még nem is vacsorázott, - mondotta Törökné, - megkinálhatjuk?~
38 XII |            Ilyen mint én, nem lehet, - mondotta Ábelnak a kezét megszorítva, -
39 XII |              ember.~- Nini a férjem! - mondotta Eszter.~A doktor sietve
40 XII |                 Hát csak mulassanak, - mondotta, - nekem sietnem kell.~Felkapta
41 XII |                 Mért volna ez tréfa? - mondotta a doktorné. - Különben hagyjuk
42 XII |                szólalt:~- Bertácska, - mondotta, - a doktorné nyelvén néha
43 XII |               egykedvű beszélgetésképp mondotta, csak éppen, hogy ne hallgassanak.~-
44 XII |      felzavartad a vizet, halacskám, - mondotta Eszternek. - Mégis hallod
45 XII |            porba a botjával.~- Igaz, - mondotta, - igaz. De hogy éppen te...~-
46 XIII|                semmi lelkifurdalást, - mondotta a vállát megvonva, - tudod
47 XIII|                   No majd meglátjuk, - mondotta Ábel.~És az órájára pillantott:~-
48 XIV |            uram nem szereti a kávét, - mondotta Berta röviden.~- Hát akkor
49 XIV |              elé.~- Tudja, tanár úr, - mondotta, - én nem hiszek semmit,
50 XIV |               vezetőink.~- Ez a hit, - mondotta rá diadalmasan Ábel, - az
51 XIV |          homályosodott.~- A lámpást, - mondotta Berta, - most már meggyujthatjuk.~-
52 XIV |            vagy, hogy gyermeked van! - mondotta Eszternek.~- Ez vele jár
53 XIV |              megyek többet hozzátok, - mondotta, - Berta hálátlan kigyó.
54 XIV |                hagytad a noteszodat, - mondotta a szemét meregetve. - Azt
55 XIV |                érkezett.~- Legalább, - mondotta, - a férjem egyszer már
56 XIV |         szobába.~- A nőorvos vagyok, - mondotta mosolyogva.~És a névjegyet
57 XIV |           Fölösleges mentegetődznöm, - mondotta, - rohanok haza, nehogy
58 XV  |             Vártalak minden délután, - mondotta alig mozduló ajakkal az
59 XV  |             Nem tudom mi bánt téged, - mondotta egyszer Eszternek, - annyira
60 XV  |           lelkileg se vagy az enyém, - mondotta végre csendesen.~Ábel megfogta
61 XV  |                  Hogy háljak itthon? - mondotta az asszony rémledező szemmel. -
62 XV  | nyugtalankodott:~- Haza kell mennem, - mondotta. - Most már szedd össze
63 XVI |              Nem megyek többé hozzá, - mondotta a fejét rázva. - Hiszen
64 XVII|               csak eredj be Ábelkám, - mondotta az asszony egy üveges ajtóra
65 XVII|              Eszterre.~- Hogyan van, - mondotta, - hogy nem kerestél meg