Part
1 I | pihent a leányán. Mindig úgy nézett, ahányszor a leányára
2 I | földszintes házikóba, megállt és úgy megbámulta a házat, ahogy
3 I | az ablakban. Eleinte csak úgy kandikált ki, mint a madár
4 I | az ablaknál. A köszönést úgy fogadta, mint az előttevaló
5 I | megtaláltalak!~De akkor bizonyára úgy jártam volna, mint az a
6 I | Elvették a birtokukat. Mink is úgy jártunk. Csakhogy az én
7 I | Alleluja, alleluja. Ha úgy beszélhetnénk, ahogy érezünk...~-
8 I | lehet, Esztike. Ha én akkor úgy szólhattam volna, ahogy
9 I | nem beszélhetünk mindig úgy, ahogy szeretnénk?~- Nem, -
10 I | mért tagadnom, hogy én is úgy éreztem... maga valaki nekem,
11 I | mellett nem haladhatok el úgy az élet útján, hogy a kezét
12 I | vélem, hogy az a rokona épp úgy nem gondol magával Eszterke,
13 I | megyünk. Onnan gyalog, ha úgy tetszik.~Félóra mulván a
14 I | Ábelnak a vállára hajolt, s úgy rakosgatta tovább csokorba
15 I | kasmirkendő. A haja csak úgy hirtelen egy csomóba kötve.~-
16 I | haját csomóba.~- Hagyja úgy, - mondotta Ábel. - Nem
17 II | baj. Majd megszokom. Ő is úgy ment férjhez.~- Borzasztó!~-
18 III | feledni. Akartam. Nem lehet. Úgy érezem, mintha testvérem
19 III | olajat a felesége kezére. De úgy öntötte rá, olyan hivatalosan,
20 IV | fűillatos hüvösek. A gyepen épp úgy hevertek az ingujjra vetkezett
21 IV | vetkezett iparosok és épp úgy futkostak az emberi csirkék
22 V | férfiirás. Finom orrocskája úgy mozgott mint az egéré, amely
23 V | rendelni, de a betegek is úgy szokták, hogy az utolsó
24 V | Köszönöm Eszter, hogy eljöttél. Úgy érzem mintha egy angyal
25 VI | asszony a hét többi napján úgy viselkedett otthon, hogy
26 VI | tudható.~A jó házastársak úgy forranak össze, mint az
27 VII | Hiszen ha ő kész volt volna úgy átgázolni a család akaratán,
28 VII | előtt, vagy letérdel eléje s úgy kérleli meg.~Végre elkövetkezett
29 VII | osztályos tanuló.~Mindig úgy szokott beszélni ha szólították,
30 VII | Csak hagyják.~- De nem úgy van. Egyhelyre jár!~A doktor
31 VII | a világon. Más ember, ha úgy rajtakapja a feleségét,
32 X | felébredt benne ez az érzés, de úgy mint akkor, soha. Akármivel
33 X | imádságos könyve levelein. Csak úgy szeretné látni, mint azt
34 X | évekig nem látta; mintha úgy állna ott mint régen, s
35 X | kijutott.~Hova állhatna úgy félre, hogy lássa Eszter
36 X | hogy lássa Eszter arcát, de úgy hogy Eszter ne lássa őt.~
37 X | nyugodtan! - rebesgeti.~De mégis úgy ver a szíve, mint a kallós
38 XI | rebegte az asszony. - És ha úgy gyülölném is a férjemet,
39 XI | magadban: Eszter nem szeret úgy, mint azelőtt! De én csakúgy
40 XII | ölelte és megcsókolta.~- Úgy szeretsz, mint mama?~- Úgy, -
41 XII | Úgy szeretsz, mint mama?~- Úgy, - felelte a gyermek.~És
42 XII | olyan gondatlan volt, hogy úgy eresztett útnak, mint ahogy
43 XII | lásd nekem jólesnék, ha úgy beszélnél velem, mint valami
44 XIII| nézni. Szenvedek. Hát inkább úgy van minden, ahogy ő akarja.~-
45 XIV | odavolt jó eggyóra hosszáig. Úgy tért vissza ahogyan elment.~-
46 XIV | hetem. A kislányom meg kérem úgy szereti önt, hogy jobban,
47 XIV | Bertácskám. Hiszen ha úgy volna, ahogy te mondod,
48 XIV | nincs igazad! Én véletlenül úgy ültem, hogy feléje voltam
49 XIV | fordulva. Nem vagy-e néha te is úgy, hogy rábámulsz valamire
50 XIV | az anyjára borult.~Ábel úgy elfűlt, hogy szinte gőzölgött
51 XIV | Lecsapta a csibukját a sarokba, úgy hogy ezer darabra tört.~
52 XV | mellette ült, fölmelegedett, úgy nézett reá, mint azelőtt.~-
53 XV | Mondd meg nyiltan, tudod, úgy mint máskor.~Eszter arca
54 XV | Milyen okos vagy!~S valóban úgy történt, hogy mikorra hazaért,
55 XV | érezte, hogy Eszter épp úgy nem örül az ő örömének,
56 XV | de Ábel már nem olvasott úgy a szemében, mint azelőtt.
57 XV | lábához ült a zsámolyra, és úgy olvasott. Eszter mosolyogva
58 XVI | Soha nem nézett az a nő úgy reá! Máskor ha haragudott,
59 XVII| ha rossz kedve volt, úgy bánt velem... Meg is ütött
60 XVII| levesbe.~- Megszoktam.~- De úgy nem szeretted, mint ahogy
61 XVII| Azt se költöm el.~- Én is úgy vagyok. A második férjem
|