Part
1 I | szólalt meg végre.~- Jó, az éppen jó.~- Ott van
2 I | meg végre.~- Jó, az éppen jó.~- Ott van egy beszögezett
3 I | határozott volna, susogta:~- Hát jó. Egy percre, remélem egy
4 I | Miért, Esztike?~- Hogy a jó Isten vigasztaljon meg bennünket.
5 I | előre számíthatatlan.~- Csak jó nem, Esztike, jó nem. Az
6 I | Csak jó nem, Esztike, jó nem. Az én sorsom nem olyan,
7 I | Élnünk kell. Élni mégis jó.~- Nem jó.~- Ne mondjon
8 I | kell. Élni mégis jó.~- Nem jó.~- Ne mondjon ilyet.~- Nem
9 I | aztán kocsin tér vissza.~A jó mama nem ellenkezett.~Ábel
10 I | hogy ez nemcsak a szívének jó, hanem az egészségének is.~
11 I | roskadt a padra.~- Óh, de jó volt!~Hátranyúlt, hogy visszakösse
12 I | nincs vége. Oh te szegény jó lélek te! És te itt álltál
13 II | Eszter. Az a fiatal ember jó életet biztosit néked. Bizonyára
14 II | negyedágiak; üzlettársak, jóbarátok teljes életükön
15 III | arra gondoltam, hogy te jó és becsületes vagy és szeretsz
16 III | édes lányom, hiszen Károly jó férj, jó ember: vétkeznél,
17 III | hiszen Károly jó férj, jó ember: vétkeznél, ha elfelednéd,
18 IV | negyedórára, vagy az égi jó angyalunk valahogy másképp
19 V | természetét. Olyan volt a jó kövérasszony, mint az ébresztő
20 V | Elment mint a förgeteg.~Jó darabig szinte futott, aztán
21 VI | férjével Eszter megvolt jó egyetértésben, de a lelki
22 VI | szobákban? sohse tudható.~A jó házastársak úgy forranak
23 VI | megvan a maga vérkeringése. A jó házastársak vére-keringése
24 VI | a cselédünknek, Rózának. Jó lány, csendes kis teremtés,
25 VII | gyávázta Ábelt, szegény jó Ábelt!~Az a gondolata, hogy
26 VII | mindennap beszélgetünk. Jó ember.~- És maga ápolja?~-
27 VII | magányosan kószál. Templomba, jó, de külön házba, emeletre,
28 VIII| levelek:~Berlin, nov.3.~Édes jó Eszterem!~Bocsáss meg, hogy
29 VIII| nekem elviselhetetlen.~Itt jó kis csendes kerti szobám
30 VIII| hogy mozogj a levegőn akár jó az idő, akár rossz. Továbbá,
31 VIII| Bujdosóm!~Örülök, hogy olyan jó emberekre találtál. Írd
32 X | anyja meghalt. Szegény. Jó vidám kövér asszony volt.
33 XII | Megszoktam. Törökné olyan jó hozzám, mintha fia volnék.
34 XII | maradtál agglegény.~- Hát jó, - sohajtott Ábel, - elveszem.
35 XIII| Zavarodott és meghatott volt a jó ember.~Aztán elvonultak.
36 XIII| hálás vagyok érte! Milyen jó vagy te! milyen angyali!
37 XIII| hiszen feleségem. Kedves, jó teremtés! Mintha csak azért
38 XIV | aztán beleegyezett:~- No jó. Délután elmegyünk. Dehát
39 XIV | Eredj, eredj!~Ábel odavolt jó eggyóra hosszáig. Úgy tért
40 XIV | Milyen okosak vagytok! Milyen jó meleg van itt! Az én férjem
41 XIV | komolyan mondod?~- Látod.~- Hát jó. Kiszálljak?~Az asszony
42 XIV | Ábel. - Ismersz-e valami jó nőorvost?~- Ismerek. Ideküldjem?~-
43 XIV | egyszer bocsáss meg! te jó! te kedves! te igaz! te
44 XIV | gondolkodott.~- Valóban jó lélek vagy, - szólalt meg
45 XV | rebegett neki:~- Milyen jó vagy, milyen áldott vagy!
46 XV | melle elszorult:~- Milyes jó vagy!~- Vártalak minden
47 XV | Eszternek a kezét.~- Milyen jó vagy! Milyen okos vagy!~
48 XV | szokott jönni.~A kandallóba jó tüzet rakatott, és oda igazította
49 XV | Én kedves, én, meg a jó Isten.~Térdére emelte a
50 XVII| festette, szegény boldogult jó Irénem.~- Láttam. De ki
51 XVII| hümmentett.~Eszter megértette:~- Jó családból való ember volt, -
52 XVII| a pénz hónap végéig. Beh jó leves ez.~Borsóleves volt,
53 XVII| a borsót, azért magyar. Jó még a fogad Ábelkám?~E szomorúságokkal
54 XVII| csókolt az asszonynak.~- Jó ebéd volt kedves, igen jó.
55 XVII| Jó ebéd volt kedves, igen jó. De ez igazán különös, hogy...~
56 XVII| panaszkodott. Ábel arra jó orvosságot tudott. A menthol-bedörzsölés:
57 XVII| panaszkodott. Arra Eszter tudott jó orvosságot: jól meggyúrni
58 XVII| Választmányi tag vagyok.~- No jó hát akkor nem tartóztatlak.
|