Part

 1 I   |         napokban történt. Az egyik arra vélekedett, hogy Széchenyi
 2 I   |            nem engedné? Vagy talán arra gondolt, hogy nappal le
 3 I   |           lábadt.~- Nekem még csak arra sincs jogom, - rebegte, -
 4 I   |   kisértetbe ne essünk! Nem szabad arra gondolnunk, hogy meg­haljunk.
 5 I   |           hármat.~Egy iparoscsalád arra ment. Nevették őket, és
 6 I   |         kasmir-kendőt a földre, és arra tette a lábát, hogy megtörülje.~
 7 II  |            a kert is kicsiny. Ábel arra vélekedett, hogy az apja
 8 II  |         leányba, hogy egyszer csak arra gondoltam, hogy elveszem.
 9 II  |       fiatalembernek, meg­rendült. Arra a fiatalemberre ismert,
10 II  |          szeme könnyben lábbogott.~Arra gondolt, hogy felakasztja
11 II  |            meg nem mondja. De amaz arra hivatkozott, hogy a szerződésük
12 II  |            szeretettnek a kérését.~Arra kérem, hogy legyen erős,
13 II  |          keressen sokféle alkalmat arra, hogy elmulassza az emlékemet
14 III |       kigyuló arccal ugrott föl, s arra mozdult, hogy megölelje.
15 III |           találkozhatunk. De aztán arra gondoltam, hogy te jó és
16 III |         kötelezne engem a házasság arra, hogy hátat fordítsak...
17 III |          engem szeret? Megesküdtem arra, hogy hű leszek, de arra
18 III |           arra, hogy hű leszek, de arra nem, hogy téged elfeledlek.~
19 IV  |    szőnyeget terítettek a gyepre s arra hevertek le. Csak a doktor
20 IV  | Pávaszigeten várjuk. Nem gondoltak arra, hogy ünnep van és nyüzsög
21 IV  |     örvénye forgott át a szivemen. Arra gondoltam, hogy az Isten
22 IV  |    csillapította, - esküszöm neked arra, ami a lelkemnek legszentebb,
23 IV  |            te is érezted ezt, mert arra gondoltál amire én: hogy
24 V   |        kötött fogadalom volt neki. Arra nem is gondolt, hogy a kényszeritett
25 V   |           Ábel ott volt. Bizonyára arra gondolt, hogy Eszter nem
26 V   |           szomoruságodban.~Eszter.~Arra nem is gondolt, hogy talán
27 VI  |       felizgat, megharagít, mindig arra gondolok, hogy egy messzely
28 VI  |           férjhez mentem, akkor is arra gondoltál?~- Arra Eszter,
29 VI  |         akkor is arra gondoltál?~- Arra Eszter, bizonyisten arra.
30 VI  |           Arra Eszter, bizonyisten arra. És ha arra nem gondoltam
31 VI  |            bizonyisten arra. És ha arra nem gondoltam volna...~-
32 VI  |          férjem az anyjára nézett, arra a konok kálvinista boszorkányra,
33 VII |           Eszter, hát nem gondolsz arra, hogy asszony vagy?~Eszter
34 VIII|      férjed, ha valami baj ér. Hát arra gondoltam, hogy elküldöm
35 VIII|        vasuti mérnök. Engem a sors arra választott ki, hogy csupa
36 IX  |        Ábel megértette, hogy éppen arra az órára érkezett, amikor
37 X   |         mellette, az vigyázgat rá, arra mosolyog, annak beszél,
38 X   |            is letette.~Akkor aztán arra gondolt, hogy mi legyen?
39 XI  |     leüléssel. A kedvet­lenségüket arra vélte, hogy otthagyta őket.
40 XII |           másutt is találkozzanak, arra nem is kérte az asszonyt.
41 XII |         mégis elárult. Gondolj hát arra, hogy ha a férjem netalán
42 XII |          együtt láttam Ber­tácska, arra gondoltam, mennyire összeillenek.
43 XII |       Isten is magának teremtette.~Arra aztán Ábel zavarodott meg.
44 XII |     szívnek a házassággal? Én csak arra gondoltam, hogy te árvaéletet
45 XIV |           Bertácskám?~- Oh dehogy. Arra a papagályra? Arra a - divatkirakati
46 XIV |         dehogy. Arra a papagályra? Arra a - divatkirakati bábura?
47 XIV |              divatkirakati bábura? Arra a...~- Ugyan…~- Ami nem
48 XIV |       gondolsz? - kérdezte Ábel.~- Arra a boldog időre, - sóhajtott
49 XIV |            Eszter hallgatott.~Ábel arra gondolt, hogy valami történt
50 XIV |        vagy, de mégis gondolhatnál arra, hogy a házi boldogság nem
51 XV  |          engedem. A kocsim már nem arra jár. Nem találsz ott. Csak
52 XV  |     ezelőtt történik!...~De egyben arra is gondolt, hogy Eszterre
53 XV  |            megszólal, hogy egyszer arra a néma kérdésre felel. Azonban
54 XV  |         úgyis rég letelt már, és ő arra gondolt, mennyire tetszett
55 XV  |            a beszédére nem ügyelt.~Arra gondolt, az jutott eszébe,
56 XV  |      férjhez menjek, nem szorultam arra, hogy te keress nekem férjet!
57 XVI |         lépem át a küszöbét!~Aztán arra gondolt, hogy értelmes embernek
58 XVI |           csak nyugodtan!~És akkor arra emlékezett, hogy hányszor
59 XVI |    kubaszivar.~Elmosolyodott, hogy arra az ezüstlapra gondolt.~-
60 XVII|          hozatnak hajón. A cikkíró arra szólítja a kormányt, hogy
61 XVII|            is elfogódottan gondolt arra, hogy az élete őszén újra
62 XVII|      reumájáról panaszkodott. Ábel arra jó orvosságot tudott. A
63 XVII|            fájásáról panaszkodott. Arra Eszter tudott jó orvosságot: